Kellemes tavaszi vasárnap sétáltam az operaház környékén. Az épület háta mögött díszletek sorakoztak bekerítve, hogy amíg ideiglenesen ott raktározódnak nehogy lába kéljen. Érdekesnek találtam, ezért lefényképeztem, hátha majd egyszer a képeknek hasznát veszem. A képek aztán az elektronikus képtáramban lapultak, készen arra, hogy egyszer majd megjelenjenek. Nemrég, amikor a szénkénegező készülékekről írtam, amit a feleségem hurkatöltőnek nézett, akkor kaptam Miki barátomtól egy levelet.

„Nem sikerült hozzászólni a hurkatöltős blogodhoz. A következőt szerettem volna. Jó régen évekig dolgoztam egy filmes-színházi, berendezés-kellékraktárban. Úgy 13ezer tétel, a legkülönfélébb korokból. Fülbevaló, villamosszék, számszeríj, ökrös szekér stb.. Persze volt ilyen is. A nevét nem tudtam, de azt igen, hogy mire való. Nem hittek nekem és mivel hasonlít az útfelbontásnál is használt légkalapácshoz, elnevezték betontörőnek. Megnéztem, hét éve ezen a néven szerepel. Volt még sok hasonló, pl."Kis háromlábú valami", a gyerekjátékok közé sorolva. Megfejtés: guzsalytalp. „

A levélből átvett idézet után eszembe jutott, hogy talán az operaház kellékeinek is ez lesz a sorsa, hogy a kelléktárba kerülnek. Raktáros legyen a talpán, aki majd később leltárkor megmondja, hogy mik is ezek a valamik.