A Ráday utcai antikváriumban ráleltem egy német nyelvű Budapesten kiadott általános iskolás olvasókönyvre 1941-ből. Nagyon tudok az ilyennek örülni. Tudtam, hogy feleségem – akinek a magyarországi német nyelvű oktatás a szívügye -, nagy hasznát fogja majd venni ennek. Gyorsan át is adtam neki szerzeményem, aki valóban nagyon megörült ennek a kortörténeti dokumentumnak.
Nem mindennap találok egy olyan tankönyvet, melyet egyetlen iskolában használtak tankönyvnek, sőt hetven éve már az iskola sem létezik.
Az iskola, ahol tankönyvként használták a „Herausgeber Reichsdeutsche Schule Budapest”.Az iskoláról a neten is sokat lehet olvasni. Tíz évvel ezelőtt egy dokumentumfilm is megjelent az iskola történetéről, és annak híres tanárairól, diákjairól. A 2004-es Magyar Filmszemle dokumentumfilm-nagydíjának és a legjobb operatőrnek járó díj nyertese lett a film. Az alábbiakban a filmről, és az iskoláról írt cikkekből idézek.A színes fotókat az idei évben készítettem az iskola jelenlegi állapotáról.
„A Német Birodalmi Iskolát 1908-ban alapították Budapesten dolgozó német, osztrák és cseh diplomaták és kereskedők gyerekei részére. A tizenkét osztályos, koedukált iskola előbb a Kálmán utcában, majd a Damjanich utcában működött. Az első világháború után, a monarchia felbomlását követően magyar gyerekek is beiratkozhattak. Ekkor kerültek az iskolába a pesti zsidó nagypolgárság gyerekei.
A Birodalmi Iskolában az oktatás nagyon magas színvonalon, német nyelven folyt, de emellett a diákok tanultak magyart, angolt, franciát és latint is. A tanárok egy része még a weimari Németország demokratikus szellemiségét hozta magával, más része, a 30-as években épp a hitlerizmus elől menekülve kérte külföldi iskolába helyezését. Így az a furcsa helyzet állt elő, hogy a hitleri Németország távoli végvárában liberális, anti-náci szellem uralkodott.
A magyarországi zsidótörvények után a zsidó vallásúaknak el kellett hagyniuk az iskolát, de a kikeresztelkedettek bent maradhattak. 1943-tól, a "totális háború" kezdetétől a fiatal tanárokat és az érettségiző német fiúkat behívták a német hadseregbe. 1944-ben, a nyilasok hatalomra jutása után a zsidó származású diákokat a Német Birodalmi Iskola a pincében bújtatta.” Forrás: http://www.port.hu/a_birodalom_iskolaja/pls/w/films.film_page?i_film_id=60708
„Horogkereszt volt az iskola homlokzatán, de a diákság fele-harmada jómódú pesti zsidó családokból származott, akiket később a pincékben bújtattak - Papp Gábor Zsigmond első dokumentumfilmes fődíját a 35. Magyar Filmszemlén a '44 előtt Budapesten működő német birodalmi iskola ábrázolásáért kapta. Többek között ide járt Szentágothai János, Karinthy Ferenc, Gimes Miklós, Rényi Péter, Székely Éva és Darvas Iván. A rendezővel beszélgetett az Index.” Forrás: http://index.hu/kultur/fszemle2004/0205pap/
"Kisebbik fiam a Damjanich utcai Reichsdeutsche Schuléba jár. Most fejezték be az évet sportünnepéllyel egybekötött kirándulás keretében, ahonnan nagy diadallal jött haza, díszesen kiállított oklevelet lobogtatva. A pedagógiában száz gáncsnál, kifogásnál és szidásnál hasznosabb és termékenyebb egy kedvező pillanatban alkalmazott dicséret és elismerés, még ha tudatosan túlzott is. A pesti német iskolában ebben nincs hiány. Valahogy azt érzi az ember, hogy ez az iskola örül a növendékeinek, szereti őket." - így írt Karinthy Frigyes a német birodalmi iskoláról.
"Mein kleinerer Sohn geht zur Reichsdeutschen Schule in der Damjanich Straße. Das Schuljahr wurde jetzt mit einem Ausflug mit Sportfest abgeschlossen, von dem er triumphierend, eine geschmückte Urkunde schwenkend nach Hause kam. In der Pädagogik ist ein Lob oder eine Anerkennung, die in einem günstigen Augenblick ausgedrückt wird, nützlicher und produktiver als hundert Tadel, Kritiken oder Schelten, auch wenn das Lob bewusst übertrieben ist. In der Pester deutschen Schule mangelt es nicht dran. Irgendwie hat man da das Gefühl, dass sich diese Schule über ihre Schüler freut, sie liebt." - so schrieb Frigyes Karinthy über die Reichsdeutsche Schule. Forrás : http://mult-kor.hu/cikk.php?id=955
A könyvet az iskolától nem messze a Fébé nyomdában a Damjanich u. 28/B-ban készítették. Érdekes, hogy a könyvben több helyen a tulajdonosának pecsétje, és Exlibrise is megtalálható. Biztos, hogy nem az első tulajdonosa volt, mert ő pont 1941-ben született, amikor a könyvet kiadták. A netről az is kiderült, hogy tulajdonosa egy éve hunyt el. Információk forrásai: http://www.kronika.ro/erdelyi-hirek/mellszobor_batizi_andrasnak/print , http://www.parokia.hu/lap/raday28/hir/mutat/4925/
A könyvből néhány oldalnyi információt bescanneltem, hogy lássátok Budapest nevezetességeiről mit is tanítottak a birodalmi iskolában.
Akinek kedve, és ideje van – még nem látta – tudom ajánlani az iskoláról készült díjnyertes dokumentumfilmet. Én láttam.
Kosztolányi Dezső:
Ez van most az üllői úti fák .... helyett.
„Rónai Mihály András (1913. március 14 - 1992 február 22) költő, műfordító, publicista. Rónai Mihály író fia. Szegeden 1934-ben végzett jogot és részben bölcsészetet. 1930 óta újságíró. 1932-39 között a Pesti napló munkatársa és 1935-37-ben párizsi tudósítója, ugyanekkor a Népszava cikkírója volt. 1938-39-ben emigránsként élt Párizsban. Hazatérése után 1940-44 között munkaszolgálatos volt. A háború után a Haladás, a Képes Figyelő és más lapok munkatársa, 1948-ban a Szivárvány felelős szerkesztője volt. 1957-ben a Magyar Nemzet főmunkatársa, 1958-ban a Magyar Szemle főszerkesztője, 1959-ben szerkesztésében indult meg a Magyarok Világszövetségének lapja, a Magyar Hírek, melynek helyettes főszerkesztője; majd szerkesztő bizottsági tagja; 1957 óta a Népszabadság állandó cikkírója és a Rádió állandó előadója. Munkásságának hangsúlyát eredeti és erősen intellektuális költészetéről már a 30-as évektől mindinkább a publicisztikára helyezte át. 1997-ben a Művelődési Minisztérium "Nyolc évszázad olasz költészete" második, bővített kiadásáért a könyvtárosok szavazata alapján Fitz díjjal tüntette ki.” 
Meghívó forrása: 
A szeszfőzde reklámképe azt is megmutatja, mit okozhat egy fakivágás végterméke. 
