Már két hónapja, hogy kórházba kerültem, régen ki is engedtek onnét. Az az igazság, hogy nem akartam addig írni róla, amíg nem derül ki, hogy teljesen meggyógyultam. Most már örömmel írhatom, hogy megint száz százalékon dolgozhatok, mert meglett az utolsó lelet, a CT. Másfél hónapot kellett rá várnom, hogy a megvizsgáljanak. A leletem szerencsére negatív, így bátran írhatom, hogy olvashattok még itt a blogon tőlem. A kórházban is készítettem képeket. Áprilisban a kórház kertje volt a legszebb, így abból válogattam néhány jellemző részletet.
Hiába volt szép a kert azért annak örültem a legjobban, amikor haza indulhattam. A távozókat a kórházból a képen látható tábla búcsúztatja a nulladik km kővel. Valóban az ember két hét után úgy érzi, most a nulláról kezdi.
Amikor hazaértem a lépcsőházban a képen látható felirat fogadott. Én ezen a feliraton nagyon meghatódtam, és köszönetképpen gyalog mentem fel az ötödik emeletre. Bizonyítottam vele, hogy a szívem meggyógyult, és a régi.
