Már két hónapja, hogy részt vettünk a Véménden élők, és a Véméndről kitelepítettek találkozóján. Nehéz, olyan eseményről tudósítani, melyben családi érintettségünk is van. Hetven éve történt a kitelepítés. Az egykor kitelepítetteket most gyerekeik és unokáik képviselték. Azért még akadt túlélő is. Trábert Józsi bácsi, aki könyvet is írt életéről. Josef Trabert - Die zweite Heimat című könyvének bemutatóján készítettem ezeket a képeket. A könyvbemutató Józsi bácsi unokája olvasott fel a könyvből. A könyv borítóját lánya tervezte, aki a borítóra Édesapja egykori véméndi iskolatáskáját fényképezte le. Sokat megélt iskolatáska, amelyik még mindig sok-sok emléket őriz. A németül tudóknak tudom ajánlani a könyv recenzióját: https://www.budapester.hu/2016/08/28/eine-etwas-andere-vertriebenengeschichte .
2017.11.04. 06:58
1 komment
A bejegyzés trackback címe:
https://multmento.blog.hu/api/trackback/id/tr3813114422
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
aranyosfodorka · http://aranyosfodorka.blogspot.com 2017.11.05. 10:52:29
Nem tudom, ki hogy van vele, de nekem az efféle régiségek valóságos kincsnek tűnnek. Gyanítom, csak azért, mert valamelyest a gyerekkoromba visznek vissza. Jó a Józsi bácsinak, valaki kíváncsi volt az életére, gyerekkorára, rajzaira, megőrzött apróságaira.
Nincs mindenkinek ilyen szerencséje - habár emléke mindenkinek van.
Nincs mindenkinek ilyen szerencséje - habár emléke mindenkinek van.