Régóta készülök, hogy fényképezzek, és írjak az Országházról. Nehéz dolgom van, mert a legtöbbet fényképezett magyarországi épület. Zsolnay kerámia mániámból kifolyólag kihagyhatatlan, mert szinte megszámlálhatatlanul sok Zsolnay műtárgy van rajta és benne. Igencsak nehéz dolga volt Múltmentőnek, mert ha kívülről csak tisztes távolból engedik fényképezni, belülre is csak jegy ellenében és szigorú ellenőrzés után lehet bejutni. Volt időszak, amikor ingyenes belépőm volt a Parlament épületébe. Az igazsághoz tartozik, hogy az épület egy nagyon kicsi részébe, a könyvtárába volt engedélyem belépni, és ott kutatni. Már könyvtárlátogató koromban rájöttem, hogy a parlament belső terei, udvarai, és belső homlokzatdíszítései, azok apróbb részletei jobban megfognak, mint a sokat fényképezett neogótikus külső homlokzat.

Az alkalom eljött. Családi rokonlátogatásra érkeztek sógoromék, szombati programnak a Parlamentlátogatást választották. Engem választottak kísérőnek. Belépéskor, én voltam az egyetlen, aki fennakadt az Országházi belépő rendszeren. Az oldaltáskámat átvilágították, és egy fegyvernek látszó tárgy - a négy centiméter pengehosszúsági svájci bicskám – miatt húzódott el a Parlamentbe történő bejutásom. Szerencsére a fényképezőgépem nem minősült fegyvernek, így tudtam fényképet készíteni a bloghoz.

A kupolacsarnok kivételével mindenütt lehetett fényképeket készíteni. Ez a tény nagyon nem lombozott le, mert a kupolacsarnokról és a koronázási ékszerekről szinte megszámlálhatatlan mennyiségű kép van a neten. Így legalább nem rontottam a színvonalat az én amatőr képeimmel.

Régóta megvan nekem a Képzőművészeti Alap által kiadott fotósorozatom a hatvanas évekből. Sokszor gondoltam rá, hogy ezt a sorozatot is bemutatom itt a blogon, most itt az alkalom, mert így látható, hogy ha az Ország háza építészetileg nem változott, de a benne levő termek elnevezése egy kicsit különbözik.

 Itt van a Kongresszusi ülésterem. Nekem nem sikerült ilyen üresen lefényképezni ezt a termet.

A bejárathoz bemehettünk, és befényképezhettünk. Bemenni csak VIP-eseknek lehetett, de ők a levezető elnök helyét is kipróbálhatták, és készültek a fényképek. Megtudtuk, hogy most ezt a termet nem használják, de valaha ez volt felsőházi ülésterem.

A felsőházi ülésterem folyosóján még ott vannak a szivartartók, amelyekben egykor ott füstölgött a képviselők szivarja, amíg az ülésteremben a szónokot hallgatták. A szivarokat nem illet eloltani, ezért, ha sokáig tartott az beszéd a drága Havanna szivar is hamuvá lett. Megtudtuk, hogy innét származik a szólásunk, hogy „Ez a beszéd egy Havannát is megér.”.  

A társalgó kényelmes ülő alkalmatosságait kipróbáltuk. Jól esett rajtuk az ülés. A Zsolnay pirogránit szobrok csodálatosan szépek, kár hogy nem tudtam jó képeket lőni róluk.

Az országház makettje. Jól látszik, hogy a térről alagút megy a házhoz. Az alagút végén levő kutakba jeget hordtak, és innét áramlott nyáron a hűs levegő az Országház tereibe, hogy a képviselők nehogy hőgutát kapjanak.