A hónap végén engedjetek meg egy kicsit személyesebb bejegyzést nekem. Reggelente munkába menet gondolataimat rendezve, és munkára készülve azért meg meg állok, hogy egy-egy pillanatot, képet megörökítsek az utókornak. Több hónap alatt készítettem a mostani posztban szereplő képeket. Mindegyik elkészítése akkor és ott jó ötletnek tűnt.  Nehéz felidézni, hogy a kép készítésekor mire gondoltam, de nyomós indokom volt elkészíteni. Nem akartam túl korán beérni a munkahelyemre.

Ezt a képet még februárban készítettem a műjégpálya mellől. Nagyon jól néz ki a híd kivilágított pillére háttérben az elefántház tornya.

Ezt a hídról fényképeztem reggel hét előtt. A jégen még kevesen vannak, de hamarosan gyerekek fogják ellepni a jeget, hisz előtte nagyon sok iskolás állt sorba.

A városligeti tó hídján álltam meg áprilisban, mert láttam, hogy egy kacsacsalád úszik a vízen.

Aztán a kacsamama felugrott a magas parton, de a kacsagyerekek nem tudták követni. Amíg a kacsamama tollászkodott, a csemeték szétszéledtek.

Tollászkodás után irány haza.

Itt a Széchenyi fürdő főbejárata kora reggel. Vannak korán kelők. Nekem is ott lenne a helyem, biztosan egy kiadós úszás után a munka is jobban menne.

A Róbert Károly körúti felüljáróról a Nyugati pályaudvarra bejövő vonatokat figyelhetjük meg kora reggel. Ahogy szoktam mondani, ilyenkor olyan a vasúti fogadó pályaudvar olyan, mint egy nagy száj, amelyiken csak egyre jön be a táplálék. Estére aztán lesz mitől megszabadulni.

Ezen a képen éppen egy madár szárnyal magasra. Ilyenkor jut eszembe a régi vicces kérdés: Mi a hasonlóság a sas madár és a vasutas között? A válasz: A sas nagyon magasan repül, de a vasutast ez nagyon nem érdekli.