Ma éppen 175 éve, hogy megnyílt az elődje a Hevesi Sándor téren működő Magyar Színháznak. Itt olvastam:
Már régóta be akartam mutatni, hisz ez is Zsolnay pirogránit burkolja. Ugyan ezt a burkolatot már a II. világháború után gyártották, de a Zsolnay gyár még akkor is adott a minőségre és fél évszázada állja az időjárás viszontagságait.
„A Hevesi Sándor téren álló színház mai arculatát 1964−66-ban nyerte el, amikor átépítették Azbej Sándor tervei szerint − a Nemzeti Színház Blaha Lujza téren álló épületének a metróépítkezésekre való hivatkozással történt felrobbantása miatt − a társulat ideiglenes hajlékának.
Az épület igen nagy átalakításon ment keresztül. A régi színházat egészen a vasfüggönyig elbontották, sok helyen csak a tartófalak maradtak a helyükön. Az épület két új szinttel magasabb lett, és a tér felé is 8 méterrel terjeszkedve, jóval nagyobb alapterületűvé vált. Ezáltal lehetőség nyílt egy impozáns előcsarnok kialakítására és a színház műhelyeinek, jelmez-, és bútortárainak elhelyezésére. A színpadot is megnövelték, s új nézőteret alakítottak ki rejtett világítással, akusztikai plafonnal. Természetesen a régi öltözőket is korszerűsítették, és tíz újabbat is építettek.
Az új épület zsolnai pirogránitból készült, 757 elemből álló dombormű homlokzata Illés Gyula szobrászművész munkája. Az előcsarnokban Barcsay Jenő szobrászművész nagyméretű mozaikképe fogadja a nézőket, görög kórus képzetét keltő asszonyalakjaival. A színésztársalgót díszítő intarziás falikép Szinte Gábor festőművész, díszlettervező alkotása. A színház befogadóképessége az átépítés után 756 fő volt, ma 665 fő. (A földszinten 374, az erkélyen az oldalpáholyokkal együtt 291 néző foglalhat helyet.) Az épület stúdiószínháztermét, a Sinkovits Imre Színpadot 2001-ben alakították ki a korábbi házi színpad átépítésével, amelynek befogadóképessége 96 fő. „ Forrás:
