Már harminc éve kávézom. Lehet, hogy soknak tűnik harminc év kávézás, de vannak akik szerint ez egészséges és az élete meghosszabbítja. Lehet, hogy a kávézástól rövidebb lesz az életem, de legalább jól éltem, és azt iszom minden reggel amit szeretek. Ez van, lehet, hogy jót tezsek magammal a kávézással, lehet, hogy nem. Mindenesetre olyan jól esik, nemcsak a kávé, hanem a kávéscsésze szorongatása is közben. Nem akármilyen kávéscsészém van ám! Az enyém egy valódi korondi kávéscsésze zöld színben. Lí (Lídia) kolléganőmtől kaptam már több, mint 10 éve. Lí kétféle színben vette, mert mindenkinek kéket akart venni, de abból már csak 3 db volt, és a neki kevésbé tetsző zöldből vett 7-et, így jutott a 10 fős kávézós társaság minden tagjának. Lí igazán demokratikusan osztotta szét a csészéket: mindenki húzhatott egy nagy zsákból, így kevesek kéket, többek zöldet kaptak. Nekem, mint látható egy zöld jutott, bár ennek csak örülök, mert a két szín közül nekem ez tetszik legjobban. Érdekes ám ez a kávéscsésze, amikor a kávét elkezdem inni belőle, még homályosan látom, aztán mire megiszom belőle a kávét, a csésze képe is éles lesz. Aztán éleslátással munkához lehet látni.

Egyszerűen így kezdődik nálam ez a nap, és remélhetőleg kávéval is végződik, mert a közelben a Vendéglátóipari Múzeumban kávétörténeti kiállítás van, és barátaimmal már régóta szeretnénk megnézni, hisz minden kávézás alkalmával a régi kávé élmények és technikákról beszélünk. Igazi szakmai kirándulás lesz, egy amatőr restaurátornak, ahol a múlt működőképes emlékeit lehet megtekinteni, hisz nemsokára kávéfőző restaurálásba kezdek.