Húsvét hétfőn jártam Budán. Sokat fényképeztem, és több fotómat megjelentettem már a blogon, pont az hiányzott, amiről a legtöbb fotót készítettem, a Ybl Miklós által tervezett Várbazár épületegyüttese. Olvastam, hogy Ybl volt az első, aki majolikadíszítésekkel tervezett épületeinek a kivitelezését a Zsolnay gyárra bízta. A pirogránitot mégis a másik nagy építészről nevezték el elsőként. Steindl-masszának nevezték el. Az egyik Steindl levélben Zsolnay Vilmosnak az alábbiakat írja:
„Kedves Zsolnay bácsi! Bizony, bizony mondom, zavarban vagyok, hogyan is köszönjem meg a kedves meglepetést, amikor ehhez véletlenül még a megköszönés ideje is ugyancsak lejárt! Hittem és tudtam, hogy keresztfiamból lehet valami, de gondolni sem mertem, hogy ennyire viszi! Örültem neki, mint egy gyerek, nem azért, mert szép, hanem mert olyan szép, amilyennek ez idő szerint nem is álmodtam volna. Valóban nagyon szép, nagyon kedves meglepetés volt, nagyon köszönöm.
Budapest, 1886. január hó 5-én Steindl Imre „
A Várkertbazárhoz gyártott Zsolnay kerámiák kísérleti darabok voltak, mint az egyik Zsolnay. Vilmos fiának írt levélből kiderül: „A Várkertbazár mennyezete remélem jól sikerül, csak az egyik barna festék renitenskedik, nem állja a többekkel azonos égetési fokot.” (Forrás Zsolnay kötet 74.oldal)
Ennek az épületegyüttesnek az előző századfordulón nemzetközi híre volt. A II. Világháború után aztán megsérült. Felújítás után ifjúsági parkként működött. Én ifiparkként nem ismerhettem, mikorra Budapestre jöttem már bezárt a park. Az én fiatalkoromban a pécsi ifjúsági parkba jártunk koncertekre. Évtizedekig aztán mindkét ifjúsági parkra az elhagyatottság sorsa került. A Budapesti ifjúsági park épületei szerencsére most megújulnak, és remélhetőleg ugyanúgy fognak csillogni a Zsolnay díszei, mint újkorában.
