Már régen kaptam egy levelet és egy képet, de valahogy mindig elmaradt, hogy a blogon is közkinccsé tegyem:„Nagyapám bélyegzőpárnája,hogy mit pecsételt vele 50-60-70 évvel ezelőtt,azt nem tudom. A II. világháború előtt egy szeszgyár cefre felvásárlója volt.…

A múlt héten megint böngésztem a kedvelt használtcikk kereskedésemben. Új szerzeményként megláttam egy szecessziós nőalakos tálcát. Tetszett a patinája, hogy már lekopott a fényes nikkelezés róla. Ugyanakkor igényes dombormű szecessziós jelleggel. Porcelánból is készítettek…

Az első tányérom, melyre emlékszem kisgyerek koromból, az egy tűzzománc bádog tányér volt. Annak idején— gondolom nem alaptalanul — féltették tőlem a törhető kőedény és porcelán tányérjainkat. Az a tányér már nincs meg, de egy ugyanolyat találtam a kedvenc…

Már egy ideje feleségem születésnapjának ajándékairól írogatom a posztjaimat. Barátaitól – no meg tőlem is - olyan ajándékokat kapott, melyek a blogomra kívánkoznak. Csilla barátnője meg egyszerűen a következő szövegfélével adta át ajándékát: „Nagyon nem tudom…

Barátom ötvösműhelyében láttam meg egy delfti fogantyús vízkiöntőt a két világháború közötti időből. Azóta hasonlóra vágytam, mert nagyon el tudnám képzelni fürdőszobai dekorációnak. A két világháború között divatja volt a vízkiöntőnek, hisz nem volt vezetések…

 A városligetben jártam kedden délidőben. Haza kellett ugranom, mert reggel a mobiltelefonom otthon hagytam, és nem lehet tudni éppen mikor hívnak. A ligeten áthaladva összefutottam barátommal, akit már régóta nem láttam. Barátom éppen látásvizsgálatra ment, de szerencsére…