„Felébresztettem Csipkerózsika álmából”  - posztolta a Facebookon Miki barátom a képeket egy gőzgép modellről. Nekem ez annyira tetszett, hogy megkértem írja le a kis gőzgépének a történetét, és a felújítás folyamatát. Most az ő vendégposztját olvashatjátok a felújított gőzgépecskéjéről.

Rég elhatároztam, hogy szeretnék egy gőzgépet. Az interneten vannak újak is,40-120e.Ft-ért. Gyönyörűek, a drágábbak már teljes műhely, gyár felszereltségűek. Gőzkalapács és többféle gép is meghajtható velük. Ez drága. A használt régiek 20-50e.Ft, de csak sérült, hiányos darabokat láttam. Azokat is jó messze és esetleg több órás autózás után derül ki, hogy már kár velük foglalkozni.

Kimentem az egyik használtcikk piacra. Évek óta járok ilyen helyekre, tudom, hogy nem érdemes előre meghatározott céllal menni, mert olyan úgysem lesz. Hát itt volt. Megalkudtam rá és vittem.

Itthon először a tartály sárgaréz kupakját próbáltam letekerni, de fogóval sem ment és féltem, hogy valamit széttörök. Nem tudom mikor tekerték rá az is lehet, hogy a forró vastartályra a hideg rézkupakot. Az egészet beleraktam forrásban lévő vízbe és utána könnyedén lejött. Rengeteg fekete iszap jött ki belőle. Amikor azt hittem, már tiszta megtöltöttem vízzel és feltettem a gáztűzhelyre.(Csak a tartályt a csővel) További mocskokat lövöldözött szét a konyhában. Szerencsére nem vagyok nős. Aztán mindent, amit lehetett szétszedtem és igen alaposan kipucoltam. Dörzsi szivacs, fogkefe, fémtisztító paszta. Úgy nézett ki, minden rendben. Összeraktam beletettem egy nagy fazék vízbe és mindkét irányból fújtam bele levegőt. Több helyen bugyborékoltja cső két végén és a kupaknál. A kupakot megoldottam egy régi Trabant kipufogócsonk tömítésből, de a rézcsővel nem tudtam mit kezdeni. Irány egy autó fékcsőgyártó műhely. A tulaj teljesen lelkes lett, hogy valami máshoz is gyárthat csövet, nemcsak kocsihoz. Hosszasan méricskélt és mondta, hogy a Citroené jó lesz. Szerintem fékcsőben inkább méret van, mint márka, de mindegy. Nem volt megfelelő menetű szorítócsavar a végeire, átraktuk a régit. Levágta hosszra, kiperemezte, meghajlította. Ott csak szájjal tudtam belefújni a tartályba, nem szelelt. Itthon tettem bele melegvizet és alá egy teamécsest. Nagyobb nem is fér be. 4x4 cm a tűztér nyílása. Fémpénzekkel felemeltem a gyertyát, hogy a láng teteje elérje a kazán alját. Vártam, de semmi. Kevés a gyertya hője. Vagy 40 éve volt spirituszkocka, de én már nem találtam sehol. Modellboltban kapható hasonló valami rettenet drágán. Vettem kétféle alágyújtóst, perforált táblában. Letörve akkora, mint az elégett mécses tégelye. Az első-szerintem préselt fűrészpor átitatva olajjal-szintén gyenge volt. A második bevált. Bíztam a nevében: FIRE LION. Végre forrt a víz, de az új cső két végénél eresztett. Szétszedtem tűreszelővel, olvasószemüveggel megigazítottam. Ismét begyújtás pár perc után jött a gőz és elindult a kerék!

Sikerült felébreszteni hosszú álmából.

Én olyan 60-80 évesre becsülöm. Fél centi vastag bakelit lemez a talpa. Talpméret:22x20 cm. A súlya kb. másfél kiló. A tartály 3dl.

Vettem még egy féldió alakú sütőformát a gyújtósnak és veszek még sárgaréz lemezt a talp burkolatának.

Következő lépés, hogy valamit meg is hajtsak vele. Lehet, mondjuk ez a körhinta, ami egy 40 éves csehszlovák fémépítő játékból rakható össze.

Ja, és nagyon régen voltam kazánfűtő is! :-)