A Dunakanyarban eltöltött hétvégénkről már sokat írtam, épp Nagymaros maradt ki. Sok képpel nem szolgálhatok, mert első nap végére a fényképezőgépem lemerült. Néhány képet azért sikerült készítenem. A számomra legfontosabb látnivalóra a majolikával díszített iskolaépületre még futotta az energiából. Képeket készítettem a leányok egykori bejáratát díszítő baglyokról. Biztos nem lehetek benne, hogy a Zsolnay gyárban készültek, de annyira hasonlítanak az íróasztali méretű Zsolnay bagolyra, hogy én Pécset tartom a díszek születési helyének.
Az épület helyi védettséget élvez, de történetéről csak néhány sort találtam.
Érdemes kis kerülőt tenni a Rákóczi úton, és megcsodálnia az 1913-1914-ben elemi iskolának épült, ma Kittenberger Kálmán általános iskolát. Három házat bontottak le 1912-ben, hogy ezek helyén felépülhessen az iskola. A baloldali Emmer-házban volt Lázár Jakab kereskedése. A középső Ritzl-házban volt Nagymaroson az első mozi. A jobboldali Heffenträger-házban kovácsműhely üzemelt, mely már a török időkben is létezett. Az iskolát dr. Sváb Gyula miniszteri tanácsos tervezte. Figyeljük meg a gyönyörű majolika díszítést az épület egész homlokzatán. Forrás: http://www.nagymaros.hu/index.php/latnivalok?showall=1
Megpróbáltam megkeresni, hogy mit is lehet tudni az épület tervezőjéről. A Farkasréti Temető felszámolt síremlékeinek jegyzékében aztán meg is találtam.
„Sváb Gyula (építész, egyetemi tanár, tanszékvezető; a népiskola-építési program egyik vezetője) 1879—1938. „Forrás: http://members.iif.hu/visontay/ponticulus/rovatok/limes/farkasret.html
A nyolcvanas években is jártam én Nagymaroson. Az akkori látogatásból arra emlékszem, hogy rengeteg domboldalba induló pincelejáratot láttam. Mostani látogatásunkkor megörültem ennek a háromnak, amit még nem bontottak le, illetve nem építettek eléje épületet.
A múlt században még a tipikusnak mondható nagymarosi fedett teraszos bejáratokból sem sokat találtunk.
A nagymarosi kálváriát fotózására már nem maradt energia. Szerencsére ez már fel van dolgozva itt: http://csendhegyek.blogspot.hu/2013/10/nagymaros-kalvaria.html
A kálvária domb feljáratánál egy nagyon jó ismertetőt találtunk a sajbázásról. Ez a népszokás Magyarországon a német nemzetiségű falvak többségében ismert volt. Sokszor kálvária dombon, vagy annak környékén végezték.
Magyar Eszter leírása a Sajbázásról: "Egyetlen népszokás ismert, amiről azt feltételezhetjük, hogy kimondottan német eredetű, ez pedig a sajbázás. A sajba botra fűzött lángoló, parázsló fakorong, amit június 24-én, Szent Iván éjén, minden nép tűzünnepe idején szoktak volt a hegyről legörgetni, és közben az általuk kiválasztott leány nevét kiabálták: „Sajba legyen X. Y.-nak!”
A sajbát az Apátkúti-patak jobb oldali dombjáról dobták le a patak felé, a lányok lenn a völgyben várták a tüzes korongokat, és a mialatt a patakban kioltották a korong tüzét, számolták, ki hányat kapott. Ami aztán néhány napig beszédtéma volt a faluban. Az 1950-es években még élt a szokás. 1999-ben a nemzetiségi önkormányzat a hagyományt felújította, de az időpontját Szent Iván éjéről áthelyezték a pünkösd előtti vasárnapra." Forrás: http://www.visegrad.hu/sajbazas
