A szerdán bemutatott Szili Leontin Magányos szigetének zeneművésze (Hans Anderlen) a fülszöveg alapján annyira valóságosnak tűnt, hogy el is kezdtem keresni a neten. Aztán rá kellett jönnöm, hogy ő csak egy kitalált regényhős. Most egy valódi zeneművész emléktábláját mutatom be. A zeneművész ugyan csak gyerekkorát töltötte ebben az Aradi utcai házban, de az biztos, hogy ezeken a bejárati köveken ő is lépkedett.

Pártos Ödön (Budapest, 1907. október 1. – Tel-Aviv, 1977. július 6.)

Pártos Ödön asszimilált zsidó családban született. Csodagyereknek tartották, hegedülni Ormándy Jenőnél tanult. Nyolcéves korában Hubay Jenőnek játszott, az ő ajánlására kezdte el tanulmányait a budapesti Zeneakadémián. Hegedült, brácsázott, zeneszerzéstanára Kodály Zoltán volt.

Tanulmányai befejeztével, 1924-ben a luzerni zenekar első hegedűsévé nevezték ki, ezt a posztot 1926-ig töltötte be. Az 1926/27-es évadban a budapesti hangversenyzenekar első hegedűse, 1927-ben Németországba emigrált.

A náci hatalomátvételt (1933) és a zsidóellenes törvényeket követően Pártos Berlinben a zsidó kulturális szervezet (Kulturbund) első hegedűse lett. Az év végén visszatért Magyarországra, majd Bakuba ment, hegedűt és zeneszerzést tanított az ottani konzervatóriumban. Tanulmányai befejezésétől kezdve Pártos szólistaként lépett fel, többek között a neki ajánlott darabok bemutatóján. 1937-ben tért vissza Budapestre, ismét a hangversenyzenekar első hegedűseként.

938-ban Pártos Palesztinába emigrált Bronisław Huberman, az ereci zenekar (Palestine Orchestra) alapítója meghívására. Első brácsásként 1956-ig játszott a zenekarban. 1939–1954 között az erec-izraeli (később izraeli) vonósnégyes brácsása.

Pártos Tel-Avivban lakott, a konzervatóriumban és a Zeneakadémián tanított. 1951-ben a Zeneakadémia igazgatójává nevezték ki, 1961-ben professzori címet kapott. 1954-ben Ein Gev című szimfonikus fantáziáját Izrael-díjjal jutalmazták.

Pártos az európai zenei hagyományt hozta magával Erecbe, és a Bartók–Kodály-hatást. A zeneszerzés forrásának a népzenét tekintette. Stílusa a modális hangrendszerekkel, modern kromatikus zenei elgondolásokkal, orientális hatásokkal gazdagított nyugati diatonikus zenei nyelvezet. Ezek a hatások jól felismerhetők műveiben. A Bakuban töltött időszakban élénken érdeklődött a közel-keleti zene iránt.

Erec-Izraelben megismerkedett a keleti zsidóság zenéjével és a jemeni zsidó zene hagyományával. Bracha Zefira énekesnő számára jemeni dallamokat dolgozott fel (Négy népdal, 1939). Izraeli beilleszkedése folyamán Pártos elmélyült az ősi hagyomány feltárásában, így született 1941-ben, az a capella kórusra íródott Hat dal, később pedig az Izrael dallamai vonósokra és zongorára (1948), a Látomások fuvolára, zongorára és vonósokra (1957), a Makamat fuvolára és kvartettre (1959). Jizkor című, brácsára és vonószenekarra írott művének (1947) egy zongorakísérettel hegedűre, brácsára vagy csellóra komponált változatát is elkészítette. A darab a kelet-európai zsidóság vallásos dallamaira épül, és a holokausztnak állít emléket.

A hatvanas évektől kezdve Pártos a dodekafónia technikáját ötvözte műveiben. A fordulópontot a Zsoltárok, a Második vonósnégyes (1960) s kamarazenei változata, és a zenekarra írt Alakok című mű jelzi. Pártos szabadon kezelte a dodekafóniát. A hangsorból hangzatcsoportokat választott ki, ezeket motívumként vagy dallamegységként használta, így jött létre a darabban egy bizonyos tonális hierarchia. A dodekafon zenei anyag műveiben heterofóniával, orientális melizmatikus dallamokkal, askenázi kántorhagyományokkal és a makáma-rendszerrel ötvöződik.

A dodekafon ihletésű zeneművekhez tartozik a Mese brácsára, zongorára és ütőhangszerekre (1960), a Szimfónia concertante (1962) brácsára és zenekarra. A darabok bemutatóján a szólót Pártos játszotta. A hatvanas évek második felében Pártos a szeriális zene világából is merített, 1970-től szabadabb formában komponált. A proporcionális hanglejegyzés, a mikrotonalitás és az aleatorikus technikák korlátozottabban és vegyesen, egy expresszív esztétikai szemlélet szolgálatában jelennek meg műveiben.

Yuval Shaked (Héberből fordította Deutsch Olivér)

Az életrajzi ismertető forrása: http://baderech.hjm.org.il/Article.aspx/Hu/PartosEden

Újabb számomra ismeretlen magyar írónő németre fordított művére bukkantam. A német mű alapján megkerestem a magyar kiadást. Mint kiderült ennél szerzőnél a német kiadás előbb jelent meg, mint a magyar. Sebaj, feleségemnek így is érdekes lesz összehasonlítani a regényt és annak fordítását. Azt, hogy mennyire fogja szeretni, még nem tudhatom. Azt viszont tudom, hogy a Keresztút című megfilmesített regényét már többször megnézte.

Szili Leontin, Palkovich Károlyné (Bp., 1901. máj. 16.-Bp., 1987. máj. 29.): tisztviselő, író.

Budapesten a felsőbb leányiskola elvégzése után apja halála miatt dolgozni kényszerült. Takarékpénztári tisztviselőként dolgozott. Laczkó Géza biztatására kezdett írni; eleinte elbeszélései, zenei témájú cikkei jelentek meg. Díjat nyert az Új Idők 1929. évi novellapályázatán. Keresztúton (1932) c. regényéből sikeres film készült (1941). 1945 után elsősorban a Magyar Rádió (MR) számára dolgozott; ifjúsági elbeszéléseket, zenei hangjátékokat írt, és zenei témájú előadásokat tartott. Rádióra alkalmazta többek között Thomas Mann, Roger Martin du Gard, Dosztojevszkij, Charles Dickens, Oscar Wilde, Francois Mauriac műveit. Regényei a két világháború között igen népszerűek voltak, az ismeretközlésen kívül a szórakoztatásra is törekedett. A Thurzó Gábor által szerkesztett Élet belső munkatársa. Elbeszéléseit és folytatásos önéletírását a Vigilia közölte. Forrás: http://nori.gov.hu/nemzeti-sirkert/budapest/farkasreti-temeto/szili-leontin-palkovich-karolyne-banhegyi-leontin/2763

A magyar kiadást sokat kerestem, de csak egyetlen megmaradt példányt sikerült találnom. Ez a példány már sajnos rongyosra volt olvasva. A könyvben még megtaláltam a tulajdonos Kő Antal pecsétjét is. Elkezdtem keresni, hogy ki is volt a tulajdonosa.

Székesfehérváron Dr. Kő Antal volt az, aki sokat tett annak idején a fehérvári szervezett mentés kialakításáért. A Mentők Napja az ő sírjának koszorúzásával kezdődött, majd a fehérvári állomás emléktáblájánál rótták le kegyeletüket az egyenruhások. Forrás: https://www.szekesfehervar.hu/mentok-napja-gyerekekkel-es-megemlekezesekkel-fehervaron

Már sok Budapesti Zsolnay épületkerámiás házat sikerült bemutatnom. Aztán a lelkesedésem abbamaradt, de a kerámiás épületekből még nagyon sok vár arra, hogy felfedezzem. Nemrég vettem észre, hogy az Almássy 7-is egy ilyen épület. Sokat jártam én az Almássy téren, mert a művelődési központ közel volt a munkahelyemhez. Ráadásul annak idején, nagyobb rendezvényekhez gyakran béreltünk helyiséget a korszerű, és jól felszerelt művelődési központban. Most már a művelődési központ is bezárt. A bérház, és díszítéseit szerencsére még le tudtam fényképezni. A Zsolnay épületkerámiás könyvemben azt találtam róla, hogy tervezője ismeretlen, épült 1988-ban. A Zsolnay gyár második fazonkönyvében a 705-ös díszek láthatóak a historizáló neoreneszánsz bérpalotán.  

Családi szenvedélyünk a magyarországi német falvédők gyűjtése. Már korábban meséltem, hogy nem sok ilyen falvédővel rendelkezünk. De van egy álmunk, hogy majd idővel, ha összejön legalább 100 falvédő, akkor majd feleségem könyvet ír ezek nyelvi elemzéseiről. Ezen kívül még egy kiállításnak is össze kell jönni a falvédőkből. A legutóbbi két évben úgy beindult a gyűjtésünk, hogy egy újabb tároló bőröndöt kellett befogni. Erről írtam már régebben. Az idei évben az a bőrönd betelt, most már egy újat kellett nyitnom. Még az nincs ugyan felújítva, de Karácsonyra csak meg lesz.

Most gondoltam egyet, és a Karácsonyig a bőröndbe kerülő új szerzeményeket egyenként fogom . Nektek. Pirossal hímzett falvédő, látszik rajta, hogy sokat bámult darab.

Felirata: „Die Liebe geht durch den Magen” ­-  Amennyiben szó szerint fordítom: A szerelem átmegy a gyomorba. Nekem nem nagyon teszik ez a fordítás. A netnek hála, megtaláltam egy más magyar jelentésben: Etesd a bestiát! (Forrás: http://liliom.lapunk.hu/?modul=oldal&tartalom=1076256 ). Nekem egyik fordítás sem tetszik. Azt nem tudom, hogy a hímzés készítője miért épp ezt a szólást választotta, de nekem akkor is tetszik a falvédő.

Vasárnap a bolhapiacra menet figyeltem fel Scheiber Hugó emléktáblájára. Láttam már tőle festményt a bolhapiacon. Egészen olcsón mérik ott a festményeit. Bár én biztos, hogy onnét nem vennék Scheibert, festményt. Az aláírás valóban kézzel készült. Arról a szignóról én nem hiszem le, hogy az nem egy ügyes hamisító keze nyoma.  

Fiatal korában a bécsi Práterben díszletfestőként dolgozó apja mellett sajátította el a szakmai alapokat. 1890-ben családja visszaköltözött Budapestre. Ő díszletfestőként kezdett dolgozni, hivatalos oktatásban mindössze 1898-1900 között az Iparművészeti Főiskolán részesült. 1914-ig az impresszionizmus hatása alatt álló plein air táj-és városképeket festett.

Az 1910-es években ismerte meg a német expresszionizmus törekvéseit, csatlakozott a Sturm köréhez, és hamar kialakította egyéni modernista stílusát. 1921-ben már Kádár Bélával közösen állított ki. Élet stílusának kialakulása és barátsága Herwarth Waldennel 1924-től kezdve számos tárlatot eredményezett a Sturm berlini galériájában. Művei a nagyvárosi élet esszenciáját ragadják meg stilizált, expresszív forma-és színvilágukkal. Hazai és németországi ismertsége mellett a világ számos helyén kapott kiállítási lehetőséget: 1924-ben Londonban , 1926-ban New Yorkban és La Pazban, 1930-ban Bécsben mutatkozott be. 1933-ban Marinetti meghívására kiállított a futuristák római rendezvényén. Az 1920-as évek expesszionizmusa után az 1930-as években art-deco stílusra váltott. Kedvenc témája továbbra is a modern városi élet maradt, de számos tájképet, portrét és önarcképet is festett . Forrás: http://www.zsolnaigaleria.hu/node/233

Az ellentmondásos festő, Scheiber Hugó (1873-1950) kanonizálásának normális mederbe terelésére tesz nagyvonalú kísérletet Kieselbach Tamás a galériájában október 31-én megnyílt kiállítással és egy félezer oldalas monográfia megjelentetésével. MAGAZIN

Scheiber mindig sláger volt - mondta újságírók előtt Kieselbach Tamás, akiről tudható volt, hogy régóta érdeklődik a magyar festészet vitatott, sokszor lebecsült alakja iránt. Ugyanis a Modern magyar festészet című reprezentatív albuma vonatkozó kötetében vagy három tucat izgalmas Scheiber-kép reprodukcióját közölte, amelyek közül főleg az önarcképek változatos sorozata keltett feltűnést. Most elmondta, hogy évtizedekkel ezelőtt még a Magyar Nemzeti Galériában figyelt fel egy Tabánt ábrázoló olajképre, amelynek festőjéről alig lehetett tudni valamit - ez a képe sem a kiállításon lógott, hanem az irodájukban. Scheibernek a rendszerváltás előtt Győrben és Pécsett volt még egy-két képe falon, a Nemzeti Galériában sokáig csak egyet állítottak ki tőle az állandó részben. Műgyűjtőként és kereskedőként Kieselbach számos képet felkutatott, de azt tapasztalta, hogy annak, hogy a sokszor megkérdőjelezett jelentőségű életmű a helyére kerüljön, több akadálya is van. Ezért most a tárlattal és az albummal azt szeretné elérni, hogy "igazságot szolgáltassanak" a festőnek, pontosabban kibogozzák recepciója és kanonizációja gubancait.

Először is Scheiber rengeteget festett, sokszor két kézzel, ontotta magából a képeket, és ezért nagyon ingadozó színvonalú munkák is kikerültek a keze alól. Jellemző volt rá, hogy sokat evett, belső éhség hajtotta - jellemezte Kieselbach -, sokszor akár egy sör-virsli menüért is egy képpel fizetett. Talán a legnagyobb probléma, hogy az akadémiai el nem ismertségből adódóan képei az utóbbi évtizedekben folyamatosan áramlottak külföldre, szemfüles külföldi kereskedőkhöz. A legnagyobb jelentőségű művei nincsenek itthon, lappanganak, vagy talán egy részük megsemmisült. A mostani tárlat ezek közül a Villamoson című kompozíciót azért meg tudta mutatni, és így is képes volt a festő halála óta a legnagyobb kiállítást megrendezni, több mint száz alkotással - és ahogy Kieselbach hozzátette, erős minőségi szűrővel, mert bizony, ő sem tenne ki bizonyos Scheiber-képeket, amik nem ütik meg a színvonalat.

Kieselbachnak, mint reprezentatív művészettörténeti albumok kiadójának ez a harmincadik könyve, újságolta büszkén. Molnos Péter művészettörténész több mint két éven át dolgozott rajta, és a kiadó kitartott mellette, mint a szerző mondta, mert az eredetileg tervezettnél sokkal nagyobb terjedelem kerekedett ki a monográfiából, amely 410 reprodukciót és több száz dokumentumot vonultat fel. Érdekesség, hogy a kötet egyszerre jelenik meg két nyelven, magyarul és angolul, valamint négy különböző védőborítóval.

Mind a könyv, mind a tárlat a nagyjából az 1917 és 1922 közötti korszakot emeli ki az életműből, mint ami a legfontosabb, legértékesebb művek többségét hozta el. Ebben az időben lett ismert Scheiber neve, a Nemzeti Szalonban, a Belvedere Galériában és az Alkotás Művészházban állított ki. Ekkor indult el az a folyamat, amelyet Molnos úgy jellemzett, hogy Scheiber hozta be a magyar középosztály, leginkább a kispénzű értelmiség otthonainak falára a modernitást. Forrás: http://fidelio.hu/vizual/2014/11/04/a_nagyszeru_kisszeru_scheiber_hugo/

Már egyetemista voltam, amikor a magyar televízió hozta Nils Holgerson csodálatos utazását a vadludakkal. A kollégiumban nem nagyon néztünk televíziót, de Nils Holgersonra azért mindig megtelt a tévészoba. Nils jutott eszembe, amikor megvettem a képen látható kis klumpát. Ez a kis facipő nagyon sok országban volt a lábbeli a gyerekkortól a felnőttkorig. A svédek közkedvelt mesehőse is ezt viselte. Amikor Svédországban voltam csodálkoztam, hogy annyira népszerű, hogy még a pénzükön is szerepel. Aztán számomra is kiderült - nem véletlenül -, Selma Lagerlöf meseregényéért Nobel díjat is kapott.

Selma Lagerlöf Nobel-díjas svéd író, feminista (1858–1940)

Az első nő és az első svéd író, aki Nobel díjat kapott (1909), a Svéd Tudományos Akadémia első női tagja (1914), műveit több mint negyven nyelvre lefordították.

A Svédország nyugati részén található Mårbacka birtokon született, a hat gyermek közül ötödikként. Az előkelő családból származó lány már gyerekkorában verseket írt, és érdeklődve hallgatta nagymamájától a skandináv mítoszokat, sagákat. Nagyon megviselte, amikor a családi birtok apja alkoholizmusa miatt eladásra került. Ezután Selma egy lányiskolában tanított, ezen évek alatt kezdte írni első regényét.  

A Gösta Berling 1891-ben jelent meg és - miután Elizabeth Grundvig társaival dánra fordította (1893) és pozitív kritikákat kapott - hatalmas sikert aratott. 1895-ben a Svéd Akadémia és a királyi család anyagi támogatása birtokában Lagerlöf otthagyta a tanítást, és minden idejét az írásnak szentelte. 

1894-ben ismerkedett meg a szintén író Sophie Elkannal, akivel összebarátkoztak, és több utazást tettek Olaszországba és a Közel-Keletre. Következő regényeiben sokat merített az itt szerzett élményekből.

1902-ben a Tanárok Nemzeti Szövetsége földrajz tankönyv megírására kérte fel. A megbízást regényes formában teljesítette, így született a Nils Holgerson csodálatos utazása című mű, amiért a szerző „magasrendű idealizmusa, élénk képzelete és szellemi érzékenysége elismeréséül” 1909-ben Nobel-díjat kapott. Első dolga volt a kapott pénzből visszavásárolni és helyreállítani a családi birtokot, ahol élete hátralevő részében élt.

Befolyásos szereplő volt az életében Valborg Olander szüfrazsett. Lagerlöf is meggyőződéses feminista volt, a Signe Bergman vezette Landsföreningen för kvinnans politiska rösträtt (LKPR, Egyesület a nők szavazati jogáért) nagy társadalmi megbecsültsége miatt örömmel fogadta tagjai közé. 1911-ben az IWSA (Nemzetközi Női Választójogi Szövetség) Stockholmban tartotta világkongresszusát, ahol Lagerlöf mondott megnyitó beszédet. 1919 májusában a svéd nők választójogukat ünnepelhették, ekkor is felszólalt. 

Szintén társadalmi indítékkal íródott A halál kocsisa c. regénye is (Körklaren, angol fordításban Thy Soul Shall Bear Witness!): egy jótékonysági szervezet kérte, hogy írjon ismeretterjesztő anyagot a tuberkulózisról, annak megelőzéséről. A narrációba ügyesen beépítette a fertőzés terjedésével és megállításával kapcsolatos információkat, emellett beszélt az alkoholizmusról és a családon belüli erőszakról is. E könyvének több filmadaptációja született, az első 1921-ben.

A huszas években adta ki a történelmi Gyűrű-trilógiát. 1930 után többkötetes memoárját írta. 1940-ben az ő közbenjárására kapott a nácik által üldözött Nelly Sachs német író és családja menedéket Svédországban. Forrás: https://nokert.hu/p-20161118-1937/1554/6/selma-lagerlof-nobel-dijas-sved-iro-feminista-1858-1940