Már régóta, hogy írni akartam az alább látható metszetről. Már egy éve, hogy feleségemnek megvettem Merian Marburg metszetét 1646-ból. Persze nem 1646-ban készült, hanem 1967-ből – limitált példányszámú reprint kiadás - származik az általam vásárolt metszet. Azért került most sorra, mert végre vettem a fáradtságot és elvittem bekereteztetni. Feleségem egyik kedvenc németországi városa, így neki készíttettem, hogy Budapesti dolgozószobáját díszítse.

Régi apró dokumentumok között válogattam a bolhapiacon. Az egyik alig kopott kis könyvecskéről azt gondoltam, hogy 10-15 éves kisebb formátumú határidőnapló. Jegyzéknapló, olvasható arannyal nyomtatva a borítón. Én a jegyzéknapló szót még soha nem hallottam. Kinyitottam a könyvecskét, és lám a teljes címe:  Jegyzéknapló az elemi iskolai tanítók részére az 1910-1911 tanévre.

 Télen én a Balaton környékét jobban szeretem, mint más évszakokban. Keszthely volt az egyik úti célunk. A városban éppen nagy építkezés folyt, ködös volt az idő sok szépet láttunk. Most kommentárt nem is írok, mert úgy gondolom egyszer legyenek „csak” képek. Amennyiben valaki után akar olvasni az Interneten úgy is minden információt megtalál a helyszínekről.

Az egyik régiségkereskedésben találtam a képeken látható evőeszközt. Ezt a formájú evőeszközt én nem tudtam mire használták egykor. Megkérdeztem az eladót, de ő sem tudta. Együtt próbáltuk megfejteni a titkot. Elővettünk nagyítót, értelmeztük a kanál nyelén látható mintát és jelölést. Azt tudtuk, hogy ezüst tartalmú, mert elfeketedett volt ez az eszköz. Akkor nem sikerült megállapítani, hogy mi is ez, de az eladó is, és én is kíváncsiak voltunk. A gyártót (Arthur Krupp Berndorf)  megjegyeztem és ebből kiindulva elkezdtem általa gyártott evőeszközöket keresni a neten. Sikerült is találni hozzá hasonlót, amelyről kiderült, hogy mi is ez.

Amikor ezt a hamutartót megláttam, rögtön az „I ♥ MÁV” jutott eszembe. Úgy néz ki ezen a hamutartón a V betű, mint egy szív. Modernnek tűnik, pedig ez a MÁV design a 30-as években volt divatban a MÁV dohányzó vagonjaiban. Ha jól megnézem látok egy kis szecessziós hatást, és egy csöppnyi Art Decot. Így van ez rendjén, keverednek a stílusirányzatok, aztán rájövünk, hogy stílusok keverékében érezzük jól magunkat. A Bajcsy bolhapiacán találtam rá, már csak ez az egy hamutartó volt. Az eladó mesélte, hogy ez egy hat darabból álló gyűjtemény a XIX. századi bronz, későbbi réz és még a legújabb alumínium hamuzók sorozata volt. Remélte, hogy egybe veszi meg valaki, de egyesével mentek el. Ez a harmincas évekbeli darab nekem maradt.

Az újrahasznosításomnak olyan nagy sikere lett, hogy barátom, aki nálunk volt és kiment dohányozni rettentően irigykedve jött be. A vasút nagy „szerelmese”, és mint ilyen teljesen el volt ájulva a MÁV hamuzótól és a kis installációtól.

Tegnap akár hungaricumot is süthettem volna.Kakaós csigának ismerjük, de az Internet azt állítja róla, hogy eredeti neve „csokoládés tekerge volt”. Megpróbáltam utánajárni, hogy tényleg létezett-e ilyen elnevezésű sütemény, de nyomát nem találtam, leginkább csak hivatkozást néhány gasztroblogger között.

     Aki meg nem hiszi, járjon utána!