Mondhatnám a mai témámra, hogy örökzöld itt a blogomon, mert többször esett szó a véméndi temetőkről. Ezen a hétvégén két véméndi temetőről készítettem képeket. Az első a véméndi Zsidó Temető, mármint amit látni lehet belőle. Teljesen benőtte a természet, a bokrok közé benézve már egyetlen fejfát sem lehet látni, csak néhány odahordott szemétkupacot.
A Szerb temető helyzete, sem rózsásabb. Amikor fotóztam a Szerb Temetőt egy falubeli jött hozzám és érdeklődött, hogy mit csinálok. Mondtam, hogy fotókat az egykori temetőről. Mire a falubeli: „Igyekszünk rendben tartani. Minden évben egyszer leégetjük.”
Az évenkénti egyszeri leégetés miatt legalább be lehet menni a temető területére. Sok sírkövet már nem lehet látni, bár a temetőben még sokat lehet érezni a lábunk alatt. Az utolsónak itt eltemetett szerb pap obeliszkje öt évvel ezelőtt még állt a temetőben, de sajnos már azt sem találtam. Néhány évvel ezelőtt Szerb egyházi elöljárók látogatták meg a temetőt, keresték a falu névadójának a síremlékét a temetőben, de már akkor is csak a romjait találták. Siralmas állapot, a természet a sok vadvirággal mégis széppé teszi ezt a temetőt.
