Addig jártam az italboltba, míg a képen látható korsófajtából ihattam a jaffa szörpből készült limonádét. Nem önszántamból mentem. Küldtek, mert Édesanyám úgy gondolta, ha én elmegyek Édesapám elé az italboltba, akkor hamarabb kerülünk mindketten haza. Így esett, hogy a falusi italboltban rendszeres vendég voltam. Meg is ismertem a kocsmai korsó és pohárfajtákat. Nekem már akkor a képen látható háromdecis kiskorsó jött be. A kocsmáros nekem mindig ilyenben keverte a jaffás szódát.
Amikor az egyik régiségkereskedésben megláttam, rögtön felismertem. Nem sokáig gondolkodtam, meg is vettem, hogy megint olyan kedvenc kiskorsóm legyen, mint gyerekkoromban. Itthon aztán alapos mosogatás után valódi citromos limonádéval felszenteltem. Azóta is ebből iszom az ásványvizet, a limonádét. No, meg a sört is, ha ahhoz van kedvem.
Már alaposan megnéztem, és kiderült róla, hogy idősebb, mint én. A hitelesítő jelet 1958-ban rakták rá az akkori címerrel. A fenékjel szerint a VENDÉGLÁTÓ IPAR részére készült S-jelzéssel, azaz a Salgótarjáni üveggyárban. Az akkori szerény minőség jelei látszódnak rajta. Az üvegöntés sorjái látszódnak a külső paláston. Az üvegben légbuborékok is vannak. A korsó alja csiszolt. Csiszolás nélkül nem tudott volna megállni a sík asztallapon. Ha vízszintes lapra állítom a korsót, akkor a felső perem nem vízszintesen áll. Szegényke kis nyominger. Biztos ilyen volt a gyerekkorim is, de akkor ez nem tűnt fel. Most így szeretem, mert ilyen nyomi korsóm csak nekem van.
A korsóm az egy alkalommal vásárolt bolhapiaci szerzemények között.
