Régóta nem írtam antik tárgyak restaurálásáról, mert nem volt miről. Pontosabban foglalkoztam én restaurálási projektekkel is, csak épp nem jutottam el olyan szintre, hogy az bemutatható legyen. Az alábbiakban egy gyorsan megvalósult restaurálást mutatok be.
Mint nálam a legtöbb projekt ez is Baranyában indult, ahol is megint kalandoztam egy kicsit a szülői ház padlásán, ott mindig lehet kincseket találni. Legutóbb két fadarabot találtam madzaggal összekötve, és az egyik gerendára felakasztva. Jó porosak, mint sokminden más, ami vagy ötven éve van a padláson raktározva. Kidobni nem akarták, hisz korábban sűrűn kellett használni ezt a kis kézi készüléket. Jó lesz ez még ! – tehette fel a dédnagyapa a két kis fadarabot.
Én meg ötven év után úgy gondoltam, hogy nekem kell. Rögtön felismertem, hogy ez szádfa, vagy más néven madzagszövő. Restaurálása nem volt nehéz, hisz kiváló állapotban maradt fenn. Szú nem rágta, mert gondolom a padláson talált könnyebben pusztítható fadarabokat is, és nem a diófába vágta fogait.
Itthon gondoltam megtisztítom, és ha madzagot nem is szövök vele, de dísznek jó lesz mindenképpen. Meg titokban reménykedtem, hogy talán egykori készítője a nevét, vagy a készítés évszámát is beleírta. Sajnos semmiféle évszámot és nevet nem találtam, de biztosan még a villamosítás korszaka előtt készülhetett, mert látszik, hogy villamos fúrógép még a fa közelében sem járt. Ugyanakkor az egykori mester úgy gondolta, hogy mégse sima fadarab legyen, így a szádfára egyszerű vésett díszítést rakott, nem hivalkodót, de sokáig tarthatott, mert a diófa nehezen adhatta meg magát.
Most újra itt van közöttünk, valójában még mindig használható, így ha karom akár gatyamadzagot is szőhetek vele.
Egy kis szakirodalom:
Madzagszövő, szalagszövő, szádfa (szövőrács vagy rácsos nyüst)
Ősi, szalagszövő eszköz, fából, csontból készült tábla, lyukakkal és hasítékokkal.
A lyukakba a páratlan, a hasítékokba a páros láncfonalakat fűzik be, majd a láncvégeket nyalábba kötik és egy szilárd ponthoz rögzítik. A szövőrács fel-le mozgatásával képezik a szádnyílást, amelybe a vetüléket bevezetik. A szalagok többnyire lánchatású szövést adnak, mivel a vetülék a két fonalrendszer között helyezkedik el, csak a széleken látszik. A mintát a láncfonalak színe határozza meg.
A munka elkezdésekor a rácsot felemelik, a nyíláson átbújtatják a vetülékfonalat, majd a rácsot lenyomják, ekkor a láncfonalak helyet cserélnek. A váltás után, mielőtt újra átbújtatnák a vetüléket, tenyérrel segítik a láncfonalak szétválasztását, ezzel egyidejűleg az előző vetüléksort hozzáütögetik az előzőhöz. Befejezéskor a távolabbi csomót levágják, a fonalvégeket kihúzzák a rácsból, a vetülékfonalak végét pedig kissé hosszabra hagyva csomózzák el a szalagvéget, amit többféleképpen lehet eloldozni.
Képek : Az én szádfám tisztítás előtt és után. Madzagszövés egykor, a kép innét: http://mek.oszk.hu/02100/02115/html/5-217.html
