Nehezen szánjuk rá magunkat, hogy a megszokott lakóhelyünket elhagyjuk. A távoli vidéki utakat nem szeretem. Általában azért, mert az úton csak azt hallom, hogy mit nem hoztunk magunkkal, ami nélkülözhetetlen. Az otthon felejtett „nélkülözhetetlen” holmik száma végtelen, még jó hogy otthon maradt, mert úgyse fért volna be az autóba. Szerencsére mondhatni jól sikerült a vidéki kétnapos kiruccanás, legalább is nekem. Én megint találtam olyan régi tárgyakat, melyekkel terveim vannak, és hamarosan felújítva nélkülözhetetlen lakberendezési tárgy lesz, legalább is remélem.

Szerencsés időben voltunk vidéken. Újból rá kellett jönnöm, hogy a virágzó birsalmafa még mindig az egyik kedvencem. Régen láttam virágozni a birsalmafát. Gyerekkorom kertjében egy kivételesen szép alakú birsalmafa volt. Apám nem szerette a fát, mert haszontalannak tartotta, hisz ugyan tavasszal tel volt virággal, őszre mégis alig maradt rajta befőznivaló gyümölcs. Lehet, hogy gazdaságilag nem jövedelmező a birs, de nekem tavasszal mégis a birsfa virágzása teszik a legjobban. Nem vagyok túl jó fotós, a valóságban sokkal szebb a virágzó birsalmafa.
Fotók: Virágzó birsalmafa
Szerző: MULTMENTO  2011.04.25. 09:11 5 komment

Címkék: autó fa virág épület

Ezek nagyon régiek. Ott valahogy megmaradtak, állítólag azért, mert a török nem rombolta le.

- Írta barátom ezekről a keresztekről. És tényleg az egyik kereszt az 1600-as évekből való. Az állítással, hogy ezeket a török kímélte meg, már vitatkoznék. Gyerekkoromban sok kőkeresztet láttam, mely nagyon réginek tűnt, azóta ezek valahogy eltűntek arról a helyről, ahol álltak. Nekem olyan érzésem van, hogy az én ötven évem alatt több történeti érték tűnt el, mint a török megszállás 150 éve alatt.

 

Szerző: MULTMENTO  2011.04.22. 08:46 Szólj hozzá!

Címkék: temető szakrália

Ez a blog nem napló, de ma annyi minden történt, hogy ma mesélnivaló kedvem van. Reggeli munkám tárgyalással kezdődött. Az első önállóan menedzselt rendszerem továbbfejlesztéséről tárgyaltunk. Öröm volt, hogy a szakmai oldal képviselői a négy évvel ezelőtti rendszerindulást egy szép emlékként emlegették. Mesélték, hogy az éles  indulás előtti napon, négyen összezárva négy monitoron egyezettük a feltöltendő adatokat és javítottuk az adatbázist. Fáradtságos munka volt, de most mégis úgy emlegették, mint egy csatagyőzelmet. Azóta is működik és a felhasználók elégedettek a rendszerrel.

Ebédszünetben kiszaladtam a faesztergályoshoz, aki elkészítette az ónémet tükör csúcsdíszét a megmaradt alapján. Ez is egy siker, mert ugyan múlt hétre ígérte, és akkor nem volt meg, de legalább nem került sok pénzembe, mert megúsztam két villamosjegy árából. Esztergályos után beugrottam Kurtaszoknyás Tündérkéhez és képzeljétek egy önarcképet kaptam tőle. Igazán gondosan megválasztott fadarabkára készítette az önarcképet. Az egész olyan, mint egy kis miniatűr fa ikon. Nagyon realisztikus önarckép. Nem is oly régen már teszteltük, hogy nincs benne semmiféle boszorkányos beütés, most mégis söprűn ábrázolta magát. Ugyan gondosan meghagyta tündérszárnyait is, lásd a képet. Nagyon meglepett a kis ajándék, akkor szinte szóhoz sem tudtam jutni a meglepetéstől. Nagyon köszönöm!
Munka után pedig életem első könyvárverésére mentem. Nem egyedül, hanem felségemmel, akivel nagy Arizona rajongók vagyunk. Történt, hogy évek óta először egy igazi Arizona relikvia került árverésre. Nagyon szerettük volna megnyerni. Úgy gondoljuk, hogy egy harmincas évekből való Miss Arizona félakt fotó egy igazi kuriózum, főleg olyan megszállott Arizona rajongóknak, mint mi vagyunk. Türelmesen végigültük az aukciót addig, amíg ránk nem került a sor. Közben figyeltük az árverést. Bizony sok olyan tétel került kalapács alá, amelyik nem kelt el. Reménykedtünk, hogy a várva várt tételünkre sem lesz jelentkező. Sajnos lett, mi nem mertünk olyan nagyságrendbe menni, mint a telefonos licitáló. Így egy Miss Arizona fényképpel szegényebbek lettünk. Azért a mai nap számomra mégis szerencsésnek mondható, mert gazdagabb lettem  Kurtaszoknyás Tündérke önarcképével, meg a felhasználók dicséretével.

Képek: Miss Arizona (az árverési prospektus képe); Kurtaszoknyás Tündérke (saját fotó)

Szerző: MULTMENTO  2011.04.20. 21:05 5 komment

Címkék: arizona papír

Már két hete, hogy a Kacatboltban jártam és vásároltam egy különleges fémdobozt. A fémdobozokat mindig is szerettem, főleg ha még hasznosítani is tudom. Ennél a fémdoboznál az ragadott meg, hogy az elmúlt 80-90 évben előnyére patinásodott. Ezen kívül mindig is szerettem a régi magyar csomagolástechnika különlegességeit, és ez igazán magyar, bár a cég neve olaszos hangzású, az oldalán pedig japán gésa kínálja a teát. Hiába ez a doboz is úgy volt magyar, mint mostanában a Suzuki autónk, vagy egyéb konzervjeink.

Visszatérve a doboz megvételére, nem mindennap vásárolok úgy, mint akkor. A boltba betérve nem mindennapi fogadtatásban részesültem. A tulajdonos eladó kitörő lelkesedéssel fogadott, és mondta, hogy már régen látott és várt, mert jó híre van. Aztán miközben nézegettem a bolt újabban érkezett árukészletét mesélte is: „Minden alkalommal, ha új, addig ismeretlen vevő érkezik a boltba, megkérdezem őket, hogy honnét tudnak a boltról. Így próbálom megtudni hogy melyik hirdetési hely a hatásosabb. Az egyik addig ismeretlen vevőtől is kérdeztem, aztán mondta is, hogy a Múltmentő blogon olvasott az üzletről. Képzelheti mennyire csodálkoztam.”
Ezen én is csodálkoztam, hisz a statisztikák szerint nem sokan olvassák a blogbejegyzéseimet, és az olvasóim egy részét ismerem is. Azért remélem blogolvasóm nem fölöslegesen ment a Kacatboltba.
Folytatva doboz történetét, először kézbevettem, nézegettem, nyitogattam, és közben újabb darabokat figyeltem. Nézegettem parfümös üvegcsét, bambis üveget, melyen még a címke is rajta volt. Eltöltöttem a boltban egy jó kis időt, beszélgetve a tulajdonossal a tárgyakról, meg a hozzá tartozó kis régi kedves élményekről. Nem kell ám rosszra gondolni, a szép tárgyak jó emlékeket idéznek fel. A látogatásom végén azt vettem észre, hogy önkéntelenül is vonzódom ehhez a Fratelli teatartóhoz. Nem tudtam otthagyni. Hazafele ki is gondoltam, hogy hogyan fogom hasznosítani. Már fél éve, hogy a munkahelyemen új fénymásolópapírt kapunk „ellátmányként”. A papírnak különleges és szokatlan a csomagolása. Régies zöld alapon „OLD STYLE EXTRA WHITE” felirat és a háttérben egy régies épületcsoport. Első alkalommal kollégám az üres dobozt behozva végigkérdezte az osztályt, és mindenki azt hitte, hogy whisky-s üvegek lehettek ebben a dobozba. Röviden a terv az lett, hogy a dobozt kibélelem egy karton dobozkával, melyet a fénymásolópapír dobozából alkotok.
Ezen a hétvégén meg is alkottam a nagydobozból a kisdobozt. A Fratellis teadoboz most kapott egy kétrekeszes teatárolót. Mindkettőbe különleges tea fog kerülni.
 
Doboz felirata:
 
FRATELLI DEISINGER TEA-KÜLÖNLEGESSÉGEI
BUDAPEST FERENCIEK TERE 1.
 
A Fratelli cégről:
 
Ugyanis a múlt század békeéveiben létezett egy Fratelli Deisinger nevű fiumei cég, mely fióküzletet nyitott többek közt Budapesten is, mégpedig az 1902-ben felépült úgynevezett Királyi bérpalota földszintjén. Ezt a csemegekereskedést hívta a pesti ember leegyszerűsítve Fratellinek (minek következtében a Deisinger fivérek nevéből maga a Deisinger feledésbe is merült).
Gyerekkoromban, ha a környéken jártunk, törvényszerűen bementünk "a Fratellibe", ami természetesen még nem önkiszolgáló rendszerű volt, hanem régi stílusú fa-üvegkombinációs pultos, L-alakú belső térrel rendelkező üzlet, mindig jó szagok voltak benne és nagy tömeg. Persze kellett sorbaállni vagy háromszor, egyszer amikor kiválasztottuk és kimérettük, amit venni akartunk, aztán a pénztárnál, majd pedig vissza a blokkal a csomagolt áruért. Nagy üvegdugós üvegtartókban kimérhető cukorkák, édességek, praliné, parány, franciadrazsé és társaik tarkállottak a pulton és én azért emlékszem erre ennyire élesen, mert valami ilyesmit mindig méretett ki Anyu úgy is, mint luxuscikket.
Ez egy részlet innét:
 
Togo tea. Japán tearitkaság. 1931-ben jelent meg a világpiacon. Páratlanul finom illata és aromája van. Amerikában igen népszerű.
 
A Fiumei Társaság árjegyzékei a tea elkészítéséhez kapcsolódó hasznos tanácsokat is tartalmaztak. Több levelet is közzétettek, melyeket a vevőktől kaptak. Ezek kitűnő reklámfogásnak bizonyultak. A dicsérő sorokból: "A Jánoshidai Premontrei Rendház évek óta a Fiumei Kávébehozatali Társaságnál szerzi be szükségleteit és mind a kiszolgálás pontosságával, mind pedig a minőségekkel teljesen meg vagyunk elégedve. Jánoshida, Újhelyi Tivadar házgondnok". "A Munar teájuknál jobbat életemben nem ittam, pedig mindig a legjobbat vásároltam, ami csak kapható volt. Gyula, Wieland Dénes gyógyszerész."
A versengés a vevők megnyeréséért fokozta a reklámot, mely nem egyszer speciális kampányban nyilvánult meg.
A Seelig és Hille cég 1927/28-ban Magyarország részére is megrendezte a "teáskanna" védjegyű teájukat propagáló kirakatversenyt. A legszebb és leghatásosabb kirakat rendezéséért 8000 márka ösztöndíjat osztott ki.
A Fratelli és Deisinger cég budapesti fióküzletei kirakatát időről időre hatalmas festett képek díszítették, melyeken mosolygó gésák kínálták a teát, vagy éppen a méltósággal trónoló Síva istennő mind a "száz" kezében teásdobozt tartott.
A fenti részlet „S. Nagy Anikó: A tea megjelenése Európában, tengeri útja” cikkéből innét:
Képek: Árjegyzék képei árverésről: http://axioart.com/, a többi saját fotó a teadobozunkról.

Szerző: MULTMENTO  2011.04.17. 12:55 3 komment

Címkék: papír recept fém

Erre a hétvégére egy teadoboz különlegességet akartam bemutatni, az tán az élet közbeszólt. A teadoboz felújítással még nem vagyok kész, másrészt pedig vannak véletlenek. Egy csúcsdíszért mentem a XIII kerületbe a már megszokott faesztergályosomhoz, mert egy hete hagytam nála. Jó ideje restanciám az ónémet tükör csúcsdísze. Már egy ideje táskámban hordoztam, aztán múlt héten végre a Csanády utcában hagytam a faesztergályos Fuchs Úrnál. Feleslegesen mentem a csúcsdíszért, mert a mesterúr egy nagyobb volumenű és jobban fizető munkát vállalt be, így ez a kis apróság már elmaradt. Üres kézzel mentem vissza a munkahelyemre, azaz mégsem, mert a Csanády Visegrádi utca sarkán levő régiségboltba betértem. Nem akartam én semmit se venni, csak úgy körülnézni. Ilyenkor mindig jól esik beszélgetni az ott levő régi tárgyakról. Az egyik legalább százévesnek kinéző szilke tetszett meg. Látszik rajta a kora, meg a korra jellemző kis részletek. A színes mázak drágák voltak, ezért spóroltak a díszítéssel, és nem futja körbe a teljes szilkét. A minta elhelyezése is tanulságos, mert pont azt a kb.  ¾-ed részt fedi, ami egy tálasra felakasztva látszik. A szilke virágai is jellemzőek, mert a legszebb épp egy terrakotta színű, nyilván, mert ennek a színnek az előállítása volt a legolcsóbb. Igazi stílusos darab egy takarékos korból, mégis gyönyörű így megöregedve. Az eladó is rendes volt, mert miután megtudta, hogy feleslegesen gyalogoltam el a Csanády utcáig a kis szilkének az árából jelentősen engedett. Mint megtudtam Fuchs úrral amúgy is barátok. Ennek a Lipóciai összetartással most szerencsém volt. Legalább én úgy gondolom. Munka után meg a szilkével hazafelé tartva, gondolkodtam azon, hogy hova is kerüljön ez a szilke. Több virágüzletbe is benéztem, hogy hátha tálálok a szilkébe való virágot. Természetesen találtam a legutolsóban, legalább nem kellett sokat cipelnem a kis mini nárciszokat. Nagyon hálásak ezek a kis virágok, mert még mindig több bimbó van rajtuk, így sokáig díszítenek a szilkében. Ezen felül, ha gondos gazdájuk leszek levirágzás után kiültetem őket a vidéki kertünkbe, aztán jövő tavasszal gyönyörködhetek a nárciszok virágjában.

Kép: Mini jácintok a legújabb szilkénkben
Szerző: MULTMENTO  2011.04.15. 20:54 3 komment

Címkék: virág textil kerámia

Az alábbi képet baráromtól kaptam, mert őt nagyon megragadta a két egymásra dőlő kőkereszt. Igazán jó fotótéma, nekem is tetszik. Barátom eme szöveggel küldte a képet:

„A kép Gelencén készült Erdélyben. A templom szépen kőfallal van körbekerítve. Egyébként a gelencei templomban vannak a leghíresebb és legjobb állapotban meglévő szent László freskók.
Ez a két kőkereszt a templomkertben van. Sajnos nem néztem meg a feliratokat, - ezen a kiránduláson rémes gyomorrontással küzdöttem - így nem tudom, kit takar a két sírhant. De olyan, mintha egy párt alkottak volna itt a földi életükben. És halálukban is még a föléjük emelt kőkeresztek is egymáshoz bújnának! Persze ez csak az én agyamban született meg, lehet hogy nincs valóság alapjuk.”
 
Sokáig gondolkodtam, hogy itt a blogon hogyan jelentessem meg. Amennyiben bulvár jellegű blog lenne lehetett volna a bejegyzés címe: „A gelencei Rómeó és Júlia”. Amennyiben hidrológia jellegű lehetet volna: „A magas talajvíz miatt még a sírkeresztek is  megdőltek”. Tovább is ötletelhetnék, de úgy gondolom egyszerűen nézzétek a képet, és aki teheti látogassa meg Gelencét, mert ott sokminden más szépséget is láthatunk.
 
Szerző: MULTMENTO  2011.04.13. 09:44 1 komment

Címkék: temető szakrália

süti beállítások módosítása
Mobil