Mióta az eszemet tudom volt „háztájink”, még akkor is, amikor városba költöztünk. Aztán évekig egy panellakásban laktunk. Amikor a rokonok feljöttek csodálkoztak is, hogy hogyan lehet így élni.

Megyek a kertbe. – Mondta az egyik rokon, és kilépett az egyötöd négyzetméteres franciaerkélyünkre.

Szegény rokonunk, azóta már sajnos nem tud meglátogatni bennünket. Most már egy sokkal nagyobb teraszra mehetne ki. Ráadásképpen a teraszon van virágos és konyhakert is.

A régi mosdóállványon levő lavórunk most százszorszépekkel, metélő hagymával, és petrezselyemmel van beültetve. A bilitartón levő zománcos edény feleségem gyerekkori éjjeli edénye. A százszorszépek ezt tudhatják, mert nagyon dekoratívak benne.

Apám egykori létráján anyósom egykori zománcos tálja egyensúlyoz. Nem volt szívem a méhtelepre vinni, így hát kövirózsák lakóhelye lett.

Ez a kettő kis csorba gránittál az egyik antikvitás üzlet – 300 Ft/db egységáras - túrkálós sarkából való.

A balkonládáimba évek óta büdöskét vetek. Nagyon jól bírják a fővárosi klímát, azaz a klímamentes teraszunkat.

A korlát melletti vödörsor. Fürtös koktélparadicsomok, és "csak úgy" magától kikelt kapor egyformán megtalálható bennük. Már virágoznak.