Tegnap a könyvespolcomra néztem, és ott megláttam Koch Valéria, Időfa című gyerekvers kötetét. Tudom ám én, hogy nem felnőtteknek való egy gyerekvers kötet, mégis jó volt olvasgatni. Az alábbi kis versike ép a mostani Karácsony előtti időszakra való.
KOMOLY AJÁNDÉK
A születésnapomra
dominót kértem.
„Az nem komoly ajándék”
Mondták a szüleim,
és kazettás magnót vettek.
Az komoly ajándék.
Csak éppen játszani nem lehet vele.
El is gondolkoztam. Bizony a rokonoktól én is sok komoly ajándékot kaptam. Emlékszem, hogy kilencévesen egy nagy lapos csomagot kaptam a Keresztszüleimtől a karácsonyfa alá. Kíváncsian csomagoltam ki a papírból, aztán a kezemben ott ültem egy rozsdamentes hatszemélyes étkészlettel. Kérdőn néztem fel.
Keresztanyám, pedig ezt mondta: „Gondoltuk, jól jön majd, ha megnősül.”
Én meg hálásan megköszöntem.
Végül mégis jól jártam, mert a négyéves húgom meg a Micimackót kapta, így mégis volt mit olvasnom a Karácsonyi ünnepek alatt.
