A múlt héten úgy esett, hogy sofőr lettem. A feleségemet le kellett vinnem vidékre egy tárgyalásra, amíg feleségem a tárgyaláson ült, én vettem a fényképezőgépem és a magam kedvére felfedeztem a falu nevezetességeit.
Kiszúrtam ezt a hosszú lepukkant épületet. Egykor talán a falu kocsmája, vagy vegyesboltja lehetett. Erről árulkodnak a két oldalt részben befalazott bejárati ajtó helyei. A historizáló kerámiadíszek Zsolnay pirogránit díszek. Ilyen díszei voltak egykor az unokanővéremnek. Az unokanővérem a házuk padlásáról mentette meg a régi Zsolnay kerámia díszeket. Érdekes történetük volt azoknak is. A második világháború előtt vásárolta a család, aztán a háború alatt nem volt pénz a ház homlokzatának díszítésére. A háború után, inkább a ház padlásán rejtették, nehogy emiatt minősítsék kuláknak a családot. Így aztán az unokahúgomnak a hetvenes években negyvenéves vadonatúj Zsolnay épületkerámiái díszítették a szobáit.
Ezen a házon a kerámiadíszek tartottak ki a legjobban. A ház elhanyagoltságát látva, nem gondolom, hogy egyhamar újra régi fényében fog ragyogni. Bár a faluban van más épületkerámiás ház, amelyik makulátlan állapotban van.
Érdekes a házon a még megmaradt fémredőny. A múlt évben sok ilyen fémredőnyös házat láttunk Kalaznón, és Murgán. Akkor ezekről a fémredőnyökről csak azt tudták, hogy pécsi származásúak, most jól látható gyártó jelölése: „KISS JENŐ REDŐNY GYÁR PÉCS”.
