Nagyapámnál láttam először „kedvenc” zsebkést. Nagyapám zsebkése agancsbetétes szalonnázó mindenes volt, mely szinte mindig nála volt. Amikor látogatni jött hozzánk, még akkor is azt vette elő, mert ő azzal szeretett enni. Amikor nagyobb gyerek lettem, és nagyapámmal kimehettem a szőlőbe, ott kiderült, hogy van neki egy régi gyerekkori zsebkése is, egy fanyelű bugylibicska. Ezt a bugylibicskát már csak a szőlőhegyen használta, ezzel oltotta az új gyümölcsfákat, és az új telepítésű szőlőt. A bugylibicskát vitte gombázásaihoz. Egy olyan szőlőhegyi mindenes volt. A szőlőhegyen még használni is engedte a bugylibicskáját. Farigcsáltam én azzal mindenfélét, még tőrkést is magamnak faágból. Látta, hogy ügyesen használom a kést, ezért aztán a legközelebbi vásárból vásárfiának egy bugylibicskával lepett meg. Piros esztergályozott fanyelű kis zsebkés volt az. Használtam én mindenfélére. Az árokparton fűzfavesszőt vágtam vele, és a fűzfavesszőből fontunk kerítést a patak egyik kis szigetén. Így lett nekünk kalóz szigetünk.

A bugylibicskám mindig ott lapult az iskolatáskámban. Az egyik alkalommal kis elsős barátnőmmel mentünk hazafelé. Én, mint a másodikos nagyfiú megígértem neki, hogy neveinket a kis fahíd oszlopába faragom. El is kezdtem faragni, de egy ügyetlen mozdulat következtében a bugylibicskám az árokba esett. Nem láttam a hídról a vízben, reméltem, hogy az árokparton meglelem. Kerestem én a csalános árokparton, de nem találtam. Így esett, hogy jó sok csaláncsípéssel gazdagabban, de egy bugylibicskával szegényebben értem haza. Azóta sem volt soha bugylibicskám. Múlt héten aztán a bolhapiacon az egyik árus bugylibicskákat is árult. Olyat nem láttam köztük, mint amilyen az enyém volt, de olyat találtam, mint amilyet nagyapámnak a szőlőhegyén használtam. Így aztán megint van bugylibicskám. Már jó alaposan megtisztítottam a nyelét, és meg is élesítettem. Használtam képkeret restauráláskor.

bugyli, bugylibicska (főnév)

Eredet [bugylibicska < bugyli + bicska < bugyli, budli, butyra (zsebkés < zseb) < bugyor]

Olcsó fanyelű vágóeszköz. Rúgó nélküli, gyenge minőségű zsebkés, amelynek rendszerint csak egyetlen, nyeléből kifordítva nyitódó pengéje van. Általában gyerekeknek vették a régi vásárokban.

Annak is ismerősen cseng a bugylibicska kifejezés, aki igazi vásárban vagy búcsúban ugyan még nem járt, de gyakran olvasott vagy látott népmesét. A szegény ember legkisebb fiának zsebéből ugyanis rendre előkerül egy összecsukható kés, a bugylibicska, rövidebb nevén a bugyli, amely nem más, mint egy olcsó, fanyelű zsebkés. Általában csak egy, gyenge minőségű fémből készült, hosszúkás háromszög alakú pengéje van, amely nem rugóval csukódik az esztergált, festett fanyélbe. Falatozásra, faragcsálásra használták. Nem csizmaszárban hordták, mint általában a késeket, hanem összecsukva zsebben. Erre utal a bugyli kifejezés is, mely a zseb népies változata. A bugylibicska tehát zsebkés. Többnyire vásárkor, búcsúkor árulták pár fillérért. Gyermekeknek kedvelt vásárfia volt. Eredete ismeretlen, mindössze a múlt század első feléből említik írásos források. (Forrás: Magyar Néprajzi Lexikon + http://1xbolt.blogspot.hu/2011/01/keskeszitok-koszorusok-tortenete.html)