A felújított Zeneakadémia épületével szemben találtam rá Fodor János operaénekes emléktáblájára. Egy csudaszép bérházban lakott. A nagy kapubejáratot angyal őrzi, vigyázva arra, hogy illetéktelen oda be ne mehessen. Annak idején a házmester is vigyázott, mert a mai napig ott van a kémlelő nyílása. Biztosan sokszor nézett ki rajta, mielőtt Fodor János az operaestek után hazaért.
Fodor János (Budapest, 1906. március 2. – Budapest, 1973. augusztus 1.) magyar operaénekes (basszbariton).
Fodor János Budapesten született 1906. március 2-án. Vasesztergályosnak tanult. Énekelni a harmincas évek elején kezdett alkalmi fellépésekkor a Városi Színházban. Első főszerepét beugróként énekelte (George Germont, Verdi: Traviata). Az Operaház 1938-ban szerződtette ösztöndíjasként, majd magánénekesként. Kezdetben a bariton szerepkört is énekelte, később évtizedekig az Operaház vezető basszbaritonja lett. Minden idők legjobb magyar Wagner-énekesei közé tartozott. Ösztönös, nagyszerű színészi képessége révén karakterénekesként is rendkívüli sikereket aratott. 1973. augusztus 1-jén halt meg. Hamvait a budapesti Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra. Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Fodor_J%C3%A1nos_(opera%C3%A9nekes)
