Nemrég jártam a Nyugat Antikváriumban, ez kedvencem. Nehéz megmondani, hogy miért, talán azért mert közel van a munkahelyemhez, és rengeteg benne a könyv. Nem mindig vásárolok, van amikor csak böngészek és olvasgatok. Szeretem az életrajzi jellegű könyveket, most is ilyen akadt a kezembe, „Kis ember nagy élete”. Beleolvasva derült ki számomra, hogy én a szereplőjéről már gyerekkorom óta hallottam. Nagymamám, ha híres emberekről mesélt, az egyik mindig a híres pécsi születésű törpe volt, aki világhírű lett és számtalan helyre eljutott.

Képek a könyvről:

Ezt a famozsarat még két évvel ezelőtt találtam a tetőfelújítás előtti lomtalanításkor. Gondoltam félreteszem, és külön kupacba tettem a megőrzendő tárgyak közé. Megfeledkeztem róla, mert voltak fontosabb megőrzendő és felújítandó tárgyak is padláson. Aztán idén január második hetében váratlanul felbukkant a kazánházban a tűzifák között. Gondolom sógorom megtalálta, és állapota alapján úgy ítélte meg, hogy ez hasznavehetetlen lom, így került a kazánházba. Jókor érkeztem, így amint megláttam fogtam és egy nylon táskába becsomagoltam és gondosan elrejtettem autónk csomagtartójában. Budapesten kézbe vettem. Állapotleírásom: „ A famozsarat esztergályozással állíthatták elő legalább 100 éve. Úgy látszik, hogy, amíg használták kétszer javították. Az egyik alkalommal vas huzalból kapott egy abroncsot a felső részhez közelebb. A vas huzalt, hogy jobban tartson U szegekkel rögzítették a mozsár falához. A másik alkalommal bronz huzalból kapott abroncsot a mozsár alsó részén.”

Kép: Tisztítás után, majd levegőtől elzárva alkoholos mámorban

 

A hatvanas és a hetvenes években a lányok között divat volt emlékkönyvet tartani. Nőnemű osztálytársaim mindegyikének volt, a fiúk közül senkinek se. Mi fiúk meg annak örültünk, ha az osztály legmenőbb lányainak emlékkönyvébe írhattunk. Mennyit gondolkodtam azon, hogy mit is írjak, rajzoljak egy-egy emlékkönyvbe. Jobbnál-jobb idézeteket találtunk akkor, és szebbnél-szebb rajzokat alkottunk anno.

Képek: Az eredeti állapotról, és restaurálás után az új lapokkal, beírás és beragasztás előtt.

Eddig ismeretlen blogolvasóm küldte a következő képet és kérést : „Lenne egy nagy kérésem ! Esetleg tudnál-e tanácsot adni abban, hogy a képen  látható villanykapcsoló és hozzá illő dugalj hol kapható ? „ — A pontos választ ugyan nem tudom, de engem is érdekelne, hogy ilyen villamos szerelvényeket gyártanak-e, illetve árulnak-e még.

Arra viszont nagyon emlékszem, hogy ez a kapcsolótípus végigkísérte gyermekkoromat. Emlékszem, hogy nagyanyám, miután lefektetett aludni, kifele menet lekapcsolta a lámpát. A kapcsoló kattant egyet, de nem ám úgy mint a modern villanykapcsolók. Ennek a kapcsolónak egészen más hangja volt. Nem is csodálkozom rajta, hogy meg szeretnék tartania a ház felújítás után is.Már én is sajnálom, hogy a szülői házban az első villanyszerelési ténykedésem folyományaként a textil szigetelésű vezetések mellett kicseréltem az ilyen kapcsolókat és hozzá tartozó dugaljakat. Akkoriban úgy gondoltam, hogy az új csak jobb lehet. Aztán a régi kapcsolók helyett vettem színes billenő kapcsolókat, melyet akkor dobott piacra a magyar kereskedelem. Protekció is kellett hozzá, hogy a kívánt színekben és mennyiségben megvehessem a lakáshoz szükséges mennyiséget.

Kép:  Régi típusú csillárkapcsoló egy régi hengerelt mintás falon.

Pont egy hete volt egy éves a blogom. Nem akarok és nem is fogok az elmúlt egy évről sokat beszélni. Úgy gondolom kialakult a blog stílusa és témája, azaz antik, illetve retro tárgyak amatőr restaurálása, illetve megőrzése, úgy hogy a tárgy történetét is megismerhetjük. Ezen kívül kirándulásélményeket, és az ott újuló vagy épp pusztuló műemlékeket próbálom, illetve szeretném bemutatni. Reményeim szerint még jó néhány évig fogom ezt csinálni, hisz olyan tárgyak vesznek körül, melyek megérik a törődést. Amennyiben időm engedi olyan helyeket is meglátogatok, ahol sok érdekes, sokszor hányattatott sorsú műemlék van, melynek bemutatását kötelességnek érzem. Igyekszem olyan információkat adni az általam gyakran olvasott szakirodalmakból, melyek az Interneten még nem megtalálhatóak.

Mára akkor ennyit akartam írni, meg fogadjátok szertettel ezt a képet az Eszterházy kastélyról. Biztos mindenki látott már hasonlót, de ez annyiból más, hogy magam fényképeztem.

Vettem 4 db.láb-ágymelegítő palackot. Legalább is én azt gondolom róluk. - Írta rendszeres blogolvasóm, és még fényképeket is küldött róluk.

Vajon mi lehetett ezeknek a palackoknak a valódi funkciójuk?