Nehezen szánjuk rá magunkat, hogy a megszokott lakóhelyünket elhagyjuk. A távoli vidéki utakat nem szeretem. Általában azért, mert az úton csak azt hallom, hogy mit nem hoztunk magunkkal, ami nélkülözhetetlen. Az otthon felejtett „nélkülözhetetlen” holmik száma végtelen, még jó hogy otthon maradt, mert úgyse fért volna be az autóba. Szerencsére mondhatni jól sikerült a vidéki kétnapos kiruccanás, legalább is nekem. Én megint találtam olyan régi tárgyakat, melyekkel terveim vannak, és hamarosan felújítva nélkülözhetetlen lakberendezési tárgy lesz, legalább is remélem.
Címkék: autó fa virág épület
Ezek nagyon régiek. Ott valahogy megmaradtak, állítólag azért, mert a török nem rombolta le.
Címkék: temető szakrália
Ez a blog nem napló, de ma annyi minden történt, hogy ma mesélnivaló kedvem van. Reggeli munkám tárgyalással kezdődött. Az első önállóan menedzselt rendszerem továbbfejlesztéséről tárgyaltunk. Öröm volt, hogy a szakmai oldal képviselői a négy évvel ezelőtti rendszerindulást egy szép emlékként emlegették. Mesélték, hogy az éles indulás előtti napon, négyen összezárva négy monitoron egyezettük a feltöltendő adatokat és javítottuk az adatbázist. Fáradtságos munka volt, de most mégis úgy emlegették, mint egy csatagyőzelmet. Azóta is működik és a felhasználók elégedettek a rendszerrel.
Képek: Miss Arizona (az árverési prospektus képe); Kurtaszoknyás Tündérke (saját fotó)

Címkék: arizona papír
Már két hete, hogy a Kacatboltban jártam és vásároltam egy különleges fémdobozt. A fémdobozokat mindig is szerettem, főleg ha még hasznosítani is tudom. Ennél a fémdoboznál az ragadott meg, hogy az elmúlt 80-90 évben előnyére patinásodott. Ezen kívül mindig is szerettem a régi magyar csomagolástechnika különlegességeit, és ez igazán magyar, bár a cég neve olaszos hangzású, az oldalán pedig japán gésa kínálja a teát. Hiába ez a doboz is úgy volt magyar, mint mostanában a Suzuki autónk, vagy egyéb konzervjeink.



Címkék: papír recept fém
Erre a hétvégére egy teadoboz különlegességet akartam bemutatni, az tán az élet közbeszólt. A teadoboz felújítással még nem vagyok kész, másrészt pedig vannak véletlenek. Egy csúcsdíszért mentem a XIII kerületbe a már megszokott faesztergályosomhoz, mert egy hete hagytam nála. Jó ideje restanciám az ónémet tükör csúcsdísze. Már egy ideje táskámban hordoztam, aztán múlt héten végre a Csanády utcában hagytam a faesztergályos Fuchs Úrnál. Feleslegesen mentem a csúcsdíszért, mert a mesterúr egy nagyobb volumenű és jobban fizető munkát vállalt be, így ez a kis apróság már elmaradt. Üres kézzel mentem vissza a munkahelyemre, azaz mégsem, mert a Csanády Visegrádi utca sarkán levő régiségboltba betértem. Nem akartam én semmit se venni, csak úgy körülnézni. Ilyenkor mindig jól esik beszélgetni az ott levő régi tárgyakról. Az egyik legalább százévesnek kinéző szilke tetszett meg. Látszik rajta a kora, meg a korra jellemző kis részletek. A színes mázak drágák voltak, ezért spóroltak a díszítéssel, és nem futja körbe a teljes szilkét. A minta elhelyezése is tanulságos, mert pont azt a kb. ¾-ed részt fedi, ami egy tálasra felakasztva látszik. A szilke virágai is jellemzőek, mert a legszebb épp egy terrakotta színű, nyilván, mert ennek a színnek az előállítása volt a legolcsóbb. Igazi stílusos darab egy takarékos korból, mégis gyönyörű így megöregedve. Az eladó is rendes volt, mert miután megtudta, hogy feleslegesen gyalogoltam el a Csanády utcáig a kis szilkének az árából jelentősen engedett. Mint megtudtam Fuchs úrral amúgy is barátok. Ennek a Lipóciai összetartással most szerencsém volt. Legalább én úgy gondolom. Munka után meg a szilkével hazafelé tartva, gondolkodtam azon, hogy hova is kerüljön ez a szilke. Több virágüzletbe is benéztem, hogy hátha tálálok a szilkébe való virágot. Természetesen találtam a legutolsóban, legalább nem kellett sokat cipelnem a kis mini nárciszokat. Nagyon hálásak ezek a kis virágok, mert még mindig több bimbó van rajtuk, így sokáig díszítenek a szilkében. Ezen felül, ha gondos gazdájuk leszek levirágzás után kiültetem őket a vidéki kertünkbe, aztán jövő tavasszal gyönyörködhetek a nárciszok virágjában.
Címkék: virág textil kerámia
Az alábbi képet baráromtól kaptam, mert őt nagyon megragadta a két egymásra dőlő kőkereszt. Igazán jó fotótéma, nekem is tetszik. Barátom eme szöveggel küldte a képet:
