Két éve ősszel csapatépítő kirándulásra mentünk Baranyába. Az ilyen kirándulásokon, mint lenni szokott a közelben levő múzeumokat, kiállításokat is meg szoktuk nézni. Pécsváradon a vármúzeum volt éppen soron. A vármúzeum történeti anyagán a hatvan fős társaság végignyargalt, aztán a múzeummal szemközti étterem és szálloda rendezvénytermében állt meg a társaság. Nagyon tanakodtak és felettébb jókedvűek voltak. Már azt hittem talán bort kóstolgattak. Nem, egy falon függő dekorációs eszköz előtt álltak és tanakodtak. Mi lehet ez ?
Jöttek a jobbnál jobb megfejtések, például ilyenek:
· Injekciós tű elefántoknak;
· Inszeminátor eszköz a XX. század elejéről szarvasmarhákhoz;
· Középkori kínzóeszköz másolat;
· Székrekedéses disznóknak beöntő készülék;
· Kétszemélyes cserkész kolbász töltő;
· Ürgeöntő kézi készülék;
· Trágya mintavevő.
Sorolhatnám tovább az ott előkerült megfejtéseket. Aztán már el is felejtettem az egészet, amikor is véletlenül megláttam a fali készülék párját és végre ki is derült, hogy a megfejtések közül egy sem volt igaz. A megfejtés apró betűkkel a kép alatt olvasható.
Fotó: SZÉNKÉNEGEZŐ FECSKENDŐ A filoxéra elpusztítására szénkéneget használtak, amit az 1890-es években Budapestről, Veszprémből, Tapolcáról lehetett beszerezni. A szénkéneget fémhordókban szállították és szénkénegező fecskendővel juttatták be a talajba. A szénkéneget úgy kellett adagolni, hogy a filoxéra elpusztuljon, de a tőke megmaradjon. A védekezést évente kétszer, száraz talajban kellett elvégezni. A hatalmas injekciós tűhöz hasonlító szénkénegfecskendőt a tőke körül négy helyen, a tőkétől 20–25 cm távolságban kellett a földbe nyomni, és a dugattyú lenyomásával 6–8 gramm szénkéneget a fém- vagy üvegtartályból a fúrórészen keresztül a talajba juttatni. A szénkénegező fecskendő kihúzása után a lyukat betömték, nehogy a szénkéneg elillanjon. A szénkénegezés alkalmazása esetén a szőlőt trágyázni is kellett.A szén-diszulfid (vagy más néven szénkéneg) a szén-dioxid kénanalóg vegyülete. Erősen mérgező, illékony folyadék. Apoláris molekulákat alkot, emiatt vízben nem oldódik (oldhatósága 0,1 g/100 ml). Korlátlanul elegyedik viszont alkohollal, éterrel és kloroformmal. Sok szerves vegyület, apoláris molekulák (például zsírok, olajok, gyanták, kaucsuk, jód, foszfor, kén) jó oldószere. Teljesen tiszta állapotban kellemes szagú vegyület, szaga az éterre emlékeztet. A közönséges szénkéneg kellemetlen szagú (szaga a rothadt retekére emlékeztet), mert fény hatására bűzös vegyületekké bomlik. Fénytörése nagy.
