Ősszel a legszebb és legfinomabb gyümölcsök mindig a fák koronájának legnehezebben elérhető helyén vannak. Legutóbb is a kedvenc Alexander körtefán elérhetetlen magasságokban voltak az egészséges körték. Én feleségem kedvében akartam járni, így aztán elő is kerestem nagyapjának a körteszedőjét a padláson. Elég nagy baja volt, mert az egerek a körteszedő zsákját rongyosra rágták az elmúlt legalább fél tucat évtized alatt. A megtalálás napján egy uzsonnás zacskót applikáltam a szakadt zsák helyére, de épphogy 10-15 körtét tudtam vele szedni.

A körteszedőt aztán magammal hoztam Budapestre. Itthon szerencsére a régi rövidnadrággá alakított farmernadrág szárát annak idején nem dobtam ki. Nem tartott sokáig zsákot varrni belőle.

A zsák szájába koax kábelt húztam, pont akkorát, hogy a körteszedő koronájába férjen. A körteszedő koronáját a garázskapum festéséből maradt zölddel kentem le.

Aztán a nadrágszárból varrt farmerzsákot rézdróttal rögzítettem a fém koronához. Ezzel aztán megkoronáztam a farmernadrágom szárát. A következő hétvégén a telken ezt a körteszedőt egy mogyoróvessző végére húztam. A napot azzal koronáztam meg, hogy a legszebb körtéket és almákat is leszedtem. Ez igazi férfimunka volt.

Tudjátok mi annak a valószínűsége, hogy egy antikvárium kirakatában rálelsz egy górét is ábrázoló Nagymaros képre? Ráadásképpen pont azelőtt néhány nappal mielőtt kedvesednek a születésnapja van.

Amikor Nagymaroson voltunk nem találtunk egyetlen górét sem a városban. Keresni kerestünk, mert feleségemnek Baranyában több górét is fényképeztem, de a Dunakanyarban egyetlen egyet nem találtunk. Erre fél évvel később egy kirakatban lógó rézmetszeten szemmel láthatóan – a kép aranymetszeti pontjában – ott virít egy góré.

Természetesen nem tudtam otthagyni. Velem ment a munkahelyemre, hogy ott Nagymarosi kollégámnak eldicsekedjek vele. Lám!  Ami nem sikerült neki, az nekem sikerült. A következő hétvégén aztán István barátom a metszetről készült kép alapján megpróbálta megtalálni, azt a helyszínt, ahonnét a kép készülhetett.

Ez sem sikerült barátomnak. Bár az igazat megvallva, nem rajta múlott, hanem a megváltozott környezeten. A feltételeknek legjobban megfelelő helyszín ma már egy bekerített telek kertjében van. Oda meg nem illik csak úgy bekéretődni, hogy a visegrádi panorámát akarjuk lefényképezni.

Így aztán maradt a feltételezett helyszínnél magasabb helyről való panorámakép, amelyen a visegrádi vár abból a szögből látszik, mint a képen, de a metszeten levő házak csak apró pontok.

Azért nem hagyott nyugodni a kép keletkezéstörténete. Az alkotóját Nechánszky Józsefet a neten könnyen megtaláltam. Szerencsémre megtaláltam az elérhetőségét is. Ezek után csak egy fél óra szabadidő kellett, és felhívtam telefonon. A felesége vette fel a telefont, de kérésemre férjének adta, aki hallhatóan örült annak, aki egykori munkája után érdeklődött. Mint elmondta a legtöbb képének készítésére már nem nagyon emlékszik, mert nagyon sokat készített, de a kép körülírása után aztán megtudtam az alábbiakat.

Ezt a képet a hetvenes évek vége felé készítette. Visegrádra ment el, hogy lerajzolja a várromot egy majdani rézmetszethez. Visegrádon megfelelő nézőpontot nem talált, így gondolt egyet és a komppal átvitetette magát Nagymarosra. Ott a Nagymarosi hegyoldalban keresett megfelelő helyet. Aztán egyszer csak megtalálta azt a pontot, ahol egy nagymarosi utcarészlet mögött jól lehetett látni a Nagymarosi oldal kis öblét, a Szentendrei sziget csúcsát, és a túloldalon levő várromot is. Később el is készült a részmetszet. Még 100 darabot sem sikerült belőle készíteni, mert a lemez nem bírt többet. Egyet – mint minden metszetéből – ebből is félretett magának. Később a nyolcvanas években annyira tetszett ez a kép a közönségnek, hogy a saját gyűjteményében levő tőpéldányt is megvásárolták.

Így esett, hogy a metszethez megtudtam, annak hiteles keletkezés történetét is.

Az ajándékozottnak azért a hátoldalára a neki készített ex libris-t és a képhez fűzött rövid leírásom ragasztottam.

Nem tetszett a rondán ráírt antikváriumi ár, és különben is ne tudja meg az ajándékozott, hogy milyen olcsón vásároltam.

Az alkotóról: Nechánszky József

Művészi hitvallás:  "A rézkarc a legkifinomultabb sokszorosító grafikai eljárás, jómagam 40 éve ezzel foglalkozom."

Alkotói életút: 1960-ban végeztem a  Magyar Képzőművészeti Főiskolán, mestereim: Ék Sándor, Koffán Károly, Raszler Károly, a főiskola után Káveczky Zoltán és Varga Nándor Lajos. A sokszorosító grafika több ágában és technikájában alkotok. Tájképeim fő motívuma a Balaton.

Alkotói életutam eredményeként szerepelek a Kortárs Magyar Művészeti Lexikonban.

Szerzői szerint: "Ex librisei és kisgrafikái kiérlelt, művészileg és technikailag egyaránt gondos munkáról tanúskodó alkotások."

Csoportos kiállítások:

 1968 • Magyar ex libris a XX. században, Zempléni Múzeum, Szerencs

1969 • Minszk

1970 • Nemzetközi ex libris és kisgrafikai kiállítás, Budapest

1973 • Budapest kisgrafikákon

1972 • Helsingör • Frederickhavn

Egyéni kiállítások:

1983 • Aba Novák Terem, Szolnok

1986 • Munkácsy Galéria, Békéscsaba • Várgaléria, Gyula • Művelődési Ház, Sarkad

1988 • Jantyik Mátyás Múzeum, Békés

Rendszeres résztvevője voltam a Kisgrafikai Biennálénak, s rendszeresen kiállítok évente néhány alkalommal. Munkáim a Képcsarnokokban voltak megvásárolhatóak, napjainkban jómagam fogadom az érdeklődőket otthonomban, Budapesten. Forrás: http://www.vandorkiallitas.hu/profile.php?profile=21

Épp negyvenegy éve történt, hogy a törzsolvasóm 11 évesen üdülésre ment az NDK-ba. Mint később megtudtam tőle, a szülei az útra - az akkor itthon legdrágább -, KODAK színes diafilmet vásárolták. Barátom fényképező gépével elkészítette élete első diasorozatát. A diasorozat aztán idén őszre elő is került. Barátom erről a szerencsés előkerülésről az alábbiakat írta, és küldte el a diákról készült fotóit.  

„Pár napja találtam itthon egy 1973-as kelet-német út diáit. Már el is felejtettem. Az NDK.-ás gyerekek jöttek a Balatonhoz,mi meg a Balti-tengerhez. Nyáron is nagyon hideg volt a víz. Azért, hogy jobban lássam elmentem egy bolhapiacra. Az első asztalon az első darab ez a dianéző volt. MADE IN GERMANY. Gondolom, akkor nyugat-német.

Pár polgári reptér is látható szovjet repülőgépekkel. Jó, hogy a Stasi nem vette észre, hogy mit lát egy 11 éves gyerek. Most békében elvannak. A diák, meg a nézőke.”

Hiába voltak annak idején a diák színei élénkek, még a KODAK film is megfakult, mint az utazás emléke. 

Szeptember közepén sikerült régi tervemet megvalósítani, és a hétvégi házamba hét közben töltöttem el két szép napot. Dolgoztam, hogy még több évig tudjak még lejárni, és élvezzem a birtok adta lehetőségeket.

 A hullott almából is válogattam. Előbb asztaldísz, aztán remélem almás pite is lesz.

Amíg ott voltam a harmadik szomszédtól egy kiskutya is tiszteletét tette. Sok hasznát nem vettem.

Új szerzeményem, egy ónémet márványlapos komód is új otthonra lelt a házban.

Sok munkám lesz vele, amíg használható állapotba hozom.

Itt látszik, hogy nemcsak letisztítani kell. Ilyen állapotban mások az utcára tennék lomtalanításkor. Én ismerem a múltját, és csak idő kérdése, hogy fényesebb jövője legyen.

Diófám mögül már elvirágzott napraforgótáblát látni.

Sokat kellett hajolgatnom a diókért, de megérte.

Végre öntöttvas kandalló került a kis házba.

Ezentúl őszi és téli napokon is teázhatunk a házban.

Búcsúzóul. Ezt láttam a telekről, mielőtt hazaindultam.    

Október 6-a körül mindig az Aradi vértanúkról és élettörténetükről írnak a lapok és a blogok. Gondoltam az ünnep kapcsán most egy kevésbé ismert honvéd tábornokról Kmety Györgyről írok. Készítettem néhány fényképet a róla elnevezett utcában. Az Andrássy úttal párhuzamos egyirányú utca.  A Szív utcánál kezdődik és a Munkácsy Mihály utcáig tart.

Kmety György (Felsőpokorágy, 1813. május 24. – London, 1865. április 25.) honvédtábornok, a török hadseregben Iszmail pasa néven dandártábornok.

Nemesi címerrel rendelkező, de vagyontalan evangélikus lelkész fiaként született. Apja 1818-ban meghalt, ezután jóval idősebb bátyja, Pál nevelte. Késmárkon végezte tanulmányait, majd 1833-ban a 19. császári és királyi gyalogezredbe állt katonának. 1847 végén Radetzky tábornagy itáliai hadseregében szolgált ezredsegédtisztként, főhadnagyi rangban. Századosként került át az alakuló honvédseregbe 1848. október 1-jén, a Győrben alakuló 23. honvédzászlóaljhoz vezényelték. Jelentős szerepet játszott a zászlóalj szervezésében, mert a kijelölt zászlóaljparancsnoka betegségre hivatkozva nem vonult be. Négy század élén csatlakozott a Móga táborába igyekvő Kossuth Lajoshoz és részt vett a schwechati csatában. Helytállásáért Kossuth november 1-jén a zászlóalj parancsnokává nevezte ki. December 16-án a parndorfi ütközetben egységével visszavert egy lovassági támadást, ezért alezredessé léptették elő. 1849. január 5-étől egy dandár, majd 1849. február 15-étől egy hadosztály vezetésével bízták meg. A kápolnai csatában Henryk Dembiński hibás hadvezetése miatt nem vett részt, de fedezte a magyar csapatok visszavonulását és 1849. február 28-án a mezőkövesdi ütközetben győzelmet aratott Franz Deym vezérőrnagy dandárja felett. 1849. április 14-én ezredesi rangot kapott. Buda visszavételekor (1849. május 4. – május 21.), a vízivárosi oldalon ő irányította ostromot. A május 4-ei vízvédmű elleni rohamban megsebesült. Buda bevétele után önálló hadosztályparancsnokként a Rába vonalának megszállását kapta feladatul. Június 13-án pályafutásának legfényesebb győzelmét aratta, a csornai ütközetben legyőzte Franz Wyss vezérőrnagy dandárját és június 26-án ezért megkapta tábornoki kinevezését. A június 27-ei ihászi ütközetben vereséget szenvedett Edler von Warensberg altábornagy csapataitól. Ezzel a császáriak elvágták Görgey Artúr fel-dunai hadseregétől, ezért átvezényelték a délvidéki hadszíntérre. Az erőltetett menet ellenére későn érkezett, hogy a Jellasics ellen vívott július 14-ei kishegyesi ütközetben érdemi szerepet játszhasson. Augusztus 9-én seregével csatlakozott a Temesvár mellett álló magyar főerőkhöz. A temesvári csatában a balszárnyon sikeresen nyomult előre, de a többi seregrész megfutamodása miatt végül ő is visszavonulásra kényszerült. Az augusztus 15-i lugosi ütközetben sikeres utóvédharcot vívott a császáriakkal, majd csatlakozott Vécsey tábornok csapataihoz.

A világosi fegyverletétel után Törökországba menekült, és Iszmail néven belépett a török hadseregbe, ám a közhiedelemmel ellentétben nem vette fel az iszlám vallást. Bemmel együtt a szíriai Aleppóba került, ahol részt vettek 1850 októberében egy súlyos zavargás leverésében. Bem halála után Londonba távozott. Itt született meg első önálló műve, amely Görgey Artúr emlékirataira válaszul készült. A krími háború kitörésekor visszatért Törökországba. 1854. augusztus 6-án részt vett a kuruderei ütközetben. 1855-ben részt vett a karszi erőd védelmében Muravjev orosz tábornok ellen. A szeptember 29-ei orosz támadás visszaverésében komoly szerepet játszott Kmety. Ennek a napnak az eseményeiről írta második könyvét. Amikor az erőd parancsnoka, Williams tábornok a vár megadása mellett döntött a készletek kimerülése miatt, Kmety és Kohlmann József - egykori honvéd ezredes - átvágták magukat az ostromlókon 1855. november 24-én. Karszi tevékenységért a török kormányzat kitüntette.

1860-ban a libanoni zavargások idején a török segélycsapatok parancsnoka volt. A libanoni rendezés körüli politikai játszmák, valamint egyre súlyosbodó betegsége miatt 1861-ben nyugdíjba vonult és Londonban telepedett le. Sosem nősült meg, gyermektelenül halt meg. A török állam Kmety György érdemeinek elismeréséül az isztambuli katonai múzeumban egy mellszobrot állíttatott fel. Forrás:http://hu.wikipedia.org/wiki/Kmety_Gy%C3%B6rgy

A Kmety György utcában a legtöbb ház az előző század fordulóján épült historizáló stílusban. Az egyik sarokház valamikor a MÁV tisztviselők bérháza volt, ezért egy MÁV-os dombormű is került a ház sarkára. 

Minden évben megrendezik az ARC plakátkiállítást a Dózsa György úton. Igyekszem minden évben kimenni, és megtekinteni a kiállítást.

Te miben hiszel? – Volt a kiállítás címe. A pályázók a kérdésre jobbnál jobb és ötletes plakáttal fogalmazták meg jövőbe vetett hitüket. Múlt évben hosszasan írtam róla, hogy mi fogott meg és mi tetszett. Most is jó plakátok voltak, de nekem most nehezemre esik erről a kiállításról írni. Így elégedjetek meg a kiállításon az általam készített képekkel.