Találtam a bolhapiacon ezt a kis mézeskalács szíves reklámlapot. Tipikus „HUNGARICUM” a huszadik század első feléből. Minden és mindenki van rajta, ami, és akik az operett műfajában meghatározók voltak ebben a korban.
A Hátoldala „postatiszta”, így akár meg is írhatnám szívem választottjának.
A mézeskalács című operett két címszereplője Petráss Sári és Honthy Hanna. Hanna, még pályájának elején, de már királynői szerepben. Gondoltam utána nézek Honthy Hannának. Hamar kiderült, hogy éppen 125 éve született, és az idei évben december 30-án lesz 40 éve, hogy az operett királynői szerepét az égieknek játssza.
Blogomon a hírességek emléktábláját is be szoktam mutatni. El is mentem a Nefelejcs utca 8-hoz, mert olvastam, hogy ott született. Az utcát és a házat is megtaláltam, de a házon emléktáblának nyoma sincs. Ez van. Azért néhány képen bemutatom, hogy hol is született az Operettszínház örökös tagja.
Gondolom az olvasóimnak már nem ismerős a Mézeskalács című daljáték, az alábbiakban összefoglalom röviden a történetét.
A nagyváradi Holnaposok költője Emőd Tamás. A darab előzménye: 1912-ben Nagyváradon fejezte be a Királyasszony katonája című verses színjátékát, de a világháború megakadályozza a bemutatót. Később átdolgozta, Kelj fel, katona! Címmel mesejátékká. Végül Szirmai Albert zenéjével 1923-ban bemutatják Mézeskalács címen. A történet szerint egy nagyvásárban indul a cselekmény, ahol a kimenőt kapott katona megismerkedik a kis cselédlánnyal és bimbózik is már a szerelem kettejük között. Ekkor lép a színre a királylány, aki szintén beleszeret a katonába. A kis cselédlány közben elcseni (mert nincs elég pénze) az áhított mézeskalácsot, ám a királylány észreveszi és tolvajt kiált. A katona azonban megmenti a lányt, kifizeti, és mint szerelmük jelképét neki ajándékozza. A királylány hamis ürüggyel letartóztatja a katonát, ekkor a lány visszaadja a mézeskalácsot a katonának, hogy soha ne feledkezzék meg róla. A királylány udvarába hozatja a katonát és el akarja venni a mézeskalácsot tőle, a katona azonban elszökik, ezért elfogatását rendeli el. A kis cselédlány megjelenik és kérleli a királylányt, hogy bocsásson meg a katonának. Időközben behozzák a halottnak hitt katonát, akit a kislány a mézeskalács szívvel feléleszt. Még néhány ellencselekmény, de végül minden jóra fordul, a királylány nehéz szívvel ugyan, de férjhez megy kiszemelt vőlegényéhez, a fiatalok pedig egymáséi lesznek. Forrás: http://www.szigligeti.ro/eloadasok/szigligeti/M%C3%A9zeskal%C3%A1cs/357
A Királynő énekét a neten is meg lehet találni Honthy Hanna előadásában, ajánlom meghallgatni:
Sokat kerestem egy ismertetőt Honthy Hanna életéről. Ami nekem legjobban tetszett az 1979 januárjában a HÉT-ben a CSEMADOK kiadványában (CSEMADOK= Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesülete) megjelent tudósítás volt a temetésről. Most ezt a nekrológot idézem teljes terjedelmében a lapban megjelent képekkel.
Ha egy király meghal, fekete zászlókat tűznek ki az épületekre, díszegyenruhás tábornokok, miniszterek és diplomaták kísérik utolsó útjára, a nép azonban nem biztos, hogy gyászolja, hiszen „meghalt a király, éljen a király". Honthy Hannának, az operettek királynőjének temetése napján csak a színházon lengett a halál lobogója, de a Farkasréti temetőben sok tízezernyi híve, tisztelője jelent meg, hogy utoljára búcsút vegyen tőle. Csupa egyszerű ruházatú polgár, akik órákig ácsorogtak a csikorgó hidegben, hogy egy-egy szál virággal vagy néhány kihulló könnycseppel búcsúzzanak el szeretett csárdáskirálynőjüktől.
Mert Honthy csak egy volt, de ő mindenkié volt. Nemcsak a letűnt mágnásoké, nemcsak az egykori dúsgazdagoké, de a pesti pékinasoké, a debreceni cíviseké és a pécsi kofaasszonyoké is. Sőt egész Európáé. Hiszen Berlintől Bratislaváig, Bécstől Moszkváig mindenütt tombolva tapsoltak neki temperamentumos táncaiért, egyéni hangjáért és alakításáért, nőies varázsáért, cinkos kacsintásaiért. Nekünk különösen szívünkhöz nőtt Honthy, hiszen Polgár Károly színtársulatának tagjaként éppen az akkori Pozsonyban aratta pályájának kezdetén első sikereit.
Sokan kérdezték tőlem, hogy megható volt-e Honthy temetése? Visszakérdezem most, lehet-e megható egy olyan temetés, ahol 50-60 ezer ember szorong egy koporsó körül, ahol nem siratja a holtat rém férj, sem gyermek, s ahol a búcsúztató szavakat is a hidegtől dermedten hallgatjuk? És mégis megható volt! Hiszen Pest s Buda búcsúzott kedves Hannájától. Megható volt az a türelem, ahogyan kilométeres sorokban várakozott a tömeg, csakhogy még egy pillantást vethessen a színésznő koporsójára.
Úgy illene most, hogy a nekrológok szabályai szerint végigvezessem olvasóinkat Honthy Hanna életútján. Ennek a gazdag életnek a visszaidézésére azonban lapunk teljes száma is túl kevés lenne. Villantsuk fel legalább néhány jelentősebb állomását a művésznő pályájának. Honthy Hanna Kossuth-díjas, kiváló és érdemes művész, a Fővárosi Operettszínház örökös tagja, minden idők legnagyobb magyar operettprimadonnája 1893 februárjában Budapesten a Nefelejts utca 8 számú bérház szegényes szobakonyhás lakásában látott napvilágot.
Eredeti neve Hügel Hajnalka volt, később vette csak fel a színésznőhöz jobban illő Honthy Hanna nevet. Szülőháza, amint már mondtam, afféle csikágói (így hívták régen ezt a munkásnegyedet) nyomortanya volt, teli szeméttel, bűzzel és veszekedéssel. Innen igyekezett már gyermekkorában „levegőre jutni" a csinos Hajnalka. És levegőre is jut. Tízéves lehet, amikor egyik ismerős család balettnövendék lánya beajánlja az Operaház balettiskolájába, ahol nemcsak hogy felfigyelnek a mindössze négy elemit végzett leányka tehetségére, de egyenesen a harmadik osztályba rukkoltatják elő. Tizennégy éves korában pedig Bayer Babatündérében léptetik fel, amelyben nemcsak sikert arat, de innentől fogva már szép fizetéssel szerződtetik is.
Az igazi „kitörés" azonban csak jóval később, Hügel Hajnalka felnőtt korában következik be. Az Operában felfigyel a lányra egy jómódú pesti főúr, s Hügel mama beleegyezésével mecénása lesz a balettáncosnőnek. Fényűző lakást rendez be Hajnalka, anyja és nagyanyja számára és később Rákosi Szidi színiiskolájában taníttatja. Annál a Rákosi Szidinél, akinél olyan tehetségek végeztek, mint Nagy Bella (Jókai Mór felesége), Fedák Sári, Lábass Juci és jó néhány más színházi csillag.
A siker nem maradt el. A sziniiskoia elvégzése után Márkus Dezső, az ünnepelt karmester, Liszt Ferenc tanítványa a Népoperába szerződteti. Először persze csalódások várnak az ifjú színésznőre. A Népoperában ugyanis két híres sztár, Márkus felesége és Berky Lili vetélkedik az elsőségért, s így Hajnalka csak harmadrendű szerepekhez juthat. Amikor azonban Berky Lili egy viszálykodás kapcsán sértődötten beteget jelent, a kétségbeesett igazgató Hajnalkát ugratja be helyette. Zerkovití Aranyesője ez a darab, és Hügel Hajnalka szép sikert ér el benne.
A fiatal művésznő életének következő állomása a Vígszínház — és a férjhez menés. Egy miniszteri titkár veszi feleségül. A Vígszínházban azonban újabb intrikák, újabb csalódások várnak rá. így aztán Pozsonyba szerződik Polgár Dénes társulatához, ahol teljes egészében kibontakozik rendkívüli tehetsége.
A Csárdáskirálynőben debütál, majd hatalmas sikereket arat a Varázskeringőben, a Három a kislányban, az Obsitosban, az Aranyfácánban és a Leányvásárban. Ekkor már a Honthy Hanna nevet viseli, s ettől kezdve a Honthy név egyet jelent az operettek legfényesebb ragyogó csillagával. Időközben kitör az első világháború. A színházakat a bezárás veszélye fenyegeti. Nem úgy az operettszínházakat, amelyek fénykorukat élik. Mi sem jellemzőbb erre, mint hogy Honthyt óriási — 48 000 korona — gázsival szerződteti a debreceni Csokonai Színház.
Honthy tehát Magyarország legjobban fizetett operettprimadonnájává avanzsál. A színházigazgatók azonban szívesen fizetnek, hiszen Hanna már fogalom, tánca, nőies varázsa, eredetisége és ritka tehetsége zsúfolt házakat jelent. Azt tartják az operettek világában, hogy a primadonna és a szubrett népszerűsége éveik számának növekedése arányában csökken. Nos, Honthy esetében ez is a feje tetejére állott. Hiszen pozsonyi és debreceni sikerei után késő öregségéig úgyszólván állandóan a színlapokon szerepelt a neve, és játéka még a gyengébb darabokba is táblás házat vonzott. Debrecenből ismét a Vígszínházba szerződött, 1925-től a Fővárosi Operettszínházban játszott, 1927-ben a Belvárosi Színházban bizonyította be, hogy mint prózai színésznő is megállja a helyét. 1930 és 1949 között csak egyes szerepekre szerződött. 1949-től megszakítás nélkül a Fővárosi Operettszínháznak volt tagja. S hogy mit sem számított Honthynál a kor, bizonyítja a 80. születésnapjára rendezett díszelőadáson való szereplése. Erre az alkalomra egyenesen az ö számára dolgozta át Kellér Dezső és Békeffi István Kálmán Imre Csárdáskirálynőjét, és amikor Cecília szerepében a színpadra lépett Honthy, és körülnézve az orfeummá alakított színpadon, egyéni bájával megkérdezte, hogy „Hát megint itt vagyok?“, felugráltak a nézők és negyed órán keresztül tapsoltak az ő Hannájuknak.
Az operettről, mint műfajról igen sokan lekicsinylőleg beszélnek mostanában. Azt mondják, hogy üres csillogást, hihetetlen és banális meséket ad a nézőnek. Honthy azonban bebizonyította, hogy igenis — épp úgy, mint a gyermeknek a mesére — a munkában megfáradt embereknek is szükségük van egy kis felüdítő bohóságra. Jó bizonyíték erre az, hogy amikor az operettszínház a Szovjetunióban vendégszerepeit, Honthy olyan sikert aratott a Csárdáskirálynőben, hogy Moszkvában, Leningrádban és a többi szovjet nagyvárosban még ma is tömegesen vásárolják a Honthy-lemezeket. Honthynak az is érdeme tehát, hogy megmentette a válságba került operettet újból népszerűvé tette repertoárjának ismert darabjait. A gerolsteini nagyhercegnőt, a SybilIt, A víg özvegyet, a Luxemburg grófját, a Mayát és az operettek operettjét, a Csárdáskirálynőt. Ezt az érdemét honorálta a Magyar Népköztársaság kormánya, amikor 80. születésnapja alkalmából a Magyar Népköztársaság Zászlórendjével tüntette ki.
Honthy Hanna az operettek koronázatlan királynője, az örökifjú Cecília, Lili, Maya és Nagymama, születésnapján lépett utoljára színpadra. Ekkor még vidáman, életerősen énekelte a Hajmás! Péter, Hajmási Pált, sőt kecsesen felhúzva szoknyája szélét, még táncolt is hozzá. Ezután azonban már csak nézőként jelent meg az operettek bemutatóin, ám a premiereken sem feledkeztek meg róla. Amikor befejeződött a finálé, és a primadonna meg a szubrett megkapta a maga virágcsokrait, ezeket a közönség tapsorkánja közepette Honthynak adták át.
Honthy Hanna egyébként háromszor is férjhez ment, de polgári értelemben sohasem volt boldog. Gyermekei nem voltak, nem is akart soha, hiszen ezt a rendkívüli aszszonyt a színházon és a művészeten kívül nemigen érdekelte más. Így aztán sírjánál sem zokogott férj, gyermek, csupán tisztelői, rajongói, Honthy drága pesti közönsége kísérte el utolsó útján. NEUMANN JANOS Fotó MTI és Wellesz Ella
