Munkatársaimmal mentem egyik irodaházunkból a másikba. A két irodaház között az egyik ház előtt éppen koszorúztak, én tudtam, hogy kinek az emléktábláját. Kollégáim nem tudták, pedig ők is naponta eljártak az emléktábla alatt, de soha nem néztek fel és nem is álltak meg, hogy elgondolkozzanak azon, hogy kinek is állították azt a táblát. Azt sem tudták, hogy ki is élt, született, halt meg abban a házban, kinek a lába nyomát követjük. Ekkor született meg a gondolat, hogy azokat a házakat és emléktáblákat lefényképezem, melyek előtt szívesen állok meg, hogy emlékezzek arról aki ott élt.
Az egyik ilyen emléktábla, melyet most bemutatok Budapesten a VI. kerület Benczúr utca 12. házon található.
Ancsel Évát még a nyolcvanas években olvastam, kedveltem írásait, mégis elfeledtem. Aztán itt a blogomban egyik kommentelőm emlegette fel egyik rövid, de mégis tanulságos írását a harangöntésről. Újra elolvasva rájöttem, hogy tényleg én már ezt olvastam és akkor is tetszett, és még mindig tanulságos, jó írás. Aki el akarja olvasni itt megteheti:
Akinek nincs sok ideje, azoknak válogattam néhány tömör és velős Ancsel Éva idézetet:
„Hogy mi az igazság, az nagyon fontos. De hogy kinek van igaza, az csaknem érdektelen. Mégis e körül folyik a vér.”
„Ha az igazság nem is szokott győzni - vagy nagyon ritkán -, azért minden igazságtalanságon fel kell háborodni, mert ha mindenki vállat von, nem áll meg a lábán a világ.”
„ A testi sértésekről készíthető látlelet. Így az is megállapítható, hogy hány napon belül gyógyulnak. De ki mondja meg egy szóról, egy hangsúlyról, egy vállvonogatásról vagy egy röhögésről, hogy meddig lehet utána életben maradni, s miféle belső vérzésekbe hal bele ilyenkor az ember?”
„Aki azt kérdezi tőled: haragszol-e még rá, az biztos, hogy közel áll hozzád, hiszen ezt nem lehet kiáltva mondani, csak halkan. Ehhez talán már három lépés távolság is túl sok.”
„Az ember olyan lény, aki csak a másik kezéből, szeméből, öléből kaphat kenyeret, poharat, tudást, örömöt - mindent."
Képek: Ebben a házban élt Ancsel Éva.
Érdekes számomra, hogy a Nikelszky Géza 1922-ben tervezett jelölését Brestyánszky Ilona könyve a XIX. századba teszi. Melyiknek lehet igaza? — azt én nem tudhatom, mindenesetre a régiségpiacokon mindenki ennél a jelölésnél B. Ilonának hisz és ennek megfelelően magasra tartják az árat.
Ugyanúgy érdekes, hogy a pajzspecsétesnek is nevezett jelölést ezen prospektus szerint 1911-től használják. Én azt hallottam róla, hogy Zsolnay Vilmos halála után kezdték el használni, azt szimbolizálja a kör szélén levő 3 „pajzsocska”, hogy a három Zsolnay testvér vezeti a gyárat. A B. Ilona könyve a fekete színű pajzspecsétet a XIX. századra datálja.