Régóta terveztem, hogy megnézem a zsámbéki lámpamúzeumot. Az egyik hétvégén aztán, amikor feleségem előadást tartott a zsámbéki ifjúsági házban, én fogtam magam és elmentem megnézni a lámpamúzeumot. A neten találtam rá évekkel ezelőtt, és mindig is érdekelt, hogy milyen csodalámpák vannak ott.

Egy tipikus helyi sváb parasztház köszöntött rám, a lámpamúzeum helyszíneként. A házon látszik, hogy folyamatosan gondját viselik. A ház tornácán feltűnt a gyűjtemény létrehozója, akit éppen beszélgetős kedvében találtam, és elbeszélgettem a gyűjtemény kialakulásáról. Megdicsértem a kiállított lámpák állapotát, és a restaurálás minőségét. Mint megtudtam a gyűjtő műszerészként végzett, és a házban saját restaurátorműhelyt hozott létre, amelyben javítja, és helyrehozza a lámpákat. Büszkén mesélte, hogy az Iparművészeti Múzeumból is dicsérték, hogy milyen szakszerűen restaurálja őket. Engedélyt kaptam arra, hogy fényképezzek. Néhány képet most illusztrációként felteszek, és egy kis szöveges ismertetőt is hoztam a múzeumról és a gyűjtőről.

Az 1960-as években Borus Ferenc palackozott italok gyűjteményéből rendezett be saját borospincéjében egy "Bormúzeumot". Ide keresve megfelelő világítási eszközöket, került kapcsolatba a lámpákkal.

Annyira megtetszettek neki a szebbnél-szebb darabok, hogy észrevétlenül is a gyűjtőjükké vált. A kiállított tárgyakat egy-két kivételével saját pénzén vásárolta meg, volt olyan nap, amikor 20-25 db került a tulajdonába. A tárgyak többsége koszosan, rozsdásan, hiányosan került elő, így a restaurálás mesterségét is elsajátítva minden lámpát saját maga hozott rendbe.

Eleinte szoba-konyhás lakását díszítette a sok szép tárgy, de hála az újságok és a televízió népszerűsítésének, egyre több hazai és külföldi érdeklődő látogatott el hozzá azzal a kéréssel, hogy mutassa meg gyűjteményét. Így 1970-ben, "közkívánatra" létrehozták az első állandó kiállítást a Művelődési Házban, körülbelül 250 tárgyból álló gyűjteménnyel.

A lámpák természetesen tovább gyarapodtak, sőt világhírre is szert tettek, köszönhetően a Magyar Távirati Iroda népszerűsítő munkájának, amely az egész világot ellátta a gyűjtemény ismertetésével. A gyűjtemény gazdagításában nagy segítséget nyújtott az akkori Magyar Filmgyártás, hiszen nagyon sok lámpát kölcsönöztek és ezek kölcsönzési díjából sikerült a legnagyobb fejlesztéseket létrehozni.

A gyűjtemény gyorsan kinőtte a Művelődési Ház kistermét. 1979-ben nyílt meg a Lámpamúzeum egy volt lakóházban, Zsámbékon a Magyar u. 18. szám alatt, amelyet Zsámbék Nagyközség Közös Tanácsa vásárolt meg a múzeumi anyag bemutatására. Jelenleg 1000-1100 db világítási tárgy található az ország egyetlen Lámpamúzeumában. A mécsesek, gyertyatartók, ipari, háztartási, olaj- és petróleumlámpák között található régi kínai vázából készült lámpa, valamint Zsolnay-majolika, meisseni porcelán talpú petróleumlámpa, 1800 körül készült olajpumpás világítóeszköz stb.Forrás: http://www.mizsambekunk.hu/muzeumok/lampamuzeum

Alaptanulmányait az Alföldön végezte. Zsámbéki kapcsolatai 1946-tól kezdődtek, ugyanis anyai nagynénje akkor települt az Alföldről ebbe a faluba. Zsámbékra 1955-ben költözött, mint frissen leszerelt katonatiszt.

Már azokban az években is tapasztalta a nagy különbséget az Alföld és a Dunántúl között. A jobb megélhetés és érvényesülés reményében költözött ide családjával. Számításai nagyrészt beigazolódtak. Zsámbék lett az igazi otthona, de a szülővárosát soha sem felejti el, az ott töltött nagyon szegény, de annál boldogabb gyermekkort...

Zsámbéki életét, mint munkásember dolgozta végig, de emellett mindig azon fáradozott, hogy a község érdekét is szolgálja. Első ténykedése az 1956-os forradalom idején kezdődött. Az akkori községi vezetés felkérte, hogy legyen a nemzetőrség parancsnoka. Ezt a tisztséget 1957 márciusáig látta el. Feladatuk a rend biztosítása volt, amit maximálisan teljesítettek. 1957-ben, mint tisztet lefokozták és harminc évig, mint ellenforradalmárt tartották nyilván.

1990-ben rehabilitálták és visszakapta rendfokozatát.Cselekvőképes kedvén ez semmit nem rontott. Hozzáfogott a régi tárgyak megmentéséhez, ugyanis látta, hogy egyre több értékes tárgyat visznek ki az országból. Negyvenöt év alatt három múzeumot alapított (ebből egy működik).

• az első a bormúzeum, ahol kb. 1000 üveg bor és a hozzávaló tárgyak találhatóak

• a harmadik a haditechnika és fegyverzet (álma, hogy egyszer ebből is múzeum lesz )

 A Zsámbékon lakóknak és az idelátogató turistáknak köszönheti, hogy az összegyűjtött lámpákból nyilvános múzeum lett. Nagy boldogsággal tölti el, hogy Zsámbék hírnevét a Romtemplom mellett a Lámpamúzeumon keresztül az egész világ megismerte.Ugyanis nem csak a sajtón, rádión, televízión keresztül ismerhették, meg, hanem:

• az 1995-ös Guinness rekordok könyvébe is belekerült
  

• Ausztráliában pedig a múzeumi társaságok tagja lett

Büszke a hazai elismerésekre is:

• a köztársasági elnök aranyérem boldog tulajdonosa
• Zsámbék díszpolgára

• 75. születésnapjára a kulturális minisztertől elismerő oklevelet kapott

Többször hívták a múzeummal Budapestre, Érdre és Németországba, de ragaszkodott Magyarországhoz és bízott abban, hogy Zsámbékon jó helyen lesz a gyűjtemény. Így a mai napig itt Zsámbékon tekinthető meg a kiállítás. Forrás: http://www.mizsambekunk.hu/muzeumok/lampamuzeum/a-gyujtorol-roviden