A Dunakanyarban járva az első hétvégi megállónk Kismaros volt. Kismaros, mint több más Duna menti település a török hódoltság alatt elnéptelenedett. Német telepesekkel népesült be a falu. Ennek állít emléket a főtéren levő szoborkompozíció.
„Lássuk, hogyan zajlott ez a "drang nach osten". Ami az amerikai telepeseknek az ekhós szekér, az a sváboknak az ulmi skatulya (Ulmer Schachtel) és a kelheimi óriástutaj (Kelheimer riesen Plätten) volt. Ez a két középkori eredetű hajó uralta akoriban a hajóforgalmat a Felső-Dunán. Közülük az ulmi skatulya a híresebb. Hossza 60 láb (~18 m), szélessége 15 láb (~4 m), merülése 3 láb (~1 m) maximális teherbírása 20 tonna volt. 6-8 fős legénység irányította hosszú, főként kormányzásra használt lapátjait. Felépítménye durván megmunkált fából készült, ahol a telepesek töltötték a hosszú utat. A hosszú menetidőt az okozta, hogy a skatulya csak nappal tudott haladni, nehogy az ismeretlen vizeken zátonyra fusson, kockáztatva az jó üzletet. Egy ilyen hajó körülbelül 200 guldent ért, egy utazás ára pedig 20 gulden volt. Ezt általában a telepesek a Magyar Királyság határáig fizették, innen a toborzó nemesúr költségén utaztak tovább. De mi történt a hajóval, melyet nem hajtott sem emberi, sem állati, sem gépi erő, csupán a folyó akkoriban meglehetősen lassú sodrása. Az ulmi skatulyákat a célállomáson egyszerűen szétszedték és eladták anyag áron. Ez egyfelől jó volt a fakereskedőknek, mert képtelenség lett volna egy ekkora szerkezetet sodrással szemben, kiépített vontatóutak hiányában visszavonszolni Regensburgig, másfelől jó volt a telepeseknek. Ekkoriban az Alföld - maradva az amerikai hasonlatnál - leginkább úgy nézett ki, mint a préri. Békés megyében például csak fából maradt kevesebb, mint ember. Így a legelső telepesek házai szétszedett ulmi skatulyákból épültek fel.” Forrás: http://dunaiszigetek.blogspot.hu/2013/01/ulmi-skatulyak.html
Én az ulmi gályáról már sokat hallottam. Én magam is sváb származású vagyok. A kismarosi emlékműről nekem távolról mégsem ugrott be az ulmi gálya, inkább gondoltam volna nílusi evezős hajónak a fáraók idejéből. A szobrot szemlélve, és fényképezve eszembe jutott König Róbert, aki több művében is megörökítette az ulmi gályán érkező német őseinket.
„A magyarországi német nemzetiség és a képzőművészeti élet egyaránt gyászolja König Róbert, Dr. habil DLA festő- és grafikusművészt, a Magyar Képzőművészeti Egyetem nyugalmazott tanárát, a Magyarországi Német Írók és Művészek Szövetségének (VUdAK) alapító tagját.
König Róbertben a magyar sokszorosító grafika kiváló mesterét, a monumentális festészet megújítóját és a német nemzetiségi kulturális örökség elkötelezett ápolóját is tisztelhettük. 63 évesen távozott el.” Forrás: http://www.nmi.hu/hu/Szakmai/Nemzetisegi-hirek/Elhunyt-Konig-Robert
Az alábbi képek König Róbert ulmi gályákat ábrázoló műveiről készültek.
