Több iskolaépületről írtam ezen a blogon, de a Kölcsey Ferenc gimnázium a Munkácsy Mihály utcából eddig kimaradt. Sokszor elmegyek előtte, és mindig megjegyzem, hogy említésre méltó szecessziós iskolaépület. Ödön barátom is sokat bíztat, hisz ő felejthetetlen négy évet töltött el falai között. Mesélt is nekem legendás latin tanáráról, aki nagyon nem szerette. Nem tudott neki rossz jegyet adni, hiába is feleltette hosszan, és kérdezett nagyon nehezet. Olvastam én az iskoláról, a Wikipédia is külön szócikket készített neki.
Soha nem jött össze, hogy fotósorozatot készítsek róla, mert ha arra jártam mindig tanárok és diákok jöttek-mentek előtte. Az idei őszi szünetben aztán épp mentem el előtte, amikor a nagy csöndben egy feketerigó hangjára lettem figyelmes. Aztán nem sokat kellett keresni a rigó épp az iskola kerítésének a tetején koncertezett. A maga nyelvén azt mondta, hogy kisöregem, most vedd elő azt a fényképezőgépet és lőjél már egy sorozatot a blogodra rólam, meg erről a csodaszép szecessziós iskolaépületről!
Az épület: A XX. század elején még a monumentális épületek is viszonylag gyorsan felépültek a rendelkezésre álló nagyszámú és olcsó munkaerőnek köszönhetően. A VI. kerület főgimnáziuma is mintegy két év alatt megszületett - impozáns méretei ellenére. A szétszórva és szűkös körülmények között működő iskola tanárai még ezt a tempót is nagyon lassúnak érezték. Így írt erről az 1906/07. évi iskolai évkönyv: ˝A kilencedik év Értesítőjét épp úgy a csalódott reménység szavával fejezhetjük be, mint az előző évét.T.i. az építőipar tavalyi válsága miatt az ősszel sem kezdték meg új épületünk munkáit, s így legalább még egy évig kell várnunk, hogy új hajlékunkat elfoglalhassuk. Vajha a tízedik év csakugyan az utolsó lenne, amelyet pedagógiai és higiéniai szempontból egyaránt alkalmatlan épületekben kell eltöltenünk.˝ Ezt követően a gróf Apponyi Albert által irányított közoktatási minisztérium anyagi különtámogatásának köszönhetően az építkezés felgyorsult, így az iskola 1909. április 14-én birtokba vehette az épületet. Erről az 1908/09. évi iskolai évkönyv a következőképpen számolt be: ˝A jelen iskolai év még a régi, bérelt helyiségekben kezdődött, és folyt március hó 24-ig. Minthogy a magas kormány bőkezűségéből az új épület a Munkácsy-utcában annyira elkészült, hogy abba a tanintézet átköltözhetett, a legmagasabb tanhatóság intézkedése következtében az átköltözést március hó utolsó napjaiban és április hó elején megejtettük, és a szaktanárok felügyelete alatt az összes tanszereket a régi bútorokkal együtt átszállítottuk, és az illető helyiségekben elhelyeztük. Április hó 14-én reggel 8 órakor a fellobogózott épület udvarán zászlója alatt gyűlt össze az ifjúság, ahol az igazgató a tanári kar jelenlétében alkalmi beszédet intézett a tanulókhoz. A legjobb auspiciumok mellett megkezdődött a nevelés és a tanítás munkája az új épületben. Legyen rajta mindenkor, időtlen-időkig a jó Isten áldása !!˝ Az épületen Lechner Ödön formai hatása érvényesült. A nyitott udvar köré szerkesztett kétemeletes épületet az utca felé díszes kőfallal zárták le, amelynek középső részéhez az udvar felé nyíló és az épülettömbbel harmonizáló kapuspavilont illesztettek. Ez később elpusztult. A szecesszió hatása inkább csak a homlokzat és a tetőzet dekorációjaként jelent meg. Formailag ugyanis jóval szigorúbb és puritánabb elrendezésű, alapvetően szimmetrikus formák kialakítására törekvő terv valósult meg. A belső sarkokban elhelyezett két főbejárathoz az épület belsejében széles lépcsőfeljárók és folyosók kapcsolódnak, tágas és kényelmes közlekedést biztosítva. A homlokzaton a tervező az ugyancsak szimmetrikusan sorakozó ablakok egysíkúságát népi motívumokból képzett, vonalszerű, szecessziós díszítőelemekkel igyekezett megtörni. A felhasználók (pedagógusok) véleményét kikérve igyekeztek a belső helyiségeket úgy kiképezni, hogy azok világosak és tágasak legyenek. Az intézmény modernségét növelte, hogy az osztálytermek mellett szaktantermeket is létesítettek, amelyekhez kisebb alapterületű, de jól felszerelt szertárak kapcsolódtak. Két szolgálati lakást is kialakítottak. A kapuspavilonban az altiszt (gondnok) lakását, a főépület északi részének földszintjén az igazgatóét helyezték el. A túloldali szárny földszintjén a kor viszonyai közepette igen modernnek és nagyméretűnek számító tornatermet építettek. A beköltözéssel új korszak vette kezdetét az addigra már tizenegyedik évében járó intézmény életében.
A Kölcsey Ferenc nevet 1921-ben vette fel.
1924-ben jelentősen megváltozott az iskola profilja: megszűnt főgimnáziumként működni, s reálgimnáziummá alakult át, ami azt jelentette, hogy a latin és a modern nyelvek mellett a mennyiségtan és a természettudományos tárgyak kaptak nagyobb hangsúlyt. A németet a II. osztálytól, a franciát az V.-től kezdték tanítani. Kötelező lett (de nem lehetett megbukni belőle) az I-II. osztályban az ének, a VII. és VIII. osztályban - egy-egy féléven át - az egészségtan tanítása. Ez az átalakulás fokozatosan történt. Kezdetben a második idegen nyelv a francia volt, de már 1925-26-tól bevezették az olaszt, s csökkentették a francia oktatását.
Az 1924-25-ös évre legalább a helyreállítás külső munkálatait elvégezték. A következő tanévre sikerült rendbe hozni az udvart: futó-, távol- és magasugró pályákat alakítottak ki, növényeket telepítettek. Sajnos, odabent korántsem volt minden rendben: a korábbi vaskályhák helyett ugyan már központi fűtéssel oldották meg a telet, s már nem volt szükség arra sem, hogy a szülők támogassák anyagilag a termek fűtését, mégis előfordult, hogy az osztályokban uralkodó 12-13 C miatt haza kellett engedni a diákokat.
Néhány évvel később, 1927-ben jelentek meg az első jelei annak, hogy az olasz nyelv iránti érdeklődésünket Itália is észreveszi: november 7-én gr. Klebelsberg Kunó, vallás- és közoktatási miniszter személyesen látogatott ide Emilio Bodrero közoktatási államtitkárral, majd a tavasz folyamán még többször is jártak náluk magas rangú olasz vendégek.
Talán az is az olaszok rokonszenvének jele lehetett, hogy az olasz kormány által nyaralni hívott 100 magyar diák közül 20 kölcseys volt.
A 20-as évek végén alapította meg a Kölcsey-Öregdiákok Egyesülete a Kölcsey-érmet. Az érettségizők közül az a tanuló kaphatta meg, aki legalább 4 évig járt ide (ekkor még nyolcosztályos a gimnázium), és az igazgató a tantestülettel együtt méltónak találta erre az elismerésre.
Dr. Finály Gábor 1932 októberében nyugalomba vonult. Az intézmény vezetésével dr. Resch Aurélt bízták meg. Egy miniszteri rendelet értelmében a latin nyelvet III. osztálytól tanították, s kötelező lett a IV. és V. osztályokban a gyorsírás. A következő tanévben igen jelentős esemény történt: maga Hóman Bálint kultuszminiszter és az olasz nagykövet nyújtotta át az igazgatónak azt az arany díszérmet, amellyel az olasz király tüntette ki az olasz nyelv oktatásában legjobb eredményt elérő magyar középiskolát.
Szintén Hóman miniszteri működése idején váltott nagyot az iskola státusza: reálgimnáziumból gimnáziummá minősült. Ennek eredményeképpen a latint ismét 8 évig oktatták, a németet III. osztálytól.
A második világháború előtti évek egyik utolsó békés "szenzációja" az volt, hogy Regős József (biológia és vegytan szakos tanár, aki itt érettségizett 1913-ban, ide tért vissza tanítani, s aztán 1946-tól 1959-ig itt volt igazgató) kétévi munkával növénykertet alakított ki a hátsó udvarban, hogy a diákok "élőben" is láthassák azt, amiről az órákon tanulnak. Ebben az időben a kortárs beszámolók szerint az iskola Budapest egyik legszebb iskolájának számított. A falakra kúszónövényeket futtattak, az udvaron fák, virágok, cserjék pompáztak. Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/K%C3%B6lcsey_Ferenc_Gimn%C3%A1zium_(Budapest)
Ennél a képnél pont buszra vártam, amikor láttam, hogy a megállóval szemben az esőben egy teherautóról épp tűzifát rakodnak, és hordják a sétáló utcában álló házba. Évtizedek óta nem láttam szenes kosaras rakodást, főleg nem esőben. Sajnos csak ezt az egy képet sikerült készítenem a huszonegyedik századi szenesemberekről. 
