Sokszor járok a Kassák Lajos utcában a kis bekerített lakótelep előtt. Már régóta be akarom mutatni, a Lengyelországból Magyarországra vándorolt munkáscsaládok egykori kis lakótelepét. Ma is elkülönül a többi környékbeli házaktól. Nem állapotuk, vagy koruk teszi különbbé, mert hasonlóan rossz állapotúak az utcabeli egyéb lakóépültek is. Valódi munkáskerület ez még most is. A kis lakótelep alapításának, és egykori lakóinak történetével tűnik ki. Az egyik épületén levő emléktábla röviden utal a telep keletkezéstörténetére.

A XIX. században, amikor még Lengyelországgal határosak voltunk, akkor kezdődött ennek a telepnek a története.

„A kilenc zárt tömbből álló lakótelep az Első Budapesti Gőzmalom dolgozóinak biztosított korszerű életkörülményeket a XIX. század második felében. Most először fordult elő, hogy lakás céljára épült ház és lakói emlékére állított táblát a helyhatóság. Korábban gyárak, üzemek és létesítőik sora előtt tisztelegtünk már ekképpen.

Emléktábla őrzi mostantól a Malomházak történetét a Lengyel Kisebbségi Önkormányzat javaslatára. A XIII. kerületi önkormányzat az egykor Angyalföldön – a mai Lőportárdülő területén – dolgozó munkásoknak állított emléket a Kassák Lajos utca 47-es számú ház falán.

A XIX. században a mai Szent István körúttól északra fekvő területeken egymást érték a malmok, gyárak, ipartelepek. Az akkori törvények értelmében adókedvezményt kaptak a gyárnegyedekben élőknek munkáslakást építtetők, miután kiadták a lakhatási engedélyeket. Ezt kihasználva a nagytőkével rendelkező gyártulajdonosok, kereskedők alkalmazottjaiknak, munkásaiknak házakat építettek. Ezzel hozzájárultak az építtetők ahhoz, hogy Angyalföld egy háztömbökkel teli városnegyeddé alakulhasson.

Ebben az időben az Első Budapesti Gőzmalmi Rt. vezetősége felajánlotta a kerülethez tartozó elöljáróságnak, hogy vállalja egy lakótelep felépítését, annak költségeivel együtt. Ebben a gyár malmaiban dolgozó munkások és családjaik leltek otthonra. A kerületi tanács az építkezés segítése érdekében jelképes összegért a Lőportár dűlőben kijelölt területet rendelkezésre bocsájtotta. Az 1885-ben felépült kilenc házból álló zárt lakótömb, amely a köznyelvben Kilenc ház, Kilenc ház-telep és Malomházak néven honosodott meg.

Az ikerházakat úgy helyzeték el, hogy a nap tizenkét óra alatt minden oldalról megvilágítsa azokat. A XIX. században forradalmi újításnak számított ez a lakótelep. Példaértékű volt, mert a munkásoknak jól felszerelt otthont és az akkoriban még ritkaságszámba menő komfortos életkörülményeket biztosított.

A mai napig számos egykor itt élt lengyel hozzátartozója emlékszik arra az összetartásra, gondoskodásra és családias légkörre, amely egykor a Malomházakat jellemezte.” Forrás: http://m.budapest13.hu/hirek/20100607/emlektabla-avatas-a-xiii-keruleti-malomhazakon

Ajánlom elolvasásra és megtekintésre az alábbi blogbejegyzést: http://kep-ter.blogspot.co.at/2013/01/angyalfoldi-setak-kilenchaz.html - írója alaposan utánajárt a kis lakótelep történetének, és példaértékűen dokumentálta le.