Ma rendhagyó módon, kedden jelenik meg a posztom. Nem véletlenül gondoltam ki, hogy pont erre a napra essen ez a megjelenés. Már amikor mentem a helyszínre készítettem az első panoráma képet. Ezen a képen épphogy csak látszik mai posztom tárgya. Van, ezen a képen számtalan látnivaló, melyről sokat lehetne írni.
Én inkább megkerültem a Hősök terei szoborcsoportot és befordultam az állatkerti körútra.
Így már biztosan jobban felismerik olvasóim, hogy posztom tárgya a mai nap a Gundel étterem épületének bemutatása lesz.
Az életrajza szerint a lefényképezett ablakok mögött 83 évvel ezelőtt született Latinovits Zoltán.
„1931. szeptember 9-én, Budapesten született, saját bevallása szerint nagyapja, Gundel Károly éttermében, „éppen Krúdy Gyula bácsi asztala fölött”. Édesapja Latinovits Oszkár földbirtokos, édesanyja Gundel Katalin, a legendás vendéglátós família sarja. Az édesapa gyermeke születése után nem sokkal elhagyta a családot, ami élete végéig fájdalommal töltötte el Latinovitsot. Édesanyja 1941-ben férjhez ment Frenreisz István orvoshoz, akitől még két gyermeke született: István (1942), aki Bujtor István néven színész, és Károly (1946), aki Frenreisz Károly néven zenész lett. A konyhaművész Gundel unokájaként a tizenhárom nagybácsi, a gyermeklélek számára csodás-misztikus állatkert, és a nevezetes étterem alkotta hangulatos légkörben nevelkedett. „Tört fényű kagylókkal érkeztem a világra, babonás füvekkel, virágszirmokkal, ördögfintorral, gömbölyű boszorkánykavicsokkal. Felhők, napok, csillagok szikráinak barlanghomályos rajzát hurcoltam magammal, elkezdett kanyaros vonalakat, kis görcsös köröket, befejezetlen görbéket”- vallja. Bár évvesztes lett volna, hatévesen beíratták a Damjanich utcai elemi iskolába.” Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Latinovits_Zolt%C3%A1n
Még olyan sok mindent lehetne ollózni, és írni e színészóriásról, no meg az ő szülőházáról. Gondolom, olvasóim nem akarnak hosszasan életrajzot olvasni, ezért már csak a következő nyolc percet ajánlom olvasóim figyelmébe. Nekem ifjúkorom meghatározó filmje volt a Szindbád. E jelenetről beszéltünk a legtöbbet. Aztán miután megéheztünk, jobb híján ettünk zsíros kenyeret öreg hagymával.
