Még decemberben tette fel „@X” — nevű kommentelőm a következő kérdést:
Véletlenül nincs egy "gyűjteményed" a Zsolnay termékek márkajelzéséről ? (védjegy - márkajegy - stb.) Tudom, a Herendieknek van ( a neten) a Zsolnayaknak nincs ! Igaz pl. a lexikonban találtam 3 db-ot (Zsolnay kerámiajegyek), Kösz' - ha lenne valami.
Válaszoltam, is, hogy van, de nem túl rendezett formában. Brestyánszky Ilona: Ismerjük meg a kerámiát könyvében a Zsolnayak vagy 60 féle jelölése megtalálható, van amelyiknél évszám is van, van ahol csak évszázad. Ezen kívül a több, mint 3000 különféle jelölés ABC sorrendben van, így több oldalról kellene összevadászni a pécsi gyár jelöléseit. Katona Imrétől is vannak porcelán szakkönyveim, azokban talán még kevesebb Zsolnay jelölés van, mint B. Ilonánál.
A véletlen megint segítségemre jött, pár százasért az egyik antikváriumban megtaláltam a pécsi Zsolnay múzeum katalógusát, az 1970-es években kiadott prospektust 20000 példányban adták ki, és eddig az általam ismert szakkönyvek közül ebben van legjobban és legrészletesebben összefoglalva a Zsolnay márkajelzések fajtája és története.
Érdekes számomra, hogy a Nikelszky Géza 1922-ben tervezett jelölését Brestyánszky Ilona könyve a XIX. századba teszi. Melyiknek lehet igaza? — azt én nem tudhatom, mindenesetre a régiségpiacokon mindenki ennél a jelölésnél B. Ilonának hisz és ennek megfelelően magasra tartják az árat.
Ugyanúgy érdekes, hogy a pajzspecsétesnek is nevezett jelölést ezen prospektus szerint 1911-től használják. Én azt hallottam róla, hogy Zsolnay Vilmos halála után kezdték el használni, azt szimbolizálja a kör szélén levő 3 „pajzsocska”, hogy a három Zsolnay testvér vezeti a gyárat. A B. Ilona könyve a fekete színű pajzspecsétet a XIX. századra datálja.Már gyerekkoromban a hasas Zsolnay bögre volt a kedvencem. Férfiasan bevallom, hogy én hétköznapokon is a Zsolnay tányért választottam a hétköznapi Gránitgyári helyett. Most éppen a kedvenc bögrém a nefelejcses Zsolnay. Amennyiben meg kellene mondanom, hogy melyik Zsolnay védjegy tetszik nekem legjobban, akkor én mindenképpen Zsolnay Júlia kézjelére szavaznék. Utánanézve, talán nem véletlenül:
Zsolnay Júlia: (1856. február 15. - 1950. április 2.) Júlia igazi művész volt, nem mindig mozgott a realitások talaján. Hozzá kötődik a perzsa, az indiai és a lótuszmotívum is. Férje a lengyel származású Sikorski Tádé, híres bécsi építész. 1883-ban, mint művészeti vezető kapcsolódott be a gyár életébe. A vezetés mellett tervezőművészként is alkotott. Mint képzett építész nagy szerepe volt a gyár épületdíszítő burkolatainak fejlesztésében, ő tervezte a Zsolnay-mauzóleumot is. Júlia nem volt hagyománytisztelő és puritán. Neki sikerült először függetlenítenie magát a gyártól. Ugyan a családi házban éltek, de már nem a gyárnak dolgozott, hanem festőművész lett. Gyermekei születése után is a festésnek élt, még késő öregkorában is festett. 93 évesen halt meg, miután az államosítással mindenétől megfosztva Miklós fia lakásában élt. Képeit nem tudták megtartani, szétszóródtak a világban.
A prospektus öt oldalát, talán legjobban nagy képeken lehet olvasni, ezért az alábbi albumba tettem őket közszemlére:
