Az alábbi ágyús képeket barátomtól kaptam. Barátom az alábbiakat írta róla: Nagyapám készítette a játék ágyút. Lehettem 6-8 éves. Ott ültem mellette a konyhában és figyeltem. Fő feladatom az volt,hogy időben jelezzem nagyanyám érkezését. Nem szerette a felfordulást. Sok napon keresztül készült,nem buktunk le egyszer sem. A csövet egy ismerős esztergályos csinálta,nagyapám terve alapján. A sárgaréznek látszó  szalagok az akkori konzerves üvegek záró szalagjaiból valók.

A játék ágyú már 40 éve van barátom tulajdonában, és nagyon megbecsüli ám, különösen azért, mert nélküle annak idején nem készülhetett volna el. Nagyanyja nem engedte volna, hogy a nagyapa kedvére barkácsoljon. De az is lehet, hogy tudta a nagyanya is, hogy mi készül. A nagymama inkább tovább maradt a piacon, hogy több idő maradjon a fiúknak az ágyúkészítésre és az azt követő helyreállítási munkákra. Érdekes az ágyú kerekének abroncsa is. A konzerves üveg tetejét annak idején sok mindenre fel lehetett használni. Én mindig a befőttes üveg gumijára vágytam, mert abból remek csúzligumi lett, és kavicsokkal gyerekkoromban imádtam a villanyoszlopokra lövöldözni. Emlékszem többször kértem, hogy vegyenek zöldborsó konzervet, hogy legyen csúzligumim. Nagyi nem nagyon akart konzervet venni, hisz otthon szinte minden megtermett. De hát egy unoka kérésének annak idején nem lehetett nemet mondani. Így a konzervből készült zöldborsófőzelék lett a kedvencem, pedig én a tökfőzeléket szerettem valójában.