Októberben, amikor a Margitszigeten jártam, nem hagytam ki a kedvenc romjaimat. Az egykori középkori kolostorromokra épült a nádori kastély, amely később szállóként, és kaszinóként is funkcionált. Táblájának felirata szerint Krúdy 1918-tól 1930-ig élt falai között. Életrajzában több bekezdés is szól ezekről az évekről:
1919-ben elvált első feleségétől, s július 12-én Budapesten, a Ferencvárosban nőül vette, a nála 21 évvel fiatalabb Rózsa Zsuzsannát, Rózsa Jakab és Kelemen Regina lányát. Megszületett kislánya, Zsuzsanna (1919–1992).
1914-ben, a háború kitörésekor átmenetileg hazaköltözött családjához. Vidéken előfizetőket próbált szerezni Összegyűjtött Műveinek a Singer és Wolfner által tervezett kiadásához. 1916-ban megkapta a Székesfőváros Ferenc József irodalmi díját. 1918-ban kiköltözött a Margit-szigetre. 1919-ben nagy riportot készített a kápolnai földosztásról, s aktívan részt vett az őszirózsás forradalomban. 1920–21-ben, a tanácsköztársaság bukása után a sajtóban hajsza indult ellene. Anyagi helyzete romlott, műveit csak elvétve adták ki. 1925-ben irodalmi működésének 25. évfordulóját ünnepelték. Újra előfizetőket gyűjtött, ezúttal az Athenaeumnál készülő tízkötetes életmű-válogatására, nem sok eredménnyel, majd Hatvany Lajosnál vendégeskedett, Bécsben.
1926–27-ben legalább tíz éve lappangó betegsége ledöntötte lábáról, s a Liget-szanatóriumba került. Szervi szívbaj, nehéz légzés, beteg gyomor, máj, tüdő. Le kellett szoknia a lucullusi lakomákról-ivászatokról is. Történelmi tanulmányokat gyűjtött a Három királyhoz. 1928–29-ben ötvenedik születésnapján Krúdy-estet tartottak a rádióban, tízkötetes gyűjteményt adtak ki új kiadásban. Nyáron féloldali szélütést kapott, amiből aránylag gyorsan felgyógyult. A világgazdasági válságra hivatkozva könyveit nem jelentették meg. 1930 január 18-án Baumgarten-díjat kapott, de akkor már nagyon el volt adósodva. Az élet álom című kötetét saját költségén kellett kiadnia. Szigeti lakását felmondták, május 28-án családjával Óbudára költözött, a Templom utca 15.-be. Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Kr%C3%BAdy_Gyula
Ide született lánya, aki 1970-ben kérvényt is adott be, hogy édesapja egykori elképzelésének megvalósítását kérte. Az általam készített képeken látszik, hogy az ötletből nem lett megvalósítás, azaz még mindig időszerű.
Egy ma is időszerű javaslat Krúdy Gyula hagyatékából
Édesapám, Krúdy Gyula 1918 őszétől 1930 tavaszáig lakott a Margitszigeten. Itt kötötte második házasságát, amelyből születtem. Az esztendő nagy részében madárdalra, rigófüttyre ébredtünk, míg télen érintetlen, szikrázó hótakaró alatt álmodtak a virágok, bokrok, füvek és fák. Valamennyi évszak megejtő és felejthetetlen volt. Édesapám egész életében leírhatatlan hivatástudattal, szorgalommal dolgozott. A hajnal rendszerint íróasztalánál találta és sokszor még a déli harangszó is. Ez a rendszeres napi munka a titka rendkívüli termékenységének! Ezekben az években írta, a többi között, Bukfenc, Napraforgó, N. N. egy szerelemgyerek története, Asszonyságok díja, Az útitárs, Nagy kópé, Hét bagoly, Őszi versenyek, Pesti nőrabló, Mohács, Aranyidő, Templárius, Utolsó gavallér, Welszi herceg, Mesemondások Jókai Mórról című regényeit; a világ talán egyedülálló irodalmi Álmoskönyvét; számtalan novelláját, újságcikkét. Innét szerkesztette 1919-ben a proletárdiktatúra alatt, Móricz Zsigmonddal együtt, a Néplapot, s írta meg a Kápolnai földosztást, a Havasi kürtöt: Itt volt 1921-ben a Szigeti Séták főszerkesztője. (Erről a nem mindennapi, lírai folyóiratról majd máskor számolok be.) 1926 tavaszán a kertészek munkájuk közben emberi csontokra, jól fejlett lábszárakra, koponyákra, különböző használati tárgyakra, fegyverekre bukkantak. Ennek nyomán tervszerű ásatások kezdődtek, amelyeket apu nagy érdeklődéssel figyelt. Már addig is szenvedélyesen kutatta, magyarázta a Sziget történetét. Ezek az események ihlették a Szent Margit leánya és a Templárius című regényeit – és az alábbi tervét, amelyben egy szigeti múzeum létesítésének szükségességét vetette fel.
A Közmunka Tanács méltóságos Elnökségének, Budapest.
Alulírott mély tisztelettel kéri a Közmunkák Tanácsát, hogy járuljon hozzá a Szt. Margitszigeti Museum létesítéséhez. A Margitsziget egyik legrégibb épületének, a 140 éves régi kastélynak egyik erre a célra alkalmas tágas szobájában véleményezném a fölállítandó, állandó jellegű, minden belépőnek ingyenesen rendelkezésére álló museumot, amely a Margitsziget 1000 éves múltját tárná az érdeklődők elé.
A Szt. Margitsziget a Közmunka Tanács kezében oly nagymérvű átalakuláson megy keresztül, hogy teljesen megváltozva és újjászületve fog a látogatók rendelkezésére állani; a museum őrizné az utódok számára régi képét a birtokomban lévő és a létesülendő museum számára szívesen átengedett metszetek, rajzok és fotografiákban.
A Szt. Margitsziget históriája össze van forrva Árpádházi királyainkkal: Szt. István, Vak Béla, Szt. Margit, V. István a sziget lakói voltak, emlékeiket gyűjteném és őrizném a museumban, különösen IV. Béla királyunkra vonatkozó relikviák érdemelnek figyelmet, nagy királyunk a tatár vész után e szép szigeten fogott hazánk feltámasztásához.
A katholicizmus hazánkban szintén a Margitszigeten ültette a legpompásabb csemetéit. Kolostorok és zárdák épültek az Árpádok alatt a Margitszigeten, amelyekről ma már csak néhány kő és régi rom beszél.
A mai nemzedék szívesen keresi föl a Margitszigetet, bár nem ismeri a múltját, mégis a história szárnyait érzi maga körül árnyas utjai alatt. Amit elmulasztottak eddig a sziget merkantill-érzékű bérlői: a Közmunkák Tanácsának kell az ifjúságot és az ide vetődő idegent felvilágosítani.
A tanuló ifjúság, amely mindmáig csak szórakozni jár tanítóival és tanáraival a szigetre, a museumban egy óra alatt megismerkedne a legendás századok legendás, hősi, önfeláldozó, szent alakjaival. Kegyelettel és tudással távozna a sziget minden látogatója.
Hányan tudják, hogy Toldi Miklós Piroskája is a Margitszigeten pihen? A Margitsziget őrzi az 1838-iki nagy árvíz emlékeit, amelyet Jókai Mór a Kárpáthy Zoltánban oly festői módon elevenít meg.
Felejtik Arany Jánost. Felejtik a nagy nádorispánt, aki legszebb éveit a Margitszigeten töltötte. Az ő emlékeiket, relikviáikat és képüket gyűjteném és őrizném a museumban, amely egyaránt szolgálná a tudóst, a kutatót, a szórakozni vágyó látogatót, tanítaná az ifjúságot és 1000 éves múltunk dicsőségeiről szólna az idegenekhez.
Más volt a sziget az Árpádok alatt és más a török hódoltság idején. Megint más Szt. Margit apáca-szűzei idején és más a nagy nádor ispán korában.
Könnyen rekonstruálni lehet a szigetet a különböző századokból, okmányok, rajzok, történelmi studiumok alapján bármely korszak Margitszigetét (kellő kicsinyítéssel) meg lehetne konstruálni. Időnként kiállításokat lehetne rendezni különböző margitszigeti századokról, amely kiállítások természetesen ingyenesek volnának. Tanulságos látványossággal szolgálnának a tanulni vágyó ifjúságnak, szórakozásul a nagyközönségnek, aki a drága belépőjegyért legalább ilyenformán kapna valamit.
Ugyancsak a museumi terv kapcsán a különböző kiállítások idején élőképekben lehetne bemutatni a Margitsziget régi életét a Feszty körkép mintájára. Könyvek, metszetek, gyűjtemények egészítenék ki a museumi anyagot. Egy beadvány keretében nem sorolhatom fel mindazon terveimet, amelyek a Margitsziget történelmi múltjának felelevenítésére szolgálnának.
Ha a nagytekintetű Tanács alkalmat adna szóbeli előadásra: nagyon szívesen állanék rendelkezésre. Az elmondottakkal indoklom röviden, hogy miért tartom szükségesnek a Margitszigeti Museum felállítását, amelynek szervezésére és vezetésére ingyenesen vállalkozom.
Saját személyemre vonatkozólag bátor vagyok megemlíteni a Templárius és Szent Margit leányai című regényeimet, a Szigeti Sétákat és rövidebbhosszabb elbeszéléseim csapatát, amelyek mind a Szt. Margitsziget ködös múltját világítják.
A sziget 1000 éves múltjának emlékei, adatai és relikviái mind a birtokomban vannak.
Szt. Margitsziget. 1927 augusztus.
Krúdy Gyula
A szép terv azonban csak terv maradt, mert még ennek az esztendőnek decemberében el kellett költözködnünk a kastélyból, a felsőszigeten levő igazgatósági épületbe. (Ezt is elsöpörte a háború.) A kastélyt pedig múzeum helyett póló clubnak, póló bárnak alakították át a születési és pénzarisztokrácia számára. Ezzel véget ért csendes, idillikus, vidékies életünk, s elkezdődött a búcsú imádott szigetünktől. Még rövid egy-két év, s lassan minden épület prózai kereskedelmi vállalkozássá vált, a kispénzűeknek távozniok kellett a paradicsomból. Mi Óbudára kényszerültünk.
Vajon nem lehetne-e, korunkban némileg korszerűsítve, megvalósítani Krúdy érdekes ötletét. A rajta levő tábla azonban téves: a Margitszigeti Kis Szálló nem volt azonos ezzel az épülettel, hanem a felsőszigeten a mai Nagyszálló közelében állott.
(A beadványban szereplő 140 éves kastély: tulajdonképpen egykor az öreg nádorispán nyári lakja, villája. A mi időnkben lakóház gyanánt szolgált. A földszinten és emeleten 3-3 bérlakás volt benne. Ma már csak egy többszáz éves romfal és a kastély rekonstruált maradványa található a sziget közepe táján.)
(Budapest, 1970/4. /április/ 30-31. p.) Forrás: http://www.krudy.hu/Szakirod/KrudyZsuzsa/KZsBp70_4.html
