Amikor az egyik régiségboltban megláttam a fél tucat bagolykerámiát, tudtam én, hogy ezek közül egyet haza kell vinnem. Ajándéknak vettem a feleségemnek a múlt évi házassági évfordulóra. Féltem nagyon, hogy mit fog hozzá szólni, mert ő az ilyen porcelán nippeket giccsesnek tartja. Valójában pedig én mindig is viccesen szoktam használni feleségemre a bölcs bagoly kifejezést, azért mert megismerkedésünk előtt és után is az akadémia könyvtárában olvasott, kutatott sokszor nyitástól zárásig. Jó sokáig válogattam a sok egyformának tűnő bagoly között. Egyformának tűnnek ezek messziről, de valójában mindegyik más. Az ötvenes években volt nagy divatja ezeknek a baglyoknak, és tömegével gyártották őket. Mindegyik porcelángyárnak megvolt a tipikus bagoly formája. Nekem a kedvencem a bodrogkeresztúri bagoly.

A gyárról az következőket tudni: „a két világháború között kezdődött el a kerámiagyártás Bodrogkeresztúrban. A községbe költözött Herend környékéről egy család: Ullrich Károly feleségével és két fiával, akinek édesapja Herenden volt üzemvezető. 1930-ban itt vett meg egy tönkrement kisüzemet. Az ő szakmája ugyan már nem a kerámia volt, de ahhoz kezdett feleségével és néhány ügyes kezű asszonnyal. 1952-ben beléptek a tokaji Vegyesipari Szövetkezetbe, ahonnan 1957-ben önálló szövetkezetet alakítottak 27 fő alapító taggal. A szövetkezet dinamikusan fejlődött, termékei világszerte ismertté váltak.A nyolcvanas években tagsága, dolgozói létszáma közelítette, néha meghaladta a 300 főt. Magas kopásállóságú oxidkerámia termékeit a kohó- és gépipar, díszműáru termékeit pedig a háztartások vásárolták nagy mennyiségben. A szövetkezet a rendszerváltást nem élte túl, 1992-ben jogutód nélkül megszűnt, óriási munkanélküliséget hagyva maga mögött. Díszműáru termékeiből, vezető exporttermékét a fonott kerámiát ma egy családi vállalkozás, a Szatmári kerámia hagyományőrzésként megtartotta.” Forrás: http://www.bodrogkeresztur.hu/html/tel_monografia.html

A választott baglyom teljesen egyedi, mert ugyan formára olyan, mint a többi, de a bodrogkeresztúri gyárban nem matricázták rá a mintát, hanem gondos kezek pingálták. A könyvön levő kétoldalnyi szöveget én ugyan nem tudom elolvasni, de sejtem, hogy ezen csak csupa feleségemnek szóló üzenet van.

A könyvespolcon a bagoly külön sarkot, és válogatott társaságot kapott.