A hétvégén egy régóta tervezett felújításom végeztem. Ezt a felújítást nem terveztem megjelentetni a blogon, mert nem antik tárgyat restauráltam, nem is különleges. Ez csak egy hétköznapi vasalódeszka. A története sem érdekes. Az első panellakásunkba vettük, mert vasalni kellett. A legegyszerűbb összecsukható verziót vettük, mert nem volt tágas a lakásunk, így ezt a beépített szekrénybe összecsukva lehetett tárolni. Használtuk is elég gyakran. Kettő szövethuzatot már elhasznált ez a deszka. Az utolsónál azt mondta a feleségem, hogy ne vegyünk rá új huzatot, hanem vegyünk egy jobb újat. Ennek már vagy kettő éve, de az új deszka csak nem került a régi helyére. Én a szokásos bolhapiacomon a Bajcsy utcában szombaton az anyagosoknál gondoltam egyet, és turkáltam a sok maradék anyag között. Ami tetszett volna abból nem volt elég nagy darab, de aztán a kezembe került egy éppen megfelelő méretű, és a minta is elfogadható volt. Bélésanyagot is találtam, amit a szövet alá akartam rakni. Kárpitosszoget is vásároltam, százat. Az elmúlt vasárnap ebéd után nekiálltam, és megcsináltam a vasalódeszka új ruháját. Megszokásból a fényképezőgépem is velem volt, így előtte, közben és utána is készítettem képeket a vasalódeszkámról.
Feleségem, amikor meglátta kérdezte: „Csak nem akarod ezt is megjelentetni a blogodon?”
„Nem, mert ez nem antik.„ - Feleltem én.
„Nem is mai darab, ez már sok mindent látott.” – folytatta a feleségem.
Most, hogy a képeket letöltöttem a fényképezőgépemről elgondolkodtam. Olyan jól sikerült ez a vasalódeszka felújítás. Nem is tartott sokáig. Tényleg egy óra alatt megvolt. Olyan csinos a régi vasalódeszkánk, ebben az új ruhában.