Lássuk, milyen csodák maradtak a második posztra. A hátsó és oldalhomlokzat is kész csoda. A leírás képe a Zsolnay Épületkerámiák Budapeten című könyvből.

„Az épület oldalhomlokzatainak tagolása és díszítése nem csupán a színek és a megválasztott anyagok harmóniája miatt érdemel figyelmet, hanem a pécsi pyrogránit ilyetén alkalmazásának ritkasága miatt is. A téglaburkolatú falsíkokat pilaszterek, főpárkány, ablakkeretezések, tablók és amorettek színes és az érett reneszánsz formavilágát idéző elemei tagolják.” Forrás: http://www.mucsarnok.hu/new_site/index.php?lang=hu&about=5&curmenu=305
„A falmezőkben lévő díszítés egy négyzet, amelyben egy csúcsára állított négyzet kapott helyet. Sarkaiban ornamensek között kagylódísz, az ornamenssorral keretezett belső négyzetben pedig kék alapon két szárnyas puttó látható.” Forrás: http://www.muemlekem.hu/muemlek?id=1227
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
                                                                                                                                                                                Végül egy névnapos nem maradhat virág nélkül. A Műcsarnok Városliget felé néző oldalhomlokzatával szemben a Műjégpálya felújított bejárata előtt fotóztam ezt a pipacsot.

Szerző: MULTMENTO  2012.09.12. 04:56 2 komment

Címkék: sarokház zsolnay épületkerámia

A bejegyzés trackback címe:

https://multmento.blog.hu/api/trackback/id/tr864756190

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

aranyosfodorka · http://aranyosfodorka.blogspot.com 2012.09.12. 07:35:19

Valóban szép, de inkább úgy mondanám, kedves épületdíszek ezek és még akkor is tetszenek nekem, ha ma már egyáltalán nem számít divatosnak az ilyesmi. Elmeditálok az ilyenek láttán, hogy anno mennyi türelmük (idejük) volt a művészeknek, milyen finoman kidolgozták alkotásaikat. Még azt is ami „csak” egy épületdísz. Bevallom, nekem a moderneket látva/nézve néha az az érzésem, hogy ezek a szobrászok már nem olyanok, mint „azok” a szobrászok voltak. Az elkent, elnagyolt jellegtelen vonalak – számomra – a rohanóvá vált, türelmetlen világot jelképezik. És kétségtelen, némelyik alkotás megmozgatja az ember fantáziáját, de a szívemhez mégis a klasszikusok vannak közel.

A pipacsról ítélve meg talán tényleg elmúlik már ez a pokol-nyár.....
süti beállítások módosítása