A legelső Karácsonyfánk, amelyre gyerekkoromból emlékszem talppal együtt nem volt több hetven centiméternél. Sok dísz sem volt rajta, mert a családnak sok pénze nem volt, hisz a ház sem volt még befejezve. Szaloncukorból sem volt sok a fán, nem is bántam, mert kemény színezett mű ízű szaloncukor cukor volt. A pöttyös gombákat (2 darab volt) azt nem tudom feledni. Meseszerűen szépek voltak és a gyertya fényében szépen csillogtak. A gomba szára ezüstösen fénylett, a kalapja pedig szép piros volt hófehér pöttyökkel. Később megtudtam, hogy ezek a gombák még a Második Világháború előttről valók. Nagyobb gyerekként – amikor már tudtam, hogy nem a Jézuska hozza a Karácsonyfát – a díszítéskor a gombáknak kerestem a legjobb helyet a fenyőfán. A gombák eltűntek. Az idei esztendőig fel sem tűnt a hiányuk.
Az idei év aztán különleges lett. Gyerekként úgy hittem, hogy a kétezredik évet sem fogom megélni. Aztán, már az is elmúlt több, mint egy évtizede. Az ötödik ikszen is túl vagyok, és lám még mindig fiatalnak érzem magam. Azt hittem, hogy majd ötvenen túl csak felejteni és leépülni fogok. Aztán …. Új kihívások foglalkoztatnak. Megtanultam blogot írni és szerkeszteni. Új barátokat ismertem meg. A régi barátokkal is szerencsére egyre többet találkozom. Sok mindenre jut ám idő. Nem lassultunk le, legföljebb alaposabbak lettünk.
Sajnos veszteségek is érik az embert. Ez az élet rendje, ha nehezünkre is esik elfogadni. Elveszett a gomba, és elveszettnek hisszük magunkat is.
Vendégeket várunk, sütünk, főzünk. Úgy gondoljuk megint túlvállaltuk magunkat, és nem leszünk készen időre. A vendégek még meg sem érkeznek, és minden kész. Ragyog a lakás, és kész az étel. Most azon izgulunk, hogy ki ne hűljön az étel, és ne késsenek a vendégek.
Megérkeznek a vendégek. Előkerülnek az ajándékok. Megtörténik a csoda, és Barátaimtól többek között pöttyös karácsonyfadíszeket kapunk ajándékba. Nem pont olyanok, mint a gyerekkoromban volt, de nem is az a fontos. Szívből kaptuk. Hálás szívvel fogadtuk be ezeket a kis díszeket.
Nemrég még azt gondoltam, hogy az idei évben szűkülni fog a Karácsonyfa köré gyűlt szeretteink száma. Rosszul gondoltam, mert a már eltávozott szeretteink is itt vannak közöttünk ezen a Szent Estén. Sőt bővül is a kör azon Barátainkkal, akik, ha testileg nem is, de virtuálisan itt vannak a mi kis Karácsonyfánk körül.
Ezeket a képeket a mi kis Karácsonyfánkról, meg a lakás karácsonyi díszeiről készítettem. Minden Kedves olvasómnak ezzel az írással és az alábbi kis képekkel kívánok Békés és Szeretetteljes Karácsonyi Ünnepeket!
