Már korábban meséltem róla, hogy nagyapámnak volt egy kedvenc bögrécskéje. Ez a bögrécske egy kicsit hasas volt, és ibolyamintát pingáltak rá. Gyerekkoromban aztán e a bögre eltört, és csak az emléke él bennem. Kicsi és kézbeillő formájú volt, nem nagyobb egy kávés csészénél. A család csak úgy emlegette, hogy nagyapám — 1918-ban született — gyerekkori kakaós bögréje volt. Én már akkor csodálkoztam, hogy egy ilyen kicsi bögre, hogyan lehetett kakaós. Megvolt erre a család magyarázata, hogy az akkori kakaóból a kevés is többet ért. A kakaó valódi folyékony csokoládé volt. A csésze alsó peremén egy fekete pötty. Ma már tudom, hogy az gyártási hiba, akkor még a nagymamám nem ezt mondta. Nagymamám szerint a pont bennünket védő angyalka tekintete. Amennyiben kiittuk a nekünk szánt kakaót, dicséretként mosolyog ránk.
Már vagy negyven éve, annak, hogy a bögre nincs. Aztán láss csodát, milyen bögrét kaptam nemrég. Akkora, mint nagyapám csokoládés bögrécskéje. Dekorációja más, mert hangszeren játszó gyereket ábrázol. Igazi gyerekeknek szánt csokoládés bögre. Örömmel kipróbáltam, és presszó kávét ittam belőle. Isteni volt a kávé. Amikor pedig kiittam a kávét az aljáról pedig a bögrécske tündérkéje tekint ki. Ugyan csak fél szemmel kitekint – felém kacsint —, és mondja:„Köszönöm, hogy kiittad. Legyen tőle jó napod!”
Mióta ez a bögrécske megvan nem is vágyom már olyan bögrére, mint a nagyapámé volt. Ez az enyém, és már nem is adnám másnak, hisz az én tündérkém lakik benne.
Még majd kifogom próbálni forró csokoládéval is. Mint múltszerető gondoltam az alábbi receptet fogom kipróbálni, mert talán nagyapám is ilyet ihatott az egykori bögréből:
„Pesten és Pozsonyban adott ki Füskuti Landerer Mihály egyetlen csokoládés receptet találtam Jó csokoládé italt főzni címen: Reszelj meg négy lat csokoládét, tölts arra fél meszely tejet forrón, kavard a fővés közben szüntelen; habarj el két tojás sárgáját benne, s azzal hadd főjön csendesen. Kavard szorgalmatosan, de ne hagyd sem igen megsűrűsödni, sem igen meghígulni. Ma is használható recept, ha tudjuk, hogy 1 lat 17 gramm, 1 meszely 0,42 liter.
A csokoládé nemcsak nálunk, hanem más európai országokban is italként terjedt el legelébb. Azután, hogy Hernan Cortez, Mexikó felfedezője a XVI. század elején felfigyelt az azték őslakosok keserű italára, amelyet a kakaófa gyümölcséből készítettek. A spanyolok akiknek hazájában először jelent meg Európában a kakaófa termése bölcsen rájöttek, hogy cukrot is lehet hozzáadni, és így sokkal élvezetesebb. Ráadásul fahéjjal is fűszerezték az italt, amely így elterjedt más országokban is, s csaknem száz esztendő kellett hozzá, hogy a csokoládéitalt árusító boltok is feltűnjenek Európa-szerte.
Ausztriában már a XVIII. században az előkelő dámák kedvelt itala volt, de alighanem az urak is fogyasztották, mert Franciscus Balthazar von Lindern 1781-ben megjelent könyvében a csokoládét Vénusz italának nevezi, amely felgerjeszti a vágyakat. Szerinte ez annak is tulajdonítható, hogy a csokoládéitalt szegfűszeggel, narancsvízzel, ámbrával, mosusszal, ánizzsal és madeiraborral fűszerezték.” Innét:
A csokoládéról:
„A monda szerint Montezuma azték uralkodó 1519-ben megkínálta Fernando Cortez spanyol hódítót a kakaóból, vízből és kukorica- vagy maniókalisztből főzött, mézzel, fahéjjal, ánizzsal vagy chilivel ízesített „sokoatl”-lal. Az 1600-as években a Mexikóban élő spanyolok a hosszú misék alatt, a templomban is csokoládét iszogattak − frissítőre van szükségük, mentegették magukat −, Chiapas püspöke azonban e gyalázatos cselekedetért kiközösítette őket. A történet pikantériája, hogy nemsokára a püspök felderíthetetlen körülmények között meghalt: a pletyka szerint mérgezett csokoládét ivott. V. Pius pápa azonban a keserű csokoládéital ízét olyan kellemetlennek találta, hogy kimondta: böjt idején is szabad fogyasztani.” Innét:http://www.mindmegette.hu/
