Hétvégi házam présháznak épült kétszáz évvel ezelőtt. A pince mélyén még hordók sorakoztak, amikor megvettem a présházat. Aztán az élet úgy hozta, hogy a szőlőt kivágattam, hisz mind potyogós nowa volt. A pince most már hordók nélkül várja, hogy hasznosítsuk. Nekem hiányzik, hogy az egykori présházban nem sok nyoma van az ott korábban folyó tevékenységnek. Elhatároztam, hogy a régi eszközökből néhány darabot megmentek, és a berendezésben felhasználom. Boroshordó alkatrészekből készült az alábbi fényképeken bemutatott polcocska. A polcocskának elég hosszú előélete van, sok mindenről tudna mesélni, most én életének csak egy iciri-piciri szakaszáról mesélek.
A múlt év nyarán sógorommal apósom présházát takarítottuk, mert a tetőt kellett javítani, ezért a padlást kiürítettük. A padláson találtunk egy komplett hordót darabokban. Sógorom szerint a hordó faanyagát fel kellett volna aprítani és téli tüzelőként hasznosítani. Én megláttam, hogy a hordódarabok között az egyiken még apósom hordójelölése (szívben EF monogram) is visszaköszön. Apósom a hordójelölésre még a 80-as években készített egy bélyegzőt, mellyel a hordóiba beleégette a jelölést. Apósomnak áldott jó szíve volt, és ezt sokan ki is használták. Volt amikor kölcsönkérték a hordóját, és elfelejtették visszaadni. Apósom ezért gyártott hordóbélyegzőt, mellyel a saját hordóit megjelölte. Egy ilyen jelölt darabot és egy hordódongát mentettem meg a tűzhaláltól. Egy éve, hogy őrizgetem ezt a két fadarabot a kocsim csomagtartójában, több ezer kilométert utaztak már. A kocsim javításához a csomagtartót is kipakoltam, és kikerült belőle az egy éve ott szállított két hordódarab is.