Amikor a hetvenes éveket hoztam szóba a blogon sokunknak jutott eszébe róla az alumínium uzsonnás doboz. A kacatboltban egy ütött-kopott patinás uzsonnás doboz kapcsán még a megvásárlás gondolata is felmerült. Még szerencse, hogy nem vettem meg, mert a szülői kamrarendezés közben előkerült gyerekkorom uzsonnás doboza. Ez mégis csak pont az, amelyik bizony sok hetvenes évekbeli közös kirándulásról tud mesélni. Hétvégi kirándulásokra ebbe a dobozba pakolta nagymamám az útravalót. Általában pakolásnál segédkeztem, mert nem volt mindegy, hogy mi kerül abba a dobozba. Én szerettem, ha több alma is került a dobozba, mert a legszebbet fel tudtam ajánlani osztálytársamnak H. Erzsikének. Igyekeztem nagyon szép és egyedi papírszalvétát is hozzárakatni, mert tudtam, hogy az én „Erzsikém” szalvétát gyűjt. Így alakult ki egy olyan egyedi csomag, mely csak rám volt jellemző, és akkori „szívem választottjának” is tetszett.
