Régóta nem írtam antik tárgyak restaurálásáról, mert nem volt miről. Pontosabban foglalkoztam én restaurálási projektekkel is, csak épp nem jutottam el olyan szintre, hogy az bemutatható legyen. Az alábbiakban egy gyorsan megvalósult restaurálást mutatok be.

Mint nálam a legtöbb projekt ez is Baranyában indult, ahol is megint kalandoztam egy kicsit a szülői ház padlásán, ott mindig lehet kincseket találni. Legutóbb két fadarabot találtam madzaggal összekötve, és az egyik gerendára felakasztva. Jó porosak, mint sokminden más, ami vagy ötven éve van a padláson raktározva. Kidobni nem akarták, hisz korábban sűrűn kellett használni ezt a kis kézi készüléket. Jó lesz ez még ! – tehette fel a dédnagyapa a két kis fadarabot.
Én meg ötven év után úgy gondoltam, hogy nekem kell. Rögtön felismertem, hogy ez szádfa, vagy más néven madzagszövő. Restaurálása nem volt nehéz, hisz kiváló állapotban maradt fenn. Szú nem rágta, mert gondolom a padláson talált könnyebben pusztítható fadarabokat is, és nem a diófába vágta fogait.
Itthon gondoltam megtisztítom, és ha madzagot nem is szövök vele, de dísznek jó lesz mindenképpen. Meg titokban reménykedtem, hogy talán egykori készítője a nevét, vagy a készítés évszámát is beleírta. Sajnos semmiféle évszámot és nevet nem találtam, de biztosan még a villamosítás korszaka előtt készülhetett, mert látszik, hogy villamos fúrógép még a fa közelében sem járt. Ugyanakkor az egykori mester úgy gondolta, hogy mégse sima fadarab legyen, így a szádfára egyszerű vésett díszítést rakott, nem hivalkodót, de sokáig tarthatott, mert a diófa nehezen adhatta meg magát.
Most újra itt van közöttünk, valójában még mindig használható, így ha karom akár gatyamadzagot is szőhetek vele.
 
Egy kis szakirodalom:
 
Madzagszövő, szalagszövő, szádfa (szövőrács vagy rácsos nyüst)
Ősi, szalagszövő eszköz, fából, csontból készült tábla, lyukakkal és hasítékokkal.
 
A lyukakba a páratlan, a hasítékokba a páros láncfonalakat fűzik be, majd a láncvégeket nyalábba kötik és egy szilárd ponthoz rögzítik. A szövőrács fel-le mozgatásával képezik a szádnyílást, amelybe a vetüléket bevezetik. A szalagok többnyire lánchatású szövést adnak, mivel a vetülék a két fonalrendszer között helyezkedik el, csak a széleken látszik. A mintát a láncfonalak színe határozza meg.
 
A munka elkezdésekor a rácsot felemelik, a nyíláson átbújtatják a vetülékfonalat, majd a rácsot lenyomják, ekkor a láncfonalak helyet cserélnek. A váltás után, mielőtt újra átbújtatnák a vetüléket, tenyérrel segítik a láncfonalak szétválasztását, ezzel egyidejűleg az előző vetüléksort hozzáütögetik az előzőhöz. Befejezéskor a távolabbi csomót levágják, a fonalvégeket kihúzzák a rácsból, a vetülékfonalak végét pedig kissé hosszabra hagyva csomózzák el a szalagvéget, amit többféleképpen lehet eloldozni.
 
Képek : Az én szádfám tisztítás előtt és után. Madzagszövés egykor, a kép innét: http://mek.oszk.hu/02100/02115/html/5-217.html
 
Szerző: MULTMENTO  2011.05.07. 19:08 6 komment

Címkék: fa textil

Mondhatni ma több közelmúltbeli íróra, hogy „százforintos”, könyveiket csak ennyiért veszik. A héten is elmentem egy antikvárium előtt és az ajtó előtti 100Ft-os könyvek között találtam Gáll István Ménesgazda regényét. Megvallom még nem olvastam, pedig annak idején a belőle készült filmet láttam. Összehasonlításképpen mindig szerettem a film mellett az eredeti művet is elolvasni. Harminc éve nem tettem meg. Most jó volt megvenni a regényt, hiszen ennyi pénzért ?!

Ezen kívül év elején olvastam Vámos Miklós írását, amely pont Gáll Istvánról szólt:
Lakóháza előtt is sokszor megyek el, így még azt is tudom, hogy hol született a regény. Érdekes emléktábla. Gondolom azért írták rá, hogy a „Ménesgazda c. regény írója”, mert e nélkül az arra járó nem nagyon tudná, hogy ki is élt abban a házban. Bizony így kopik az emlékezet. Mit is várunk, amikor egy író Kossuth díjas regényét 100 Ft-ért árulják?
Az íróról többet itt olvashatsz:
 
Képek: Az író emléktáblája. Jelenet a regényből készült filmből. A regény címlapja.

Szerző: MULTMENTO  2011.05.06. 08:41 5 komment

Címkék: könyv épület emléktábla

Nem is kígyó, bár pislog a képeken látható kis állatka. Csak azért írtam a címébe, hogy kígyócska, mert a családunk nőtagjai annyira megijedtek tőle, mint egy kígyótól. Barátságos, félős és hasznos állat az alábbi összeállításban két képen is szereplő Törékeny Kuszma (Anguis fragilis), vagy egyszerűen csak lábatlan gyík gyíkocska. A képen kétszer is szereplő kis gyíkot (az elsőn nagyon kell figyelni, hogy megtaláljuk) a  Gerecse hegységben májusi kerttakarításkor kaptam lencsevégre. Nagyon megörültem neki, hogy a telkünkön találkoztam vele. Hasznos állat, hiszen megeszi a meztelen csigákat, melyeket a családunk a kuszmánál is jobban gyűlöl. Nem örült neki, hogy megtaláltam, így hamar kereket oldott. Én meg vártam egy kicsit a fűnyírással, hogy nehogy elüssem szegénykét, és addig is lőttem néhány képet a környező tájról. Csak azért mert olyan szép ez a május is.

Szerző: MULTMENTO  2011.05.04. 11:41 5 komment

Címkék: fa virág

Jó lenne vidám témával kezdeni a májusi blogbejegyzések sorát. A Király u. 76. ház előtt sokszor megyek el. ezen a lakóházon kettő emléktábla is van. Kabos Gyuláéra tekintve, mindig eszembe jutnak „Hyppolit, a lakáj”- című film, mely gyerekkorom legtöbbet látott régi magyar filmje volt  Ilyenkor tavasszal sokat is emlegetjük, a zöldhagyma szezon kezdetekor híres mondatát: „A hagymához is hagymát eszek!

Sokat derülünk még manapság is Kabos Gyulán. Szülei könyvelőnek szánták, lásd önéletrajzából:
"... a szüleim irigylésre méltó, józan gondolkodású emberek voltak. Érthető, hogy engem is becsületes, reális pályára szántak. Könyvelőt akartak belőlem képeztetni. El is végeztem - akaratukhoz hűen - a kereskedelmi iskolát. Ugyanakkor az én akaratomról sem feledkeztem meg, és szintoly hűségesen látogattam a Szidi néni iskoláját, a szüleim tudta és belegyezése nélkül. De sikerrel. A sikertől nem voltam meglepve. Már az iskolában is oly sikerem volt, hogy csak komikusnak lehettem jó. Sokat röhögtek a gyerekek az ugratásaimon. Borzasztó komolyan tudtam vicceket csinálni. Ha például valamelyik fiú nem tudott felelni, én felálltam, és a tanárt lehetetlenül hülye kérdésekkel addig tudtam lekötni, míg vége nem lett az órának..."
Aki még többet akar tudni Kabos Gyuláról itt olvashat róla:
 
A másik emléktábla Wigner Jenő emléktáblája. Wigner Jenőt és a többi magyar származású „atomtudóst” már gyerekkorom óta nagyra becsültem, miattuk választottam a gimnáziumban a fizika tagozatot. Én ugyan 17 évesen már nem fizikus, hanem mérnök akartam lenni, végül lettem is. Wigner Jenőnek is érdekes az életrajza, az alábbi részletből kiderül, hogy őt sem fizikusnak szánta a család: „Amikor 17 éves voltam, jó apám megkérdezte: mi akarok lenni, amikor felnövök. Egy kis gondolkodás után bevallottam: Jó Apám, ha őszinte vagyok, bevallom, tudományos pályára szeretnék lépni, és ha lehet, fizikus szeretnék lenni. Azt hiszem, jó apám várta ezt a választ és megkérdezte: Fiam, mit gondolsz, hány fizikus alkalmazott él az országunkban? Megint egy kis gondolkodás után, úgy éreztem, azt kell mondanom "Négy". Erre apám megkérdezte: Gondolod, megkapod a négy állás egyikét? Így elhatároztuk, hogy ha továbbra is tanulni megyek, nem a fizikusi, hanem a vegyészmérnöki pályára készülök.”
Aki meg akarja tudni a folytatást, elolvashatja itt:
 
Képek: A Király utca 76, és az emléktáblák
Szerző: MULTMENTO  2011.05.02. 09:06 2 komment

Címkék: épület emléktábla

Május első vasárnapja Anyák napja Magyarországon. Az amerikai eredetű hagyományt Magyarországon a Magyar Ifjúsági Vöröskereszt honosította meg. Az első megemlékezést 1925-ben szervezték. Anyák napi megemlékezésemhez egy Várnai Zseni verssel készültem:

Várnai Zseni
 
Mama
 
Halott anyámról álmodtam az éjjel,
mióta meghalt, sokszor visszatér,
meglátogat éjjel, ha mélyen alszom,
bárhol vagyok, ő mindenütt elér.
 
Tudom, hogy meghalt, álmomban ha látom,
és mégis úgy jön, mintha élne még,
s azt is tudom, hogy ébredésem percén
elhalványítja őt a messzeség.
 
Sohasem szól, csak mosolyogva néz rám,
mintha nem volna többé már szava,
s csak bólogat, mikor fölsír belőlem :
- bocsáss meg nékem, bocsáss meg, Mama!
 
Sokat vétettem ellened, míg éltél,
nehéz adósság nyomja lelkemet,
nem tudtalak oly végtelen szeretni,
mint te szerettél, Mama, engemet.
 
Egész szívem szülötteimnek adtam,
amint te tetted, ó szegény Mama,
s hidd el, majd ők ezerszer visszaadják,
amit néked vétettem valaha.
 
Te értem, én meg őérettük éltem,
ők meg majd másért, bocsáss meg nekem,
én is előre megbocsátom nékik,
amit majd ők vétkeznek ellenem!
 
Ez a vers nekem a Nagyimat juttatja eszembe, aki sajnos már a múlt évszázadban követte a II. Világháborúban eltűnt Nagyapámat.
 
Képek : Első 1935-ös irodalmi folyóirat, és belső címlapképe Várnai zseniről. Második, Várnai Zseni aláírt levele 1941-ből, (könyvaukció tétele: http://axioart.com/index.php?op=live_item&id=829774). Harmadik, Nagymamám medálja, egyik oldalán Édesanyám gyerekkori képével (háttér kézzel hímzett törölköző a 30-as évekből Nagymamám keresztnevének kezdőbetűjével).
 
Szerző: MULTMENTO  2011.04.30. 21:03 2 komment

Címkék: könyv papír fém textil szakrália

A kép,- szerintem - dohányvágó. Erről sem tudok semmit,de biztos,hogy idősebb.

Összesen ennyi információt kaptam a képről. Sokáig gondolkoztam rajta, hogy feltegyem-e a blogomra, és írjak-e róla. Nem egy jó téma a dohány, hisz a média már napok óta a dohányzásellenes törvényről beszél. Engem nem zavarnak a dohányosok, sőt a családban a nagyapám és dédnagyapám is erős dohányos volt. Dédnagyapám nem is füstszűrős cigarettát, hanem a legolcsóbb szivart szívta, mégis 98 évet élt. Kilencvenhét évesen dédnagyapám megszökött a kórházból, mert ott megtiltották neki, hogy a reggel szokásos pálinkával és a szivarjával kezdje a napot. Így nem igazán tudok azonosulni a majd januárban életbelépő dohányzásellenes törvénnyel. Bár ez előbbi gondolom a blog olvasóimat nem nagyon érdekli.
Visszatérve a képre. Utánajártam, és most már nemcsak a levélíróm szerint, de 100%-osan állítható, hogy ez dohányvágó. Legalább is annak legfontosabb alkatrésze a dohányvágó kés. Érdekes eszköz volt a dohányvágó, mint ahogy az internetről letöltött képen is látható, eredetileg a dohányt egy vágódeszkán vágták, és a vágódeszkát belehelyezték egy elkerített tálcára, hogy a dohány egyetlen morzsája se vesszen kárba. Jó kis eszköz volt ez, még akár most is tudnám használni, hisz ezzel tökéletesen lehetne petrezselyem vagy kaporzöldet aprítani.

 

Szerző: MULTMENTO  2011.04.28. 08:17 8 komment

Címkék: fa recept fém

süti beállítások módosítása
Mobil