Még tízenöt évvel ezelőtt történt, hogy szüleim Pista szomszédja a nyekergő, több helyen repedt létráját ki akarta dobni.
„Nem jó már ez semmire.” -- Mondta.
„ Aranyos, kicsi, könnyű. Majd megerősítem, és jó lesz ez meggyet szedni.” – és kérte is el a létrát apám.
A meggyszüretre elő is vette a létrát apám, de annyira gyenge volt a létra, így használni sem lehetett a gyümölcsszedéshez. Természetesen apám kidobni ekkor sem dobta. Így megörököltem ezt a kicsi, zöld, és létrának nem használható eszközt. Már a feleségem is többször kidobta volna garázsból, de én elhatároztam, hogy ebből egy fregolit, és virágállványt barkácsolok a teraszra, olyan kettő az egyben stílusban. Faanyagom volt hozzá, csak két tekercs ruhaszárító kötelet kellett vásárolnom. A barkácsolás, már olyan gyorsan ment, hogy közben elfelejtettem fényképeket készíteni a munkafázisokról, így lett kettő kép a kiindulási állapotról, a többi pedig már a kész műalkotásról. Ne keressen rajta senki szabályos kötéseket, ez csak egy egyszerű rusztikus darabnak szántam, amit majd a száradó ruhák látványa talán szebbé varázsol.
