Nekem nincs időm, hogy tudománytörténeti kincseket kutassak és találjak. Miklós barátomnak szerencsére ideje, és jó szeme is van hozzá, hogy az ócskavasakban meglássa a lehetőséget. Keze közül több ócskavasból lett működőképes kiállítási tárgy. Most megkértem, hogy írjon a legutóbb megmentett számológépének felújításáról.  

Eddig hat kurblis számológépet javítottam meg. Ebből öt úgy működik, mint újkorában, a hatodik részlegesen.Kimondottan olyan eladókat keresek, amit rosszként hirdetnek. Szeretek elszórakozni velük és az átlagosnál több szabadidőm van. Odhner még nem volt.

Theophil Odhner-svéd mérnök-a cári Oroszországban kezdte el a számológépek gyártását az 1890-es években. 1917-ben államosították a gyárát és a család lelépett Svédországba. Ott folytatták a gyártást EREDETI ODHNER néven. A Szovjetunióban maradt gyár is tovább üzemelt és FELIX néven készítette ugyanazt. A svéd változatot, sok fejlesztéssel valamikor a '60-as évek közepéig, végéig gyártották. A szovjetek szinte változatlanul a '70-es években fejezték be. Közben szerte a világban sokan másolták az ODHNERT. Az egésznek a zsebszámolók megjelenése vetett véget. Szinte azonnal eladhatatlanná váltak a mechanikusok és az emberek eldobálták a meglévőket. Ez ma már nem így van. Értékük emelkedik. Mint mindenből, itt is számít a koruk típusuk és ritkaságuk/gyakoriságuk. Az ODHNER és a FELIX is a drágább kategória. Az eladó darabok többsége nem működik! Ez igaz akkor is, ha az az eladó szerint működik. Van kivétel, de ritka! Az, hogy valamit meg lehet rajta mozdítani, még nagyon messze van attól, hogy számolni is tudjon. Persze, ha valaki kizárólag dekorációnak szánja, akkor mindegy, csak valahogy mutasson.

Ez a darab kb. az 1930-as évek végéről való, esetleg plusz egy-két év. Sok változatban készült, ezen a felirat a gyári fekete festésen volt, ami teljesen lekopott a fémlemezig. Van egyébként még pár azonosítási pont. Kívül-belül rozsdaboglya volt, pár dolog mozdult egy kicsit. Ilyenkor a legrosszabb, ha elkezdik erőltetni, feszegetni. Sok mindent kibír, de azt nem, ha valami jó nagy pajszerrel esnek neki. A vásárlás általában lutri, mert, hogy mi van bent, az csak itthon fog kiderülni. A jó vételhez kell egy kevés tudás, megérzés és sok szerencse.

Ismét szerencsém volt. Óvatosan szétszedtem és kiderült, hiánytalan és nincs eltörve semmi. Valaki már javította, de nem volt barbár. Nem is kellett nagyon szétszedni, csak körben a burkolatot és bent pár nagyobb egységet egyben kiszedni. Rozsda, szemét, apró törmelék volt a fő hibája és az, hogy az utóbbi 40-50 évben állt valami dohos pincében. Bent már minden rendesen mozog, a külsejéről leszedtem a rozsda nagyobbik részét és kíváncsiságból "befestettem" fekete alkoholos filccel. Ez volt a gyári állapot, de bármikor könnyen lemosható. A felirat a festésen volt. Jelenlegi jelzései: hátlapba ütve „MADE IN SWEDEN" és gyári szám, talpába öntve kód, bent is beütött kód. Most tesztelem, jelentkezett pár apró hiba, ami a működését nem befolyásolja, számolni tud, de én azt szeretem, ha olyan, mint eredetileg. Még egy kicsit piszkálgatom. Nem találomra! Sejtem, hogy hol.

Még érdekes lehet a mérete is. A képekből nem nagyon lehet kitalálni. Szerintem jóval kisebb, mint amire az olvasók gondolnak. A talpa kb.19x14 cm, a magassága 11cm.Viszont, ha valaki fel akarja emelni, akkor esetleg a lábára ejti! Öt és fél kiló körüli.

Az utolsó előtti kép a netről egy eredeti állapotban megőrzött ikertestvérét mutatja. Ezt száraz helyen őrizhették az elmúlt 80 évben.

Gyári szintű feliratokat nem tudok pingálni,de ettől kicsit jobbat azért igen. Annyi volt a célom,hogy a hangulatát visszaadjam.remélem sikerült. 

A mai képeslapoknál kisebb képeslapot találtam Véméndről. Láttam én már több képeslapot is Véméndről, amit nem vettem meg. Ennek, amikor megláttam a hátulját úgy gondoltam megveszem. A két világháború között magyar nyelven kiadott képeslap egy akkor nagy többségben német ajkúak lakta faluról. A bélyeg helyére írt „Feldpost – Tábori posta” szerint ezt a képeslapot a háború alatt a katonai posta kézbesítette a címzettnek. Kurt - katonai besorolását ugyan nem tudjuk meg erről a lapról, de szerintem egyszerű közlegény volt -, gondosan lefordította szüleinek a képeslapon ábrázolt nevezetességeket német nyelven is.  – Ezek a hátára írt információk már önmagukban is több információt szolgáltatnak, de a „Kundelein fotó” felirat alapján még elmeséli nekünk a készítőjének az élettörténetét is.

No, jó, azért nekem is kellett egy kicsit kutatnom, de sikerült megtalálnom a Janus Pannonius múzeum 1978-as kiadványából B. Horváth Csilla írását a fotó készítőjéről. Most ezt az írást fogom itt megjeleníteni, hogy Ti is megtudjátok, ki volt Kundelein Ilona (1895-1984). A neten levő elektronikus verzióban a képek nagyon rossz felbontásúak, de azért a teljesség igénye végett azokat is beletettem.

 Horváth Csilla

EGY PÉCSI FÉNYKÉPÉSZ MUNKÁSSÁGÁNAK FŐBB MOZZANATAI

(KUNDELEIN ILONA 1895-)

 A fényképezés megnyitotta a széles tömegek előtt a vizuális örömöket. Kézzel fogható közelségbe hozta a távolságot, a távolban lévő rokonokat, ismerősöket, tárgyakat. Közel hozta a múltat. Megadta a lehetőséget a kisembernek is, hogy úgy, mint a kiváltságos, gazdag emberek megörökítve önmagukat, leszármazottaik számára emléket hagyjanak hajdani mivoltukról. Az első világháború idejére Pécsett véget ért a fényképezés első nagy korszaka. Az első jelentős fényképészek legnagyobb része meghalt, elköltözött vagy abbahagyta a mesterséget. Jelentkezik az új generáció. Újabb és újabb fényképészek nyitnak műtermet a belvárosban. A fényképek ára egyre elérhetőbb lesz a szegényebb néprétegek, a munkások, bányászok, kisiparosok számára is. Ennek az igénynek a kielégítésére azonban szükséges, hogy a fényképészek ne csak a belváros területén, hanem a külvárosokban is megtelepedjenek. A Zsolnay Vilmos utcában, az István utcában, a Szigeti országúton, a Lánc utcában és az Orsolya utcában telepedtek meg új fényképészek, akik a környék lakóinak igényét elégítették ki. Egyre népszerűbb lesz a fényképész mesterség a nők körében is. Aránylag kevés beruházással (fényképezőgép, előhíváshoz, másoláshoz némi felszerelés, néhány műtermi díszlet) könnyű, tiszta s viszonylag elfogadható megélhetést biztosított ez az ipar.

Az ebben az időben alapított kis műtermek közül  választottunk ki egyet részletesebb bemutatásra.

Ebben segítségünkre volt maga a fényképész is visszaemlékezéseivel. Kundelein Hona a ma is működő kis műtermét 1920-ban nyitotta meg. 1895-ben született Pécsett. Apja, Kundelein Gyula a Zsolnay gyárban dolgozott mint a festők egyik munkavezetője. Kundelein Ilona iskoláit elvégezve jelentkezik Könnyű József fényképésznél, akinek szüksége volt olyan kisegítőre, aki felveszi az adatait az ügyfeleknek, segít a képek osztályozásában, valamint a restaurálásban is használható, azaz ún. „fogadó kisasszonyra". Lassanként megtetszik a fényképész mesterség a fiatal kisegítőnek s úgy döntött, hogy kitanulja a mesterséget, üzletet nyit. 1920 nyarán megkapta a bizonyítványt s beindítja üzletét. Először is helyiséget kell keresni, ahol berendezheti műtermét. Az 1910-es évek végén és a 20-as évek elején Pécsett a legkeresettebb és legjobban menő műtermek Fodor István Jókai utcai. Könnyű József Király u. 15. alatti és Kolos Mór Kazinczy utcai műtermei voltak. Ők a belváros közösségének igényeit elégítették ki. Az 1920-as esztendőben Könnyű műterméből ketten is kiváltak. Az egyik Zách János, aki a következőképpen hirdeti magát még abban az esztendőben: „Tisztelettel értesítem a n. é. közönséget, hogy Könnyű cégtől kilépve, Pécsett, József utca 8. szám alatt egy fényképnagyító és festészeti műtermet létesítettem. Csakis művészeti kivitelben készítek fényképnagyításokat minden nagyságban, továbbá aquarel és olaj portrait. Sok évi külföldön szerzett tapasztalataim biztosítják a n. é. közönséget arról, hogy képeimet a legkényesebb ízlést is teljesen kifogástalannak fogja találni."   A másik, aki távozott Könnyű Józseftől, Kundelein Ilona volt. A Dunántúl 1920. jún. 12.-ei száma tudósít arról, hogy az eltávozott segéd és fogadó kisasszony helyett újakat keres Könnyű: „Fényképész segéd elsőrendű erő, ki negatív és positiv retuschban tökéletesen jártas, alkalmazást nyer. Könnyű műterembe. Király utca 15. Ugyanott egy komoly fogadó kisasszony felvétetik."  Kundelein Ilona ipar igazolvány a 1920. szeptember 10.-i keltezésű.

Első kis műtermét a Lánc utca 21-es számú ház utcai frontján nyitotta. A helyiségeket özv. Kovacsics Antalnétól bérelte. A műterem a következő részekből állott: Előszoba, illetve fogadó, ahol várakoztak a vendégek, s az adminisztrációt elvégezték, a tulajdonképpeni műterem: itt történt a felvételezés, ennek felszerelése a fényképezőgép, az ívlámpa, a segéd reflektor s a háttér; valamint néhány műtermi felszerelés, bútor: asztalka, szék stb. A műterem mellett a sötétkamra, valamint a kis laboráló rész, amely az előszobából volt elválasztva. Ezen kívül a sötétkamra mögött egy fekhely, egy priccs volt elhelyezve. A műterem területe 7x5 m volt. Az 1921-es karácsonyi hirdetések között több fényképész, — Kolos Mór, aki „260 koronáért egy nagy fényképet 6 levelezőlappal készít" Fodor István „250 koronáért egy jól sikerült fénykép és 6 db lapot készít elsőrendű anyagra",5 valamint Könnyű fényképész, aki „meghívásra házhoz megy"^ valamint műtermében feldíszített karácsonyfa áll rendelkezésre, mellette Kundelein hirdetése is megjelenik: Kundelein Ilonka fényképészeti műtermében 6 db csinosan kidolgozott levelezőlap 100 korona. Fénykép nagyításokat életnagyságba és olcsón készítek. Műterem Zsolnay Vilmos utca 5J (azonos a Lánc u. 21.). A műtermi felvételek készítése mellett ennek a műteremnek speciális munkakörei alakultak ki. Az egyik ezek közül az iskolai csoportképek készítése volt. Az első ilyen megrendelést Szibert Róbert, a pécsi népiskolák felügyelője, adta a műteremnek. A Gyárváros iskolája ekkor még Becker József Pécsváradi u. 72. számú házában, — amelyet a város bérbe vett — működött. Ez azonban kicsi és szűkös volt, új iskolára volt szükség. Hogy kézzel fogható bizonyítékkal szolgálhasson Szibert a minisztériumnak, lefényképeztette a két tanteremben összezsúfolt 261 tanulót, s ezzel a képpel ment segélyt kérni az iskola építésére.

Ezután a kép elkészülése után rendszeressé vált az iskolai osztályok fotózása. A fényképeket a helyszínen, az iskolában, rendszerint az udvaron, készítette, majd 2—3 hét múlva osztotta ki ugyanott a megrendelt képeket. Hamarosan társas viszonyba került Péterffy Lászlóval, aki Eszékről jött feleségével és szintén fényképész volt. Nagyon szoros volt a műterem kapcsolata a későbbiekben is a Gyárvárosi iskolával, ahol először kezdett dolgozni. A már újonnan elkészült Gyárvárosi iskola első tantestületét 1926-ban ő fotózza, valamint 1973-ban is őt hívták a tanári kar fényképezésére. Sokat járt fényképezni a Bártfa utcai, pécsbányatelepi, Petőfi utcai. Egyetem utcai, istenkúti iskolához is. Nemcsak egyszerű csoportképeket készített, hanem a különböző iskolai eseményeket (színdarabokat, betlehemi játékokat stb.) is megörökíttették vele. Másik rendszeres és speciális munkája a műteremnek a bányavidék és a Pécs környéki falvak lakosságának fényképezése volt. A húszas s még inkább a harmincas években terjedt el véglegesen s vált divatossá falun is a család tagjainak, a család nagy eseményeinek, (esküvő, bérmálás, szüret stb.) rendszeres megörökítése. Ezt a lehetőséget használta fel Kundelein Ilona és járta a falvakat. Működési területe főleg a német lakta falvakra terjedt ki. Babarc, Hosszúhetény, Pécsvárad, Véménd, Villány, Vókány, Szászvár; valamint Vasas, Pécsbányatelep a leggyakrabban látogatott faluk. A falujárás azonban megfelelő közlekedési eszköz nélkül, — mivel a felszerelés, gép s egyéb tartozékok súlyosak — elég nehézkes volt. 1926-ban társával, Péterffy Lászlóval vásároltak egy autót, ami megkönnyítette a vidékre járást.,Ezek közül a munkái közül Kundelein Ilona a bányászoknál töltött időre emlékszik a legszívesebben. Képet és szépet szerető embereknek ismerte meg őket és szívesen járt közéjük dolgozni. 1930-ban Péterffy Lászlót, társát a Pécsi Ipartestület Sokszorosító Szakosztályának vezetőségi tagjai sorába választották. Ezzel is bizonyítva, hogy az akkor még ugyancsak külvárosnak számító Zsolnay, illetve Lánc utcában működő fényképésznek is sikerülhetett jó, minőségi munkával kivívni társai megbecsülését. 1932-ben a műterem áthelyezésére került sor. Abelvároshoz közelebb költöztek, az Irányi Dániel térre. Eddig itt néha gyorsfényképészek ideiglenes bódéit állították csak fel. Az 1920-as évek elején Tatár János ütötte fel bódéját. 1920-ban a következő hirdetést közölte az újságban: „Figyelem! Újdonság ! Most a Búzatéren, az újonnan felállított fényképészetben bármely fényképet készítek 3 koronáért darabját. Szíves pártfogást kéz Tatár János amerikai gyorsfényképész, volt Winkler mozival szemben." Tatár azonban hamarosan felszámolta bódéját. Valószínűleg közrejátszott ebben az is, hogy néhány hónappal a megnyitás után betörtek a bódéba s elvittek „3 fényképezőlencsét 26 000 korona értékben, egy sárga piros csíkos 6 m hosszú sátorponyvát és több vízhatlan fehér ponyvát, amelynek az értéke 40 000 korona." Az új műtermet 1932 nyarán nyitották meg. Még ebben az évben meghalt Péterffy László, s ettől kezdve hosszabb ideig egyedül dolgozott Kundelein Ilona. 1937-ben egy segédet. Nagy Margitot, alkalmazott egy rövid ideig. 1944—45-ben Péterffy László, nevelt fia volt a segédje, majd a mai napig üzlettársa. Az új műterem nagyobb, tágasabb volt az előzőnél, alkalmasabb arra, hogy a műtermi felvételekkel is nagyobb forgalmat lehessen lebonyolítani. Tágasabb az előszoba, s nagy a műterem is, amely modern gépekkel, lámpákkal volt berendezve. Kényelmesebben lehetett a laboratóriumi munkát elvégezni. A műterem munkája megnövekedett a forgalmasabb téren. Az eddig felsorolt munkák mellett a Zsolnay gyár munkásainak a megörökítésével is rendszeresen foglalkozott. A műteremben készített felvételekkel párhuzamosan sok régi, múlt századi fényképet is másolt. Kundelein Ilona az Ipartestület szervezésében időnként megtartott szakmai továbbképzéseken rendszeresen részt vett. Általában pesti előadók ismertették ilyenkor a fényképezés legújabb technikai újításait, új vegyszerek használatával ismertették meg a résztvevőket, valamint a fényképezésre vonatkozó jogszabályokat is ismertették. Az amatőr fényképezés elterjedésével egyre többen fényképeznek s a filmek előhívásával a fotócikk kereskedők, drogisták, látszerészek is foglalkoztak. Ezt sérelmezték a fényképészek. Ennek megnyugtató rendezése 1931-ben, majd később 1940-ben következett be. Ezek a kereskedők csak akkor végezhettek előhívást, másolást, ha régóta foglalkoztak ezzel, akkor is csak korlátozott számban és méretben (24x30 cm). A többiek pedig a megrendelést felvehették, de a munkát csak fényképésszel vagy fényképnagyító iparossal végeztethették el. A felszabadulás után is folytatja tovább a munkát. Felvételeket készít Pécsváradon az első pécsváradi szovjet parancsnokról és a pécsváradi vezetőkről. Az 1947-ben rendezett Pécs városi termék kiállításon is készít képeket. Lassanként, egész a mai napig azonban egyre csökken a műterem munkája. Legfőbb profiljuk maradt, mint általában a hivatásos fényképész műtermekben az esküvői képek, gyermek fotók, valamint a „specialitás", az iskolai csoportképek készítése.

* * *

Összefoglalva Kundelein Ilona műterme egyike volt az első külvárosi fényképész műtermeknek. Ebből adódóan megrendelő köre is a környező munkás, kisiparos, bányász rétegből adódott. Mozgékonysága s jó technikai felkészültsége lehetővé tette, hogy speciális munkakörre is szert tegyen, az iskolai csoportok és a környező falusi lakosság fényképezésére. Mindkettőt kiváló művészi érzékkel és jó minőségben készítette, amit bizonyít az itt bemutatott válogatás képeiből.

Február a bálozás hónapja, minden évben több meghívót kapunk sváb-bálokba. Mi évek óta lemondtuk, ezeket a bálokat, sajnálatos családi események miatt. Most szerencsére a hóesésen kívül nem volt más akadályozó esemény, ezért Pécsre mentünk. A Koch Valéria Gimnázium sváb báljára mentünk díszvendégnek. Egy kissé csodálkoztam is, hogy belépéskor a külön meghívóra rögtön népviseletbe öltözött lányok jöttek és vezettek bennünket a bálteremmé alakított tornaterem erkélyére. Szerencsés helyre ültünk, ezért zavartalanul fényképezni is tudtam a műsort.  

Már háromnegyed éve minden hónapban legalább két hétvégét Fekedre megyünk. Az egykori paplakból kialakított turistaszállás állandó vendégeinek számítunk. Eddig egyetlen egyszer sem sikeredett úgy mennünk, hogy hó is legyen. Aztán a legutóbbi szombaton hajnalban lementünk hómentesen. A paplakbeli berendezkedésünk után aztán elkezdett nagy pelyhekben hullani a hó.

Mióta felújították a Zeneakadémiát, ott áll a száz évesnél idősebb platánfa alatt az emlékmű. Azt hittem, hogy csak egy hangszerekkel díszített szoborkompozíció. Közelebbről aztán kiderül, hogy ez Solti György emlékműve. Talán elsőre szokatlan ez a modern emlékmű, de végül is jó helyen, igazán elgondolkodtató, és Solti György zenei sokoldalúságát jól jellemző alkotás.

Solti György (nemzetközileg Sir Georg Solti néven ismert; Budapest, 1912. október 21. – Antibes, 1997. szeptember 5.) magyar karmester, zongoraművész és zeneigazgató. Világszerte ismertté operadirigensi fellépései tették. 

Zeneakadémiai tanulmányait zongora és zeneszerzés szakon 1927–31 között végezte, majd 1932-től az Operaház korrepetitora volt. 1936-ban a Salzburgi Ünnepi Játékokon Arturo Toscanini asszisztenseként működött közre. Először 1938-ban állt zenekar élére: Mozart Figaro házassága című operáját vezényelte. Zsidó származása miatt emigrálnia kellett: 1939–45 között Svájcban élt. 1942-ben elnyerte a genfi zongoraverseny első díját, és ezzel megalapozta ismertségét. A második világháború után ismerősei a Bajor Állami Opera főzeneigazgatói tisztségéhez segítették. 1952-ben a frankfurti opera főzeneigazgatója lett, majd 1959-ben a londoni Royal Opera House alkalmazta. Újjászervezte és a világ legjobb operaházai közé emelte a londoni társulatot. 1969-től a Chicagói Szimfonikus Zenekar igazgatója volt, itt a szokásos operarepertoár mellett szimfonikus műveket is vezényelhetett. 1971-től az Orchestre de Paris zeneigazgatója, 1979-től a Berlini, 1985-től pedig a Londoni Szimfonikusok főzeneigazgatójaként dolgozott.

Kiváló hanglemez-dirigensként tartják számon; külön tehetsége volt a stúdiómunkához. Számtalan lemeze közül kiemelkedik Richard Wagner Ring ciklusának teljes felvétele a Bécsi Filharmonikusok élén. 31 Grammy-díjat kapott, európai és amerikai egyetemek avatták díszdoktorukká, az angol királynő pedig lovaggá ütötte (KBE),

Hatalmas repertoárja volt, és ennek részeként világszerte fáradhatatlanul propagálta magyar szerzők – Bartók Béla, Kodály Zoltán, Dohnányi Ernő, Weiner Leó – műveit. Élete utolsó lemezét is magyar komponisták műveiből állította össze. Egy dél-franciaországi fürdőhelyen hunyt el; hamvait kérésére a budapesti Farkasréti temetőben, Bartók Béla sírja mellett helyezték örök nyugalomra. Síremlékén ez olvasható: „Hazatért”. Forrás: https://hu.m.wikipedia.org/wiki/Solti_Gy%C3%B6rgy

Síremlék fotójának forrása: http://www.agt.bme.hu/varga/foto/farkasreti/solti.html

A szabadidőm egy részét mostanában az köti le, hogy a Feked történelméhez adatokat, és képeket gyűjtsek. Ezzel tudom segíteni a felségem magyarországi német kutatásait, és nem utolsó sorban számomra is érdekes. A krónikák szerint a templomtorony régen világoskék volt. Erre persze a ma élők már nem emlékeznek, a korabeli képek meg fekete-fehérek voltak. Azért a régi képeken látszik, hogy nem volt olyan sötét, mint most. Valaha be is volt kerítve. A bekerítés oka is kiderül a falu történetét leíró könyvekből. Meg az is, hogy nem voltak a Fekedi juhászok sem elveszettek, ha vissza kellett szólni a helyi papnak.

A templom a falu közepén áll, mellette pedig egy patak folyik. Amikor a templom épült nem volt még a faluban köves út, de a talajvíz igen magas volt, ezért sokszor kitört az út közepéig, és így a lovas meg a tehenekkel vontatott kocsiknak ki kellett kerülni, úgyhogy kellett a hely a házsoroktól egészen a templomig, a templom előtt állt egy kereszt, annak is a szénás szekérrel nekimentek és eldöntötték. Ezt a keresztet az akkori pap felvitette a „Gründlibe", és azt mondta: „Ott úgyis csak szegény emberek laknak, hadd legyen nekik is egy kereszt, ahol imádkozhatnak." ősszel, amikor a juhász hazahajtotta a juhokat a legelőről, akkor mindig megállt velük a templom előtt, és ott szétosztotta őket, hogy melyik tartozik a falu felső részéhez és melyik az alsó részbe, a birkák mind meg voltak jelölve a fülükön, így a juhász tudta, hogy melyik hová tartozik. De ez a szétválasztás nem volt éppen egy könnyű dolog, mert a birkák össze-vissza futkostak. Erre aztán a juhász nagyokat káromkodott, méghozzá a templom előtt. Ezt meghallotta a pap is, és kiment, hogy beszéljen a juhásszal, és azt mondta neki: „Nézze juhász, én ezt nem tűröm, hogy itt az Isten háza előtt ilyen csúnyán káromkodik, mert tudja én is juhász vagyok, de én soha az én nyájammal nem beszélnék ilyen csúnyán." Mire a juhász: „Nézze Uram, ha a maga birkái is így viselkednének, akkor biztosan maga is más szavakat használna." a pap elment és elhatározta, hogy a templom körül kerítést fog csináltatni. Ez meg is történt 1926-ban. a templomkertben ültettek akkor szép kis tujafákat, mégpedig annyit, amennyi hősi halottja volt a falunak. Egy új kereszt is került megint a templom elé, és körülötte egy szép virágágyás díszíti a környékét, a kerítés ma már nincsen, mert már több helyen szakadt volt, és el kellett bontani. Igaz ma már birka sincs, és csönd van a templom előtt. Forrás: http://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/magyarorszagi_nemzetisegek/nemetek/feked/a_falu_es_lakoi/

A bolhapiacon egy képeslapot is tudtam venni Fekedről. A kép valamikor a két világháború között készült, és 1941 telén adták fel. Amikor a képeslapot elhoztam, érdeklődtem, hogy létezik-e más Fekedi képeslap. Az eladó - akinek a gyűjteményében állítása szerint húszezer képeslapja van - nem tud, és nem látott még egy hasonlót sem.