A mai nap újabb évforduló a blogom életében. Kettőezer-tíz január tizenötödikén jelent meg első bejegyzésem, kereken négy évvel ezelőtt. Erre az évfordulóra átnéztem a négy év alatt írt és szerkesztett posztjaimat. Úgy érzem sokat javult a fogalmazásom, és az illusztrációk minősége. Helyesírási és gépelési hibáikat sajnos még mindig találtam. A statisztikáim szerint rendszeres napi olvasóim száma az idővel csökkent (ötven alá). Havonta, néhány napra vannak olvasói csúcsok (több száz), ha valamelyik népszerű portálon ajánlanak.

A négy év alatt sokszor gondolkodtam el blogom sorsát illetően. Megszüntetni soha nem akartam. A választott témám a múltmentés, a múltamban, és a jövőmben is meghatározó szabadidős tevékenységem. Egy szeretett hobbit nem lehet csak úgy cserben- és abbahagyni. Ez a blog folytatódni fog.

Lehetne még sokat írni az elmúlt négy év posztjairól és képeiről. Nekem most sok időm nincs, hogy az elmúlt négy évet elemezzem. Most egy kicsit úgy érzem magam, mint a következő képeslap írója, aki sokat akart, de keveset írt.

Száztíz éve írta a címzettjének a képeslap feladója. Az egyik oldalán 18 különböző európai nyelven van a levelezőlap megnevezés felírva. A feladó a magyaron kívül az összes többi nyelven való felírást áthúzta. Nehogy már Katiczának sokat kelljen gondolkodnia azon, hogy mit is kapott.

A képes felére írta az üzenetét. Nem fejtette ki hosszan gondolatait. Akár egy modern MMS üzenet is lehetne.