Januári bejegyzésemben Fenyő László költő szülőházáról írtam. Akkor a verseiből keveset találtam a neten. Aranyosfodorka talált általa dedikált verseskötetet is elég borsos áron. Elhatároztam, hogy én ebből a drága kötetből egy példányt be fogok szerezni. Nem kellett sokáig keresnem, és megtaláltam a verseskötetnek a költő feleségének dedikációjával tizedannyiért. A kötetről készült képeken nem látszódott a feleség aláírása, de rögtön elkezdtem gondolkodni azon, hogy kinek is fogom én a dedikációját majd megtalálni a kötetben. Először Szántó Judit aláírást vártam, mert a neten azt találtam, hogy József Attilával folytatott szerelmi viszonya előtt ő volt Fenyő László felesége.
A költő és a szavalóművész 1927-ben már ismerték egymást, ám kapcsolatuk csak három évvel később, 1930-ban kezdődött, mert Judit az első találkozáskor még Fenyő László költő, műfordító és kritikus felesége volt (aki egyébként már a második „irodalmi ember” Judit életében: elsőként Hidas Antal író, költő és műfordítóval élt). Attila és ő tehát 1930-ban elkezdték közös életüket, azonnal össze is költöztek, és az asszony vértanúi szenvedéllyel igyekezett minden terhet levenni az akkor már kimondottan labilis költő válláról. Gyakorlatilag úgy kezelte a férfit, mint egy gyereket: főzött, mosott, takarított rá, szerkesztőségekben házalt a verseivel, az egész napi munka után pedig esténként Attila ingeit vasalta, hogy a költő megjelenése mindig makulátlan legyen.
Egész lényét, teljes működését a szerelmének rendelte alá, miközben tevékenyen részt vett a kommunista mozgalom munkájában is. A mozgalomnak Attila is tagja volt, de részben az állapotából, részben pedig a fokozatos kiábrándulásból adódóan kevésbé volt aktív, mint Judit, aki egyébként – naplója tanúsága szerint – egy idő után szintén viharos gyorsasággal veszítette el a hitét a nagy, közös „forradalomban”. Judit feloldódott Attilában, de ezt görcsösen, fájdalommal telve tette, hiszen pontosan érezte: nem ő a költő igazi nagy szerelme.
Hogy ki volt az a bizonyos nagy szerelem, arra nincs egyértelmű válasz: József Attila szenvedélyes szerelmi költészetében több női portré is felvillan hosszabb-rövidebb ideig. Egyebek mellett fiatalkori szerelme, Vágó Márta, későbbi pszichológusa, Gyömrői Edit, vagy utolsó múzsája, Illyés Gyula későbbi hitvese, Kozmutza Flóra.
Ezek a nők mind csodálatos versek ihletőiként maradtak fenn az utókor számára, de Juditnak még ez sem adatott meg: Attila összesen két verset írt hozzá, a Judit címűt és egy 1930-34 között keletkezett töredéket. Mindkét költemény szeretetteljes, bajtársias hangnemben íródott, de vad lángolás egyikben sincs, sőt a töredékben a költő konkrétan meg is fogalmazza: „szövetség ez s nem szerelem…”. Ennek ellenére Judit imádta a költőt (és azt a kitüntetett figyelmet, amit mellette kapott) még úgy is, hogy állandó megaláztatásokban volt része: a fantasztikus Óda elkészülte után például, amit Attila egy kérészéletű szerelméhez, Marton Márta művészettörténészhez írt. A költő igen kegyetlenül Judit arcába vágta, hogy a vers nem az övé, nem szereti már, ne is reménykedjen. Az asszony mindezek ellenére tovább tűrt, és 1934-ben, amikor József Attila első ízben szakított vele, öngyilkosságot kísérelt meg. Ekkor még sikerült visszaszereznie a bűntudatos poétát, de 1936-ban végleg elváltak útjaik. Forrás: http://wmn.hu/kult/46050-eletvonala-elmosodott--a-no-aki-vegig-kitartott-jozsef-attila-mellett-es-meg-annal-is-tovabb
Amikor aztán a kötetet átvettem, és megnéztem kiderült, hogy a neten Fenyő László második felesége írta alá a kötetet. Később Fenyő László összes költeményét is megvettem, mely a költő születésének hetvenedik évfordulójára készült. Most ebből a két kötetből válogattam néhány verset. A versek közé válogattam néhány a Városligetben készített képet.