Szerda reggel, munkába menet az ajtónkon kilépve megjegyeztem, hogy csudaszép a napfelkelte. Mentünk volna már a lifthez, de feleségem visszaszaladt a lakásba, mert egy fontos irat otthon maradt. Én közben elővettem a fényképezőgépem, és lefotóztam a napfelkeltét.
Gondoltam, hogy fényképezel. – mondta a feleségem, amikor visszajött. A kép így utólag nem adja vissza azt a hangulatot, amit azon a reggelen éreztem, és amit akkor oly szépnek láttam. Ettől függetlenül mégis csak illusztrálja, hogy az evangélikus templom és gimnázium reggeli látványával kezdtem a napot.
A templom mögött két utcával meg befejeztem azzal, hogy átvettem Magdolna három szerelmének regényét, hogy később majd saját szerelmemnek ajándékozzam téli olvasmánynak.
A német fordítását vettem meg először, hogy ajándék legyen. A magyar eredeti a neten is megvan. Nagyon tetszik a regényajánló idézete:
"- Háromszor akartam teljesen és tökéletesen valakié lenni: felolvadni benne, megsemmisülni. Az elsőnek azonban csak lánya tudtam lenni, a másodiknak testvére, a harmadiknak anyja. Igazán asszonya, ahogy én vágytam volna, soha nem tudtam lenni senkinek... az ember örökké egyedül marad." Forrás: http://mek.oszk.hu/14200/14242/?from=rss#
A háromkötetes könyvet kézbe véve, örömmel láttam, hogy a könyvben ajándékozó sorok és ex libris is van.
A kíváncsiság ilyenkor mindig kutatásra ösztönöz, és sikerült is kiderítenem a könyv első tulajdonosának élettörténetét. A netes kutatásom szerint a harmincas években evangélikus gimnáziumban tanult, hasonlóban, mint amit én reggel fényképeztem. Később aztán ének-zene és magyar irodalom szakos tanárnak tanult, és tanított Galgagyörkön.
A férfikórus létrejöttét, nagyban elősegítette, nagymamám tevékenysége, aki sajnálatos módon, pár hónappal a születésem előtt halt meg, így nem ismerhettem őt. Szívem mélyén tovább él bennem az O pedagógusi hivatástudata, és tovább lüktet zenei vénája. Ének-zenét és magyar irodalmat is tanított a galgagyörki általános iskolában. Mint ahogyan Matejcsok János, községünk prominens tagja mondta róla: A nagymamám egy zenei talentum volt.
Jani bácsi emlékezete szerint, a férfikórus 62'-63'-ban jöhetett létre. Nagyapám - Nagy Lajos - szervezésében, nagymamám - Nagy Lajosné sz. Jármai Ilona, „Ili néni"- szakmai vezetésével. Hetente jártak próbálni a helyi művelődési házba. Nehéz volt összetartani a csapatot, hiszen mindenkinek voltak gondjai, problémái, sokaknak családja, és mégis kb. 15 évig működhetett. A próbák alkalmával a szlovák dalok tanulásakor fontos volt a kiejtés, amivel meg kellett küzdeni, mert nagymamám nem volt szlovák ajkú, viszont a férfikarban többen anyanyelvi szinten beszélték a szlovákot, így sikerült a kiejtés elsajátítása.
A kórust, a kisebbségi- és nemzetiségi kultúrát, ebben az időben anyagilag és erkölcsileg is támogatta a politika. Papám, - a TSZ. főkönyvelője -, volt a kulturális bizottság elnöke. A TSZ mindig támogatta, a kórus fellépésével járó költségeket. Jártak Budapestre; több alkalommal a Transzvill gépgyárban énekeltek, mely gyár igazgatója kapcsolatban volt a Galgagyörki Rákóczi termelőszövetkezettel. A kórus tagjai nagyrészt ebben az üzemben dolgoztak.
Helyben és a környező településekre jártak fellépni, ahol szintén élt szlovákság. Amikor a püspökhatvani, acsai, csővári és galgagyörki TSZ. Összevonásra került (Ácsa Nagyközségi közös tanács; 1976), akkor a kórus is kiegészült egy pár püspökhatvani férfitaggal. /Matejcsok János 1976-tól lett az összevont művelődési házak vezetője. Minden ősszel kulturális programokat szervezett./
Általában minden évben felléptek; pl. Budapesten ápr. 4-én, de alkalomszerűen Vácon a művelődési központban, (mikor felavatták), Gödöllőn, Békéscsabán, Salgótarjánban stb. Fellépő egyenruhájuk: fekete cipő, fekete nadrág, fehér ing volt.
Lami István bácsi - ismert szlovák népdalgyűjtő - is többször ellátogatott a próbákra, hogy segítsen ebben. A kórus katonadalokat, paraszti élettel kapcsolatos dalokat és szerelmes dalokat énekelt. Az alábbi képek, Békéscsabán készültek, az Országos Szlovák Kórustalálkozón, a 60'-as évek végén. Két napot töltöttek ott, kollégiumba aludtak. Ezen a kórustalálkozón rádiófelvétel is készült a kórussal. Pár hét múlva, a Kossuth rádió sugározta. Dőlt betűs idézet forrása: http://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/magyarorszagi_nemzetisegek/szlovakok/galgagyork/szlovak_kulturalis_elet_galgagyorkon/pages/005_a_galgagyorki_ferfikorus.htm
A könyv írójának rövid életéről nem sok információt találtam a neten.
Harsányi Zsolt (Korompa, 1887. január 27. – Budapest, 1943. november 29.) író,
Kolozsvári bölcsészhallgatóként költőnek indult. Kezdettől fogva sikeres volt, nagy jövőt jósoltak neki, az első világháború idején megjelent, Rechnitzer halála című elbeszélő költeménye az értelmetlen életű és - halálú kispolgárról a maga idejében irodalmi szenzáció volt. Kitűnő műfordítások kerültek ki a keze alól, Byron Childe Haroldjának fordítását mind tartalmilag, mind formailag remekműnek tartotta a szakmai kritika. Ő mégis aprópénzre (illetve nem is olyan apró pénzre) váltotta a tehetségét, és jobban fizető állás után nézett. Először a Kolozsvári Újságot szerkesztette, majd 1910-ben megalapította a Színházi Hét című lapot, végül a fővárosba kerülve a Budapesti Hírlap újságírója lett. A két világháború között Herczeg Ferenc lapjának, az Új Időknek volt az egyik állandó munkatársa.
Mint kitűnő verselőt jól megfizette a kabaré és az operett. Hosszú ideig az ő nevéhez fűződtek a verstanilag legművészibb slágerszövegek, és ő írta - Pauliny Bélával együtt - Kodály Háry János című dalművének szövegét is. Amikor pedig megismerkedett a színpadi hatáskeltés eszközeivel, nagy sikerű színdarabok kerültek ki a keze alól. Az egyik legemlékezetesebb a Nemzeti Színházban évekig műsoron levő A bolond Ásvayné, amely Bajor Gizi számára jelentett igazi jutalomjátékot.
Rendkívül népszerű volt, korának igazi bestseller-szerzője: a múlt század húszas-harmincas éveiben megjelent regényei, színdarabjai, publicisztikái a legolvasottabbak közé tartoztak. Kötetei még a hivatalosan (túl)magasztalt Herczeg Ferencéinél is jobban fogytak, és sokszorosan felülmúlták az olyan klasszikusokat, mint Móricz Zsigmond, Krúdy Gyula vagy Lengyel Menyhért. A kor legdivatosabb műfajában, a regényes életrajzírásban volt a leginkább otthon, legnagyobb sikereit életrajzi regényeinek valóságos áradatával aratta. Írt Munkácsy Mihályról (Ecce homo), Liszt Ferencről (Magyar Rapszódia), Rubensről (Élni jó), Hunyadi Mátyásról (Mathias Rex), Galileiről (És mégis mozog a föld), Petőfiről (Az üstökös), Zrínyi Miklósról (Szólalj, szólalj, virrasztó). Magdolna című háromkötetes regényfolyamával, és az Életre-halálra-René című könyvével a tabunak számító erotika területére is elmerészkedett.
Színpadon nagy sikere volt két Mikszáth-regény adaptációjának (A Noszty-fiú esete Tóth Marival, A vén gazember). Harsányi azonban dramatizálásaiban derűs kiegyezéssé szelídítette a konfliktusokat, elfricskázva az író nyilvánvaló társadalomkritikáját. A színpadon ő vigasztalni akart, a gondokra pillanatnyi feledést adni, amit a publikum hálásan fogadott.
A legnépszerűbb az úgynevezett középosztály olvasói között volt, de a hivatalos irodalom is elismerte: tagja volt a Kisfaludy és a Petőfi Társaságnak. Regényeit nem kevesebb, mint tizennyolc nyelvre fordították le és majdnem minden nyelven több kiadást is megértek. Mindössze ötvenhat évet élt, Budapesten halt meg 1943. november 29-én.
A második világháború előtt időszak legdivatosabb íróját az ötvenes évektől kezdve valóságos kritikai össztűz rekesztette ki az irodalomból. Harsányi Zsolt szinte nyomtalanul tűnt el az irodalmi köztudatból, ha neve mégis felmerült valahol, egyet jelentett az olcsóbb, alacsonyabb rendű portékával. Jellemző, hogy egy 1954-ben megjelent írás Harsányi Zsolt, a szórakoztató-iparos címet viseli. A nyolcvanas években kiadták a Magyar Rapszódiát és a Mathias Rexet, de megítélése alapjában nem változott. Források: http://www.stop.hu/kultura/120-eve-szuletett-harsanyi-zsolt/3078/# ; https://hu.wikipedia.org/wiki/Hars%C3%A1nyi_Zsolt
Gondoltam teszek ide a könyvből is egy kis olvasnivalót. Most egyszerűen jártam el, és a könyvet hagytam, hogy magától kinyíljon az asztalon. Az alábbi két oldalnál nyílt ki. Talán ezeket az oldalakat olvasta legtöbbször az első tulajdonosa?
Utolsó gondolatként még megjegyezném, hogy az e hét szerdáján bemutatott Komáromi János és Harsányi Zsolt is Sárospataki diák volt. Jelenleg mindkettő szerző mellszobra az egykori gimnázium kertjében áll, és emlékeztet arra, hogy még néhányan emlékeznek rájuk.
