Feleségemnek folyamatosan keresek magyar szépirodalmat német nyelven. Szereti elemezni a fordításokat, és főleg a reáliák fordítását. Gundel Károly magyar szakácskönyve, ha nem is szépirodalmi klasszikus, de reáliákat kell tartalmaznia. Sikerült megvennem Gundel klasszikus magyar szakácskönyvének 1968-ban kiadott német nyelvű változatát. A könyv újszerű állapotban került hozzánk. Az eladó a következőt tudta róla: „Édesanyám hagyatékából került hozzám a szakácskönyv, három példányban. Valószínűleg Ausztriában élő nagynéném kérésére vásárolta ajándékba barátnőknek, szomszédoknak, azután itt maradt.”
A könyvről aztán kiderült, hogy ez nem is magyarról lett fordítva németre, hanem először németül írta meg Gundel Károly. Nem volt véletlen, mert Gundel Károly az anyanyelvén írta, és eleve külföldieknek készült a magyar ízeket népszerűsíteni.
A Gundel dinasztia története egyet jelent a magyar gasztronómia és a magyar vendéglátás történetével. Az alapító kortársai olyan nagy, a vendéglátást ma is meghatározó személyiségek voltak, mint Sacher, Ritz, Escoffier. Gundel Károly megszelídítette a magyar konyhát és ötvözte azt a szélesedő világból érkező behatásokkal. Gundel Károly első szakácskönyve 1937-ben – először csak német nyelven – látta meg a napvilágot Kis Magyar szakácskönyv címmel, elindítva egy új korszakot a magyar gasztronómiában. Forrás: http://www.gundel.hu/gundel-szakacskonyv/
Gundel Károly (Budapest, 1883. szeptember 23. – Budapest, 1956. november 28.) vendéglős és gasztronómiai művek írója. Édesapja Gundel János (Ansbach, Bajorország 1844.március 3. - Budapest, 1915. december 28.). 13 gyermekétől 26 unokája született, többek között Latinovits Zoltán, Bujtor István színművészek és Frenreisz Károly rockzenész. Nagyon sok dédunokája él szerte a világban, közéjük tartozik Gundel Takács Gábor sportriporter, műsorvezető is. A kereskedelmi iskola elvégzése után 1900-tól Svájc, Németország, Anglia és Franciaország leghíresebb vendéglőiben tanulta a mesterséget. 1906-ban a nemzetközi hálókocsi-társaság csorba-tói és tátralomnici telepének szállodai titkára, 1908-tól igazgatója. 1910-ben átvette a városligeti Wampetich-vendéglőt, 1920 és 1925 között a Royal Szálló, 1927-től a fővárostól átvett Gellért Szálló éttermeinek bérlője.
Gasztronómiai könyvei a legjobb és legismertebb ilyen tárgyú munkák közé tartoznak. Idegen nyelvű munkáival, szakácskiállításokon és bemutatókon népszerűsítette a magyar konyhát és fellendítette az idegenforgalmat. A magyar vendéglős és szállodás szakma egyik vezető egyénisége volt. Tanácsaival készült Karinthy Frigyes "Vendéget látni, vendégnek lenni" című könyve (Budapest, 1933). Gundel Károly étterme az 1939-es a New York-i világkiállítás magyar pavilonjának hivatalos étterme volt. "A Gundel-vendéglő nagyobb, jobb hírverést biztosít Budapest számára, mint egy hajórakomány turista prospektus." (New York Times)
Korabeli visszaemlékezés Gundel Károlyra: "A magyar Brillat-Savarin. A magyaros vendéglátás, a magyaros konyha, a magyaros szakácsművészet első mestere. Jó ízek, békés örömök, dús esték, meleg hangulatok, csillogó italok, az élet lucullusi élveinek első karnagya s ezzel fővárosunk egyik legkiválóbb hírverője. Nevének hallatára itthon is, messzi országokban is, nyugodt, békés és elégedett derű ül az arcokra. "
Idézetek Gundel Károlytól:
„ A magyar történelemben még igen nagy művelődéstörténeti terület hever kiaknázatlanul, márpedig népünk múltjának teljes és tökéletes megismerése megmunkálásuk nélkül hiányos. Ilyen terület, más egyebek között, a magyarság konyhája, étkezésének elemei, főzési babonái, valamint asztali szokásai. A tudomány ezen rögös területének művelése elméleti célunk: felkutatni és egybegyűjteni a magyarság ősi életéből máig a napi és az úri étkezés módját, tartalmát, köznapi és ünnepi asztali szokásait, nemkülönben a magyar főzés módjait és készségeit, tárgyi emlékeit. Sok ilyen egyes adat található a történeti és irodalmi közleményekben, de ezek a legtöbb esetben elhanyagolt, hiányos és felületes rövid feljegyzések, pedig fentiek népi jellemünknek színes és jellegzetes elemei. Konyhánk, ételeink, akárcsak a zenénk, a nyelvünk, elütnek a nyugati népekéitől, azonban ezzel kapcsolatban megállapíthatjuk azt is, hogy nem a magyarság hátrányára. Mindezt ismerni nemcsak érdekes, hanem hasznos is."
"Amelyik pincér nem tud mosolyogni, jobban tette volna, ha vendégnek születik. "
"A kiválóság nem örökletes. A minőség nem veled született. Csak akkor lehetsz a legjobb, ha a legjobbakkal veszed fel a versenyt."
„Nem is úgy érzem magam, mint egy vendéglős, aki pénzért ételt és italt árul, hanem mint vendéglátó magyar házigazda, akinek a házát megtisztelték vendégei látogatásukkal.” Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Gundel_K%C3%A1roly
A könyv reklámoldalakat is tartalmaz a Hunyadi János keserűvízről. Érdekesség, hogy akkoriban belföldön a háború előtti gyártót már nem tüntették föl. A könyvben minden exportra szánt csomagoláson a „Saxlehner” név ott díszeleg, mint a boldog békeidőkben. Nem véletlen, hisz, mint az alább idézett Budaörsi helytörténeti írásból kiolvasható, hogy ezt a gyógyvizet már régről azonosították a SAXLEHNER családnévvel.
Sokan emlékeznek még a budaörsi lapályban található, ma már használaton kívüli keserűvíz-kutakra és palackozóra, ahol egykor sok budaörsi férfi és asszony dolgozott. A tulajdonos sarokházat épített az Andrássy úton - idézik fel a múlt századi sikertörténetet a régiek.Buda környéki keserűvízforrások felfedezője, Saxlehner András (Kőszeg, 1815. febr. 19. -Budapest, 1889. máj. 24.) Thüringiából származó családja hagyományait követve a posztókereskedelemben kezdte pályafutását. Fiatalon bekapcsolódott a Honi Védegylet hazai ipart támogató mozgalmába és Kossuth Lajos személyes bátorítására megnyitotta a pesti Vád utcában a Fekete Kutyához címzett üzletét. Egyik budaörsi vevője, Bayer János elpanaszolta, hogy birtokán az állatok nem szívesen isznak az ottani, újonnan ásott kút vizéből, mivel keserű az íze. Ráadásul a szamara mindig hasmenést kap a víztől. Saxlehnernek feltűnt a dolog: megvizsgáltatta a víz összetételét és szakvéleményt kért az emberi szervezetre gyakorolt hatásáról. A kedvező információk birtokában 1862-ben 4000 Ft-ért megvásárolta a területet, kutakat ásatott és 1863-ban Hunyadi János márkanév alatt palackozni kezdte a gyógyvizet. 1877-ben védjegyeztetett Ezután hatalmas sikertörténet következett. Hat év elteltével nemcsak Magyarországon, hanem a világ földrészeinek számos országában keresetté vált a keserűvíz.
A gyorsan növekvő forgalom megkövetelte a gyógyvíztelep szakszerű kiépítését. A közel 40 hektárnyi területen 70-re emelkedett a kutak száma. Három, egyenként 60 köbméteres, hordó alakú, keramit burkolatú víztároló medencét építettek. A kutakból lejtéssel megépített, föld alatti kőagyag csőhálózat szállította a medencékbe a vizet. A cégalapító 1886-ban szabadalmaztatott egy palacktöltő gépet, amely óránként 10 000 palack megtöltésére is képes volt. A szállításhoz a lovaskocsik már nem feleltek meg. 1888-ban Saxlehner saját költségén vasútvonalat épített ki a 2,5 kilométer távolságra levő Kelenföldi pályaudvarig. Nagyon meggyőző és hatásos „marketing" munkát fejtettek ki. Többnyelvű ismertető füzetek jelentek meg, amelyekben neves vegyészek és orvosok nyilatkoztak a gyógyvíz áldásos hatásairól. A cégalapító fiai vezették a képviseleti irodákat Párizsban, Londonban, sőt, New Yorkban, ahol a Wall Street egyik felhőkarcolóján hatalmas, kakasos hirdetés népszerűsítette a Hunyadi János keserűvizet. A dél-budai keserűvíz a Budai hegység és a Tétényi-fennsík közötti lapály területén képződő természetes gyógyvíz. A keserűvíz egyike Magyarország egyedi természeti kincseinek. Ez az ásványvíz csak igen speciális geológiai körülmények mellett, különleges geokémiai folyamatok hatására képződik, világszerte ritka képződmény. Hasonló kémiai összetételű gyógyvizet Németországban mesterséges úton állítanak elő és forgalmaznak a gyógyszertárak (Kissinger bitter-wasser). - írja egy szakmai elemzés.
Érdekes leírást találhatunk arról, hogy hogyan fejlődött a palackozó üzem. A kezdeti töltögető épület helyett több munkatermet magába foglaló épület készült. Itt már külön történt a palackok öblítése, töltése és dugaszolása. Munkaterme volt a címkézésnek és ónkupakolásnak, az ezt követő munkateremben végezték a keserűvizes palackok csomagolását és ládázását. A szállításra kész termék ezután a szomszédos raktár-épületben nyert elhelyezést, vagy közvetlenül a szállító járművekre került. Az egyszintes, nyeregtetős üzemi épület munkatermeinek padozata pallóval volt burkolva. Az üres és töltött palackok mozgatására négy kisvasúti kerékre szerelt, favázon kialakított palacktároló rekesz szolgált, melybe 200 db palackot lehetett elhelyezni. A padlóburkolatba süllyesztett síneken kézi erővel tolt kocsikon jutottak el a palackok az egyes munkahelyekre.. A földalatti tárolóból gőzszivattyú emelte fel a keserűvizet az épület végében épült víztorony fakádjaiba, innen szabad folyással jutott el a víz a palackozóterem kádjaiba. A palackok lezárása mechanikus működtetésű dugózóval történt.
Ez utóbbi leírást a Budaörs helytörténeti írásból vettem, a folytatás és az eredeti itt olvasható: http://www.budaorskonyvtar.hu/elektronikus/letoltes/cikkek/cikk197.pdf
A keserűvíz forrásokról egy XIX. század végi tanulmány, érdekes korabeli nyelvezettel: http://epa.oszk.hu/01600/01635/00057/pdf/Foldtani_kozlony_EPA01635_1904_08-10_317-332.pdf
