Legalább is már csak a felületkezelés van hátra és visszaadhatom a bőröndöt, melynek felújítását vállaltam. Szép lett, a régi javításokat meghagytam, mert mégis csak az eredeti tulajdonosa javította, úgy és, ahogy annak idején sikerült. Bizony az ötvenes években nem lehetett állandóan bőröndzárakat kapni, és javították, úgy ahogy tudták. Így került a szegecs helyett miltonkapocs a kofferpánt  rögzítéshez, de így eredeti. Sokat használták ezt a bőröndöt, állítólag több évtizedig cipész szerszámok tárolására használták, kellett a munkához. Aztán Henrik bácsi írta be nevét és címét a fedél sarkába tintával, biztos ami biztos, ha elveszik és valaki megtalálja tudják hova kell visszajuttatni.  Én mindenesetre meghagytam a címet és névjegyet, had lássék, hogy kié is volt hajdanán, de a rossz állapotban levő belső burkolat többi részét beáztattam, kikapartam, és hagytam megszáradni. Aztán kiszabtam egy régies stílusú csomagolópapírból a bélésanyag darabokat. Aztán egyszerűen kitapétáztam a bőrönd belsejét. Nekem tetszik a végeredmény, megmaradt a múltja is, és az új tiszta belsőbe igazán fontos mai értékek tárolhatóak, egy igazi hasznos bútordarab lehet egy legénylakásban. Hamarosan visszakapja tulajdonosa, remélem olyan jó szívvel használják, mint amilyen szívesen felújítottam ezt a kis papundekli koffert.